𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Hetedik-Nem Kellett Volna..

Elmondta a nevét! Ezt el sem hiszem, ez... Úristen! Ez azt jelenti, hogy egy fokkal feljebb léptem a bizalom létráján. Haladunk!

Könnyei már nem folytak, ám selymes bőrét, és ingemet egyaránt eláztatták. Szívem szerint most kezeim közé venném arcát, és letörölgetném az összes nem oda való tényezőt, ám félek, túl sok érintkezés volt ez neki így is, inkább csak felállok, és egy zsepit nyújtok TAEHYUNG kezeibe. Még mindig nem tudom elhinni, hogy elárulta a nevét. Bólint egyet köszönetképp, majd belefújja az orrát, és letörli arcát.

Segítettem neki elpakolni a cuccokat, a ruhákról pedig levágtam az árakat, és kiválogatva elkezdtem mosni. Megvártam amég minden adag készen nem lett, kiteregettem őket, majd úgy döntöttem, hogy elvégzem a film nézős rutinomat, ám ezúttal nem egyedül. Taehyunggal szeretném a mai este, s habár nincs még hét óra, nem baj ha előbb elkezdjük. Fel is megyek a szobájába, ahol az ajtaja zárva van. Hiába kopognék, nem hallaná. Felkéne szerelni a bejárati ajtóra meg a szobájához olyan kis lógó bigyókat, amik jelzik neki ha valaki csönget. Olyat, mint ami a bárban is volt az öltözőjénél. Praktikus.

Fogalmam sincs, mit csinálhat, de nem hiszem hogy valami olyat amit nem kéne látnom...

Bátorságot csempészve testembe belépek a szobába, s meglátom Taehyungot, amint az ágyán ül, térdeit felhúzva hajtja rá fejét. Megint sírna? Odamegyek hozzá, leülök elé az ágya szélére, ezzel elérve hogy rámnézzen ugyanis a matrac bessüppedése tudomására adta hogy más is tartózkodik a szobában rajta kívül. Rámeleli kíváncsiskodó szemeit, majd oldalra dönti a fejét, mint egy cuki értetlen kiskutya. Lepötyögöm neki a terveimet, mire bólint egyet és elmegy fürdeni. Gondoltam addig csinálok egy kis kukoricát. Éppen a szekrényben matattam a konyhában, amikor valaki rátenyerelt a csengőre. EZAZZ KURVA JÓ! Nagyot sóhajtva megyek a bejárati ajtóhoz, majd nagy lendülettel kicsapom azt. Szemeim tágra nyílnak, amint meglátom vigyorgó barátaimat, egy csomó külömböző féle piát tartanak a levegőben a kezükben. Arcukat látva az én ajkaim is felfelé görbültek.

-Hát ti? - Álltam arrébb, hogy bejöhessenek.

-Megbeszéltük hogy jövünk felelsz vagy merszezni! -Paskolja meg vállamat Hobi.

-Jaaa, tényleg! -Csapok homlokomra. Istenem de feledékeny vagyok..

-Ő Mingyu, akiről meséltem! -Mutatja be nekem az idegen fiút.

-Jungkook-Fogok vele kezet. Nem tűnik seggarcnak.. Majd meglátjuk.

Elmentem a konyhába poharakért, s mire visszatértem, a kanapé mát elvolt tolva, hogy nagyobb hely legyen a szőnyegen. Törökülésben helyet is foglaltak egy nagy körben, addig én felmentem a telefonomért a hálómba. A vendég szoba előtt elsuhanca hangokat hallottam, aztán ismét homlokomra csaptam, mert fejbe kólintott a felismerés: Taehyung.

Teljesen kiment a fejemből! De egy segglyuk vagyok! Ejjj na. Elszaladtam a telefonomért, majd lassan bementem Taehyung szobájába is. Leültem az ágyára, gondoltam megvárom amég elkészül, és lehívom játszani. Amég várok, gyorsan lepötyögök a telómba mindent, majd hanyatt dőlök a puha matracon. Ajkaimat egy fáradt sóhaj hagyja el, jobb kezemet, amiben a telefont tartom, kinyújtom magam mellé, bal alkaromat pedig szememre fektetem, ezzel eltakarva a fények nagyját. TaeTae ezt a pillanatot választja arra, hogy kirobbanjon a fürdőszobájából, majd felsikít egyet, mire én az ijedtésgtől leesek az ágyról. Gyorsan mellém szalad, leguggol és nézi hogy mi van velem. Hozzám érni nem mer, így csak kapjodja kezeit a levegőben. Elkuncogom magam a vicces látványon, majd feltápászkodok és mutatom hogy jól vagyok. Sóhajt egyet, majd a szekrényéhez lép, amit kitárva realizálja, hogy bizony full üres. Már csak néhány molylepkének kéne kiszállni belőle, és teljes lenne a kép. Istenem de debil vagyok..