𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Ötödik-Illegális??

Amikor felkapcsolták a villanyokat, gondolkodni kezdtem, hogy felébresszem e az alvó fiút, vagy inkább csak vigyem haza? Arcára nézve fájó lenne felkelteni. Bőre kisimult, gondoktól mentes. Mire ezt végig gondoltam, szemöldökeit össze húzta, és picit megrándult egész teste. A művelet után arcáról degesség tükröződött, majd lassan legurult egy kis könnycsepp, melyet sok másik követett, versenyt futva bőrén. Végül úgy döntöttem felébresztem, s habár nem akartam hozzáérni, mert nemtudom mit reagálna, végig simítottam vállán, mire kipattantak szemei, s kezeit arca elé tette, miközben mellkasa szélsebesen emelkedett s süllyedett.

_________________________________________

Nem tudtam mi lehet a baja. Valószínüleg még a rossz álma hatása alatt van. Nem akartam hozzá nyúlni, mert biztosan azt hiszi, bántani akarom. Inkább gyorsan előkaptam a telefonom, és írtam neki egy üzenetet:

V, mi a baj? Ne aggódj én vagyok az, Jeongguk!

Odafordítom felé telefonomat, majd fél szemmel elolvassa az üzenetet, de közben engem is figyel, nehogy valami hirtelen mozdulatot tegyek.
Megnézi üzenetemet, majd kikerekedett szemekkel rám néz, és zokogva karjaimba borul. Meglepődöm, de gyorsan kapcsolok és szorosan visszaölelem, miközben haját simogatom. Fogalmam nincs, mit álmodhatott, de ha ennyire kiborult akkor valószínüleg valami nagy dolog lehet. Például lehet hogy újra átélt valamit... Nem tudhatom, de mint orvosa, kifogom deríteni.

Percek óta így ülök a karjaimban egy ijedt V-vel. Már nagyon idegesít hogy nem tudom az igazi nevét!

Már mindenki felszívódott, s a terembe lassan beszállingózott néhány takarító is. Lassan idelye lenne elmenni. Finoman megsimizem V haját, ezzel jelezve hogy indulni kéne, de megsem moccan. A hangos gondolataimtól nem is hallottam, hogy egyenletesre változott lélegzetvétele, s visszaaludt. Na jó, ez úgy hangzott mintha őrült lennék, vagy skizofrén.

Felemeltem V-t a hátamra, felkaptam a szemetet, és kivittem a moziból, egészen a kocsiig. Beraktam az anyósülésre, s jól meghúztam az övét. Kint már sötét van, az idő tavasz ellenére estére lehűlt, így dzsekimet gyorsan lekaptam magamról, s a szuszogó fiúra terítettem. Így most rajtam csak egy ing van, de szerencsére nem vagyon valami fázós, ami most pont kapóra jön.

Namjoonék házánál óvatosan kivettem a kocsiból, majd halkan bekopogtam. V-t feneke alatt tartottam, lábait derekam köré fontam, kezeit nyakam köré.

Nyílt az ajtó, Nam beengedett, és meg felvittem a fiút a szobályába, cipőit levettem és az ágya mellé raktam. A bejárati ajtónál elmeséltem a történteket Namjoonnak, aki elmondta, hogy minden este eszébe jutnak a családjával történtek, ezért soha nem alszik, csak néhány órát. Ezen is segíteni fogok. A kezelés végén csak mosolyogni fog, ezt megígérhetem.

~

Otthon ingem felső néhány gombját kigomboltam, és a drága barátomat, a whiskey-s poharamat kezemve véve, végre stresszoldásra lelek a mai nap után. Fotelembe leülve kicsit lecsúszok rajta, bal kezemben a pohár, jobb kezemet homlokomhoz emelem. Kicsit pihenek, aztán neki kell állnom jegyzetelni. Mindent le kell írnom a mai napról, V kapcsán. A füzetet is megvettem már neki. Laptopomba leírom, hogy milyen érzelmeket tudtam leolvasni ma belőle: szomorúság a betegsége miatt, harag a világ ellen, félelem valamitől.. Vajon mitől? Ki kell derítenem. És boldogság az ételek iránt.
Ha megtudhatnám, mi történik a visszazérő álmaiban, máris sokkal közelebb járnék a megfelytéshez, hogyan tudnék segíteni neki. De sajnos még mindig nem akarja, hogy segítsek neki. Amikor Namjoonnak elmeséltem a történteket, meglepődött azon a részen, hogy V sírva borult karjaimba. Azt mondja a fiú kerül minden testi, és szellemi érintkezést egyarán az emberekkel. Betudtuk annak, hogy nagy volt a sokkhatás.