𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Huszonkettedik - Tetoválás

~Jungkook szemszöge~

-KURVÁRA NEM! ELŐSZÖR ELÉM ÁLL MIND AZ ÖT KISKÖCSÖG! - Ordítozok a telefonba, miközben fel-alá járkálok a házban mindenhol. Igaz, még javában éjszaka van, és nem élek hál'istennek egyedül, most az egyszer örülök hogy szerelmem nem hall, így békésen tud aludni tovább. A munkahelyemre töltöttem ki papírokat, amikor is kaptam egy hívás, miszerint mind az öt fogyatékos dögöt elfogták, és jövő héten már folyni is fog a tárgyalás. Ennek minden képpen börtön a vége, de előtte muszáj bemosnom nekik egy-egy isteneset, esetleg eltörök ezt-azt a mocskos testükön.

Este Tae a karjaimban aludt el, és egészen addig a hátát simiztem amíg arca ki nem simult. Egy ideig még őt ölelgettem, mert a tudatalattink szerint is biztonság érzetet ad ha valaki mellettünk van alvás közben, hiába nem tudunk róla. Muszáj volt kiszabadulnom mellőle, mert nekem is van munkám, ami ráadásul nem az a fajta, hogy bármikor vehetik ki egy nap szabadságot, mivel emberekkel foglalkozok. Bizonyos időközönként, pontosabban havonta lefutattok egy ellenőrzést a pácienseimről. Tisztában kell lennem a számokkal, és az idővel is. Tudnom kell, hány betegen van, mennyi gyógyult ki, és hányan vannak még hátra. Tapasztalatból egy határértékkel kiszámolom, körülbelül mennyi időre van még az adott betegnek szüksége a teljes felépüléshez.

Vissza térve a témához, kinyomtam a telefont, és mindenki lelkére kötöttem, hogy beszélni akarok a gennyládákkal, mielőtt a tárgyalás lefolyik. Eskü csak beszélgetni.

Taehyung természetesen velem fog jönni, mert nem hagyom hogy élete végéig az ilyen szarcsimbókok miatt szorongjon. Eléjük fog állni, és segítek neki legyőzni ellenük a félelmét. Végig mellette leszek, mert tudom hogy velem biztonságban érzi magát, bárki legyen előttünk. Tudja hogy szeretem és sosem fogom hagyni, hogy akár csak ferdén nézzenek rá. Meg hát, van valami amit már rég meg kellett volna tennünk...

Feszülten fújom ki a benttartott levegőt, majd homlokom maszírozva székemre rogyok. Rengeteg teendőm van, ki sem látszom a munka mögül, de muszáj megcsinálnom hogy minél hamarabb végezhessek. Meg is fogom a mintát, ami alapján ki kell töltenem a páciensek adatlapjait. Szomorú, hogy ilyen rengeteg lelki beteg van, és most csak azokat veszem figyelembe, akiket én gyógyítok, az csak egy része a mentális betegeknek a világban.

Csak írok és írok, a csuklóm beállt, az ujjaim görcsben, de nem szabad leállnom a munkával. Minél hamarabb kész kell lennem vele. Nem nehéz, minden páciensről kulcsszavakban ki vannak írva az adatok, nekem csak még kell őket fogalmazni. Így hajnalok hajnalán, ki ne akarná helyettem csinálni?

Amikor egy pillanatra felállok hogy kinyújtózhassak egy kicsit, halk kopogás üti meg a fülem, ám amint megmozdulnék visszagörnyedek a székbe, az elzsibbadt vádlim miatt. Pár másodperc múlva nyílik a falap, és egy szuper édes Tae pislog rám álmosan, miközben egyik öklével szemeit dörzsölgeti. Jó szokásához híven - amit nagyon imádok - az én egyik pólóm van rajta. Miért vette át a sajátját? Megmosolygom aranyosságát, majd kezemmel integetek hogy jöjjön beljebb. Talán megint rémálma volt és megijedt mert én világi paraszt egy horror után egyedül hagytam aludni? Közelebb jön, majd mivel sikerült Ki masszírozni a zsibbadást, kijjebb tolom a székem és megpaskolom a lábaimat, mire értve a célzást az egyikre rá is ül. Óvatosan nézegeti a papírjaim az asztalon, majd inkább teljes figyelmét nekem szenteli.

"Rosszat álmodtál?" Simítok arcélére, majd hüvelyk ujjammal alsó ajkát kezdem finoman birizgálni. Bólint kettőt, majd meglepetésemre fejét nyakhajlatomba dönti, és nyom egy csókot az érzékeny bőrre. Tettére kiszalad egy jóleső sóhaj, majd állára fogva óvatosan megcsókolom, de vigyáznom kell a gipsze miatt. Bármilyen kényes helyzetben képes boldoggá tenni a puszta jelenlétével is, hátmég ha megcsókol, ráadásul ő kezdeményez! Agh, elmondhatatlanul imádom ezt az embert, és hiába vagyok ilyen nyálas, mindent kihoz belőlem ez a fiú.