𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Tizedik - Rohadjá' ketté

~Jungkook szemszöge~

Aggódásom miatt tenyereim mint a Niagara, úgy engedik magukból a vizet, elszívva létfontosságú szerveimtől. Bár tudom, hogy TaeTae-nek nem lett hála az égnek semmi baja, azért féltem mert ettől függetlenűl valószínüleg fáj mindene. Az orvos szerint rengeteg folt van a testén, ezért fel-fel nyögött amikor lekezelték a sebeit, de ettől függetlenűl nagyon erős, és amikor kérdezték hogy milye fáj, megrázta a fejét, miszerint semmije. A "Kis herceg" becenevet kapta, a küzdése miatt az ápolóktól. Inkább kis hercegnő, hamár itt vagyunk, de kinek mi. Bekopogok, mert elvileg vannak még bent ápolók a kórteremben, majd be is invitálnak a "Kis herceghez". Az ágyán fekszik, kórházi köpeny van rajta, s lábai bevannak takarva. Nagy szemeit rám mereszti ahogy közeledek felé, melytől megdobban a szivem egy nagyobbat. Abba kéne ezt hagynia, nem jó móka ám hogy a semmi miatt kiakar törni a bordáim közül!

"Hogy érzed magad?" Állok elé és kérdezem az alap hangerőmön, hisz tudom hogy jobban esik neki ha nem irogatunk.

Leolvassa számról kérdésemet, majd elfordítja fejét, egyenesen maga elé a TV-re. Szemöldökeim leszöknek homlokomról meglepődöttségemben. Mi az hogy elfordítja a fejét? Sosem videlkededd még így.. Lehet hogy haragszik rám az otthoniak miatt? Talán engem hibáztatna amiért elverték? Mi baja van? Meg. Akarom. Tudni! Aish, borzasztó érzés tudatlanságban élni. Máshogy nem lehet ez a fiú mellett, amég meg nem nyílik nekem.

Felmászok az ágyra, és lábaimra ülök az ő takaró fedte szétnyitott lábai között, ezzel elérve hogy eltajarjam a TV-t látóköréből. Végre rám figyel.

"Haragszol rám?"

Válaszként csak egy fájrázást kapok.

"Áruld el nekem mi a baj"

Leolvassa kérésemet, majd tekintetét számon hagyva gondolkodik el egy pillanatra. Lassan szemeit feljebb emeli, egyenesen enyéimbe néz, majd jobb kezét felém nyújtva mutat a zsebemből félig kilógó telefonomra. Észbekapva odanyújtom neki a készüléket feloldva, majd pötyög valamit és visszanyújtja.

"-Nem láttam még ilyet, ezért megijedtem. Azt hittem alszol és ezért nem nyitsz ajtót. Sajnálom.-"

Szám tártva marad, egyszerűen nem jut el az agyamig amit olvasok. Még ő kér bocsánatot? Hisz egyértelműen én vagyok a hülye, hisz megbeszéltük, hogy hogyha hazajön, kopogjon be, és ha nem nyitok ajtót, akkor nyugodtan jöjjön be. Semmi olyat nem csinálok amit nem szabadna látnia...Én mégis pacikuki módjára elcsesztem. Ez már itten profizmus kérem szépen!

Reggel mikor Tae elment, áthívtam Seyoung-ot, hogy megbeszéljünk mindent. Ám a dolog átment beszélgetésből egy pöppet intimebb dolgokba, teljesen megfeletkezve így állandó vendégemről. Pont belecsöppent szegényem a közepébe, én meg még sem a bejárati ajtó csapódását, sem kopogásokat, sem a hálóm bejáratának nyílódását nem észleltem, egészen addig, amég a Kis herceg sírva nem fakadt. Fogalmam sincs hogy miért sírta el magát, arra csak 2 ürügy lehetett volna: Az első, hogy féltékeny vagy rám, vagy Seyoung-ra, a második, hogy nem értette mit lát, ezért megijedt. Elmondása szerint az utóbbi a helyes, és ez egészen logikus is lenne, mivel nem lehet ránk féltékeny, hisz ki lenne az? Ám az ok, amiért nem hiszem el az az, hogy ha visszatekintünk a múltjára, azért kitanult ő ezt-azt ahoz, hogy ennyivel tisztában legyen. Habár nem látott sem előben, sem pedig felvételen még ezelőtt, az ilyenekkel sajnos már sok ovodás is tisztában van. Az a része hogy megijedt, hihető, ám akkor sem kellett volna sírva fakadnia. Ráaldásul nehogy már engem próbáljon meg átverni! Egy pszichológust nem olyan könnyű ám. Abban ahogyan fogta a telefonom, ahogyan írta, a tekintetéből, és a szája rágcsálásából túlságosan feltűnő nyomokat adott tudat alatt arra, hogy ő sem gondolja komolyan kőbevésett szavait. Vagyis a telóm jegyzettömbjébe pötyögött betűket, de ne foglalkozzunk most a piti kis részletekkel. Ezek szerint... Meleg lenne? És bejövök neki? De hát a bárban is azt hitte, lánynak nézik őt a férfiak... Bár valóban olyan természetesen szép vonásai vannak, hogy simán lánynak nézed. Erre rákérdezek. Nem leszek rá dühös, nem ő irányítja az érzéseit. Nem tehet róla. Meg aztán, meg is értem. Nem vagyok egoista fe azért tudom hogy Jeontól döglik a légy. És nem. Nem a szagoktól.