𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Tizenkettedik - Majdnem elértem!

~Jungkook szemszöge~

Nyomtam egy puszit a babám husi arcára, majd felkaptam a combjainál fogva, és leraktam az ágy szélére. Út közben felhozták a bőröndöt, így azt kicipzározva előkaptam mindkettőnk úszó nadrágját, és az övét felé nyújtottam. Telefonján pötyögött valamit, majd lezárolta, nekem pedig érkezett egy üzenetem, gondolom akkor tőle:

-Kölcsön kérhetném az egyik pólódat úszáshoz? 😳❤️

-Persze, édesem. Nem is hagynám hogy a gyönyörű kis testedet más is lássa rajtam kívül ❤️❤️

-Köszönöm❤️❤️

Ledobtam a telefonomat az ágyra, majd előre hajoltam hogy lehúzhassam a hátamról a pólómat. Amint levettem és összehajtogattam, a nadrágot is lehúztam a zoknival együtt. Gyorsan lekaptam az alsómat is, amit a zokni mellé dobtam, mivel azok már szennyesek, ám amint tekintetem a fiatalabbra tévedt, fölényes vigyoromat le sem lehetett volna vakarni arcomról: táltott szájjal mered rám, édesen csillogó szemekkel, a nyála oldalt egy vékony kis csíkban kifolyik ajkai közül.

"Tettszik amit látsz?"

Hajolok közel hozzá, s perverzen vigyorogva figyelem arcát. Mit mondhatnék, élvezem. Megdolgoztam a kinézetemért, és büszke vagyok rá, na.
Kérdésemre bólogatni kezd kipirult pofival, majd nyel egy akkorát, hogy azt Busanban is hallani lehet. Megkuncogom tettét, majd bezárom a köztünk lévő távolságot, és egy szenvedélyes csókba invitálom. Kezeimmel puha hajába túrok, és jól összeborzolom neki. Az ő végtagjai combjain pihennek, és rövidnadrága végét gyűrögeti vele. Elhajolok tőle, mire ködös szemeivel találom szemben magam.

"Nem akarod?"

Suttogom ajkaira, majd mivel nem reagál, állnák fel, ám ő karjaim után kap, és az ágyra dob. Meglepődött nyikkanás hagyja el ajkaimat, és értetlenségem kiül arcomra is. Fölém mászik, lábait átdobja derekamon, alhasamra ül, kezeit megtámasztja kétoldalt a fejem mellett, majd ajkaival enyéimre mar. Na most, a bökkenő csak annyi, hogy anyaszült meztelen vagyok, és hevessége eléggé jó hatással van rám. Mindenhol!

A tudat, hogy gyönyörű szerelmem a nemességemtől centikre ül rajtam és hevesen csókol, egyszerűen beindít, minden szempontból. Csípőjére fogok, és reflexből nyomni kezdem meredező férfiasságom felé melyet amint megérez fenekével, felnyög egy isteneset. Ah, hogy én mennyire imádom a hangját is!
Karjaimon megdagadnak izmaim, és kidüllednek rajta az erek, annyira kétségbeesetten húzogatom őt előre-hátra tagomon, s -e mozgást egy idő után magától folytatja tovább. Néhány morgás az én számból is kiszalad, hiszen könyörgöm valami eszméletlen amit az édesem művel velem!

Pár percig még ringatja csípőjét, majd felnyög egy nagyot és remegve rám dől. Mi történt? Kezemmel felemelve kis testét konstallálom, hogy nadrága átázott, magyarul: elélvezett. Éééééédesemmm. Imádom!

Nos a helyzet az, hogy ő elment, én viszont még állok mint a cövek..hajába csókolok, majd leemelem magamról könnyű testét. Az ágyra fektetem lihegő kis szerelmemet, majd gyorsan elbaktatok a mosdóig, hogy elintézzem magamat is. Mármint nem akarok öngyilkos lenni, csak hát nekem is vannak szükségleteim.. Nem is vagyok messze a céltól, csupán néhány rántás és el is ér a beteljesülés.

~

"Először belemegyek én, hogy megnézzem mennyire mély a víz, rendben?"

Heves bólogatás a reakciója, így le is lépdelek a kis lépcsőn, a korlátba fogódzkodva, hogy azért mégse essek orra, valamint ne égessem le magam már a pihenésünk első napján, s amint a víz a bőrömhöz ér, testemen végigfut egy jóleső érzés. A nagy meleg ellen ez a lehető legtökéletesebb időtöltés, amit fokoz egyetlen szerelmem jelenléte. Az utolsó lépcsőfoknál is már eléggé mély a víz, s amint arról is leléptem, konstallálom, hogy ha nekem vállig ér, akkor Taehyungnak vajon meddig fog, ha az egész cukorzsák az orromig ér? Talán neki az ő orráig. Lelocsolom a vállaimat és a nyakamat is a hűsítő medence tartalmával, majd visszaballagok a lépcsőhöz, hogy segítsek szerelmemnek lesétálni onnan. Egyik kezét megfogom én, a másikkal a korlátba kapaszkodik, és lassan lépdel lefelé. Amint egyre jobban ellepi a víz, és felkell szegnie a fejét hogy ne érje az arcát, kétségbeesetten kezd felém kapálózni. Derekánál felemelem, majd ölembe veszem, mire ő görcsösen kapaszkodva belém kezd enyhe remegésbe, szemeit pedig szorosan összezárja. Ezek a mozdulatok is csak alátámasztják hogy mennyire is bízik meg bennem a fiatalabb. Azt még nem is kötötte az orromra, hogy miért nem tud úszi. Bár jónéhány évet a bárban töltött, azelőtt, amikor még a családja is élt, biztosan jártak el strandolni a nagy meleg napokon, nem? Vagy talán nem voltak annyira tehetősek, esetleg utálták a strandokat? Rejtély. Egy kicsit megpróbálom eltolni magamtól, hogy letudja olvasni a számról a közlendőmet, ám amint kezeimet leveszem derekáról, csak mégjobban rámszorít. Simogatni kezdem hátát, s elsétálok egy víz alatti ülő micsodához, és leülök rá, ölemben a szerelmemmel. Megérezve a helyzetváltozást, elválik tőlem, de csak annyira hogy körülnézzen, majd nagy szemeivel kérdőn enyéimbe néz.

"Ma inkább velem leszel, holnap megtanítalak úszni, rendben?" -Kérdésemre csak bólogat, majd bújna vissza nyakamba, ha nem kezdenék bele újra.

"Bízhatsz bennem, nagyon vigyázok rád."
Mosolygok rá, mire egy puszit nyom arcomra.

"Szerelmem." Suttogom ajkaira, majd édes táncba hívom őket enyéimmel. Nem érdekel ki látja, ki nem, engem csak az ölemben ülő gyönyörűség érdekel. Felfalom őt, szájával kezdve, finoman és érzékien mozgatva ajkaimat. Szerintem nálam szerelmesebb ember nem létezik a földön.

Elválva tőle még kis puszikat nyomtam csóktól duzzadt szájára, majd rámosolyogtam, hátha ezúttal végre viszonozza gesztusom, ám sajnos még mindig nem húzza mosolyra azt az édes kis pofiját...De nem baj! Kitűztem célomként hogy mosolyogni lássam, sőt, megfogom nevettetni! Bármennyi időmbe is telik!

Fejemet rázom hitetlenkedve, ám mégis megmosolyogva személyiségét. A fiatalabbat az ülőalkalmatosságon hagyom, háttal elé állok, és mutogatom hogy másszon fel a hátamra, melyet óvatosan meg is tesz. Görcsösen kapaszkodik vállaimba, s lábaival is derekamra. Egy kis ideig csak sétálok a víz alatt, majd egy idő után úszni is kezdek. Nem megyek a víz alá, hogy ne féljen a fiatalabb, bár a víz fölötti úszás sincs nagyon az ínyére.. Lassacskán elengedi magát, s kevésbé lesz ideges, mint az elején. Volt hogy levettem a kismajmot a hátamról, és úgy "ugráltattam" a vizen, ahogyan a kisgyerekeket szokták. Majdnem elértem hogy mosolyogjon, valamilyen kuncogás féle hangot adott ki a mély hangján, mégsem volt az. Na, ez már haladás, én mondom! Előről az ölembe vettem, s miközben sétálgattam vele körbe-körbe, elvesztünk egymás szemében. Olyan gyönyörű, hatalmas barna szemei vannak, bárki megirigyelné. Lassan nyomtam egy elnyújtott csókot finom szájára, melyben minden iránta érzett szerelmem benne volt. Elváltunk, s egyszer csak ökölbe szorítva kezeit megdörzsölgette szemhélyait, majd a bejárat felé kezdett mutogatni, bociszemeit is bevetve.

"Elfáradtál, édesem?"

Kérdésemre heves bólogatásba kezdett, nyomott egy pici puszit számra, majd nyakamat átölelve rámdőlt, pont mint aki készül elaludni. Annyira imádnivaló!

Kézbe vettem TaeTae papucsát, a sajátomat felvettem, s mindkettőnk törcsijét a fiatalabbra terítettem, így mentünk fel lifttel a szobába.

Nagyoon sajnálom hogy mindig kések! Annyi dolgom van hogy levegőt venni sincs időm.. Mint már említettem, az egész előre ki van találva, csak megkell hosszasan fogalmaznom. Azért remélem tettszett, s habár ez elég rövid

lett, a következőre biztosíthatlak titeket, hogy megéri várni! Szerintem átrendezem a dolgokat, és nem fektétlen hétfőnkéntre ígérem a részeket, de minden héten kaptok egy új részt! Köszönöm hogy elolvastad❤️❤️