𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Tizenötödik - Megismétlődik?

(A valóságban TaeTae a legidősebb testvér, itt ő a legfiatalabb! Jó olvasást❤️)

~Taehyung szemszöge~

Puha kezek simogatása ébreszt fel mély álmomból. Már nem érzem magam álmosnak, csak a szomorúság, és a félelem tartja csukva szemhélyaimat. A stressz már jóval kisebb arányban nehezedik pilláimra, de mégis csak ott van, és nem is hajlandó távozni még a mai nap folyamán. Namjoon-nal anno ilyenkor miután kisirtam magam, mindig filmeket néztünk, és négy gyertyát gyújtottunk. Minden eltávozott családtagomnak egyet.

~Flashback-8 évvel ezelőtt~

Csak olyan barátaim vannak, akikkel bármit megoszthatok, és bármilyen helyzetben számithatok rájuk. Nincs szükségem olyanokra, akikkel néha beszélek, és néha levegőnek néznek. Ez igy pont tökéletes számomra. Ma átjöttek néhényan játszani, és itt is ebédeltek, ugyanis anya rendelt nekünk pizzát, amit együtt el is pusztítottunk. Ezúttal nem aludhatnak itt nálunk, mert holnap nyaralni megyünk. Nagy öleléssel köszönök el barátaimtól, majd hatalmas, boldog vigyorral megyek vissza a házba. Szerencsére az utcában lakik mindenki, így mehetnek később haza, akár este is.

Még kisebbnek anyuék megakarták tanítani nekem a jelbeszédet, de akkor még túl unalmasnak tartottam ahoz, hogy foglalkozzak vele, most pedig hogy teljesen felfogtam, mit is jelent süketnek lenni, egyre inkább foglalkoztat, milyen is az, amikor hallasz minden kis zörejt. Kíváncsi vagyok anya hangjára, hogy milyen az amikor a nővérem énekel, vagy amikor a bátyám gitározik. Hogy valóban olyan hangos-e apa tüsszentése, mint ahogyan azt a többiek is mondják? Nagyon szeretném tudni milyen az, amikor "az idegesítő ébresztődre kelsz fel", hogy legszívesebben elásnád a kertben, csakhogy aludhass tovább. Hallani akarom, vajon a kedvenc dalom tényleg olyan jól szól, mint ahogy én azt a kezeimmel érzem? Ritka alkalmakkor jó, hogy csönd van, de néha szeretném hallani a körülöttem nyüzsgő világ hangját. Olyan nagy kérés ez?

Nagy párnámat magamhoz ölelem, miután nyomtam anya arcára egy nagy cuppanós jóéjt puszit. Még félig csukott szemmel látom, ahogy apa bejön, és érzem ahogy összeborzolja a hajam, majd elém guggol, és egy "Szép álmokat Tökmag" eltátogása után elhagyja a szobámat. Nagyon izgatott vagyok a holnapi nyaralás miatt! Apáék nem árulták el nekem hogy hová megyünk, meglepinek szánták. Alig várom hogy reggel legyen, és indulhassunk is!

-

Reggel álmosan nyitogatom pilláimat, ám egy pillanat alatt pörgök fel, amint realizálom, hogy ma megyünk nyaralni! Gyorsan megnézem az órámon az időt, ami fél tízet mutat. El fogunk késni! Még nem is ébredt fel senki? Kipattanok az ágyamból, és átszaladok anyáék hálójába, hogy felébreszthessem őket. Szokás szerint jó hangosan bekopogok, majd kitárom az ajtót és felugrok a hatalmas matracra. Lerántom apáékról a nagy fehér takarót, s rázogatni kezdem szüleimet. Véletlenül túl erősen ráztam meg anyát, mire a hátára pördült és megláttam egy nagy vörös foltot a pólóján, és az ágyneműn is. Simogatni kezdtem az arcát, de nem akart megmozdulni. Miért nem mozog? Anya? Könnyeim lassan kezdik végig szántani bőrömet, ahogy apa felé fordulok és vörös valóján végig nézve szaladni kezdek a tesóim szobái felé. Eujin az ágya mellett vérben ázva fekszik. Átslattyogok a bátyám szobájába, de Jeongie nincs is ott! Hol van?? Beszaladok a fürdőbe, ami szintén üres, igy villám gyorsan, a könnyeimtől fáyolosan látva lépkedek le a lépcsőn, ám az utolsó náhány foknál félre lépek, és legurulok, egészen a konyha elejéig. Sérüléseim nem számitanak, csak meg akarom keresni a bátyámat! Valaki mondja, hogy ez csak valami rossz vicc! A konyhapulthoz bicegve találok bátyámra, aki a szigetnek támasztva ül, véres pólóját félig felhúzta, és alatta tarjta a kezét. Biztosan ott van a sebe! Jeongie? Elé térdelek, és két keze közé veszem arcát. A sirás miatt már szinte semmit nem látok, de egyszerűen képtelen vagyok abbahagyni. Valaki betört hozzánk, és mindenkit megölt rajtam kivül. De engem miért hagytak ki? Csak engem kellett volna megölniük! Most az egész családomat...elvesztettem? Nem! Jeongie még életben van! Nagyon fáj a hasam, de nem tudom mitől lehet, összegörnyedve simogatom a fájó felületet, miközben biztatásként megszoritom bátyám vállát, hogy tudassam vele, hivok segitséget! Fátyoos látással, pizsamában szaladok ki görcsölő hassal a házból, és sietek a legközelebbi szomszéd felé. Az ajtó előtt összeesek, de felállva inkább összeszedem minden megmaradt energiámat, és megnyomom a csengőt. Byeongkwan apukája nyit ajtót egy mosollyal az arcán, de amint meglátja összetört valómat, segit kiegyenesedni, és már vinne is be a házba, de én kirántom karjaimat, és kezét megfogva húzni kezdem a ház felé. Aggódva követ, majd beérve a házva meglátja a tesómat, aki már láthatóan nem birja sokáig, aztán felszalad az emeletre, és néhány pillanat múlva sokkolt arccal tér vissza. Észbe kapva telefonálni kezd, majd pár pillanat múlva ki is érkeznek a mentők, meg néhány rendőr kocsi. A barátom apukájának karjai között már remegtem a sirástól, s az utolsó amit észlelek, egy erős nyilalás a fejemben, majd elvesztem az eszméletemet, és ernyedtem esek össze.