𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Harmincadik - Gyönyörű - Epilógus

Epilógus

~ Taehyung szemszöge ~

Zúg a fülem. Sőt. Az egész fejem ég, mintha több hangszerrel egyszerre csapnának zajt közvetlenül körülöttem. Egy beteg ágyra fektetnek, és sok ápolóval meg orvossal mellettem tolnak be egy kórterembe. Kaptam nyugtatót és fájdalom csillapítót is, így a zúgás kezd alább hagyni. Csak lassan, sehová sem sietve halkul el, majd teljesen megszűnik. Jungkook a kezem fogva bátorít és jelzi hogy velem van. Mint mindig.

Elvégeztek rajtam jónéhány vizsgálatot, el is álmosodtam a végére, bár lehet hogy a sok gyógyszernek is köze van a dologhoz. Egyre több és több aldiagnózissal és észrevétellel sikerült végre egy végleges, rendes diagnózist kiállítani.

"Van egy kis szerkezet, ami a belső fülbe juttat adott időközönként egy bizonyos Neurotrophin-3 elnevezésű proteint, és ennek megnövelésével nagy valószínűséggel vissza kaphatja a hallását" artikulál szépen az orvos az irodájában.

A jobbomon Jungkook a kezem szorongatja, és ekkor lép be egy nővérke, s miközben beszél, a kezében szorongatott papírokat lapozgatja és olvas fel néhány adatot:

"Amikor a hanghullámok belépnek a belsőfülbe az átalakítja idegi jelekké. Ezt speciális, stereocília névre keresztelt sejtek csoportja teszi lehetővé. A parányi szőröket a hanghullámok gyakorlatilag meghajlítják. Az apró szőröcskék és az idegsejtek közötti kommunikációt biztosító, szalagszerű szinapszisok sérülésének egereken való helyreállításával vissza tudták adni a hallásukat vesztett rágcsálók hangérzékelését. " mosolyodik el.

" Szóval ez a cucc mindenek előtt csak egereken volt kipróbálva? " húzza fel szemöldökeit Jungkook, jogosan megkérdőjelezve az itt dolgozók szavát.

" Igen, és nyolcvanhárom százalék esélyt látunk a fiú gyógyulására! " néz rám az orvos. " De ha esetleg mégsem használna, nem esik semmi baja, csupán mégsem ez lesz a megoldás a hallása javítására, ám mivel folyton zúg a füle, és olyan magas frekvencián hall foszlányokat amiket emberi fül nem, csupán az állatok értenek, ez afféle jelzés az agytól hogy segítséggel már minden rendben lesz, így lépnünk kell. " bólint komolyan.

Érdeklődve nézek páromra hogy lássam a reakcióját: mélyen elgondolkodva mozgatja ajkait ide-oda, és bambul az előttünk fekvő asztal szélére. Ez fontos dolog, és bár mindketten tudjuk a választ a levegőben lógó, fel nem tett kérdésre el kell ezen gondolkodnunk.

~ Jungkook szemszöge ~

-Természetesen megpróbáljuk ezt a szerkezetet, hisz elvileg ha nem működik sem marad rosszindulatú utó hatása Taehyunra. - bólintok komolyan, és hé még saját magam is megleptem a költői és hivatalos fogalmazásommal!

De most muszáj, ez komoly dolog!

Előveszem a pénztárcám hogy előre  ki tudjam fizetni a még meg nem kapott szerkezetet, majd Taehyung pracliját megragadva össze kulcsolt ujjakkal megyünk a kocsihoz. Érzem rajta hogy nagy a nyomás, hisz lehet, hogy hamarosan megváltozik az egész élete! Majdnem tizenhét évig el kellett viselnie, hozzá kellett szoknia, együtt kellett élnie a siketséggel, és most nyolcvanhárom százalék esélyt látnak az orvosok a teljesen felépülésére! Édes kincsem... Megfogom a kezét és ráteszem a sebváltóra, sajátommal pedig letakarom övét, így fogva azt. Fél szemmel látom hogy rámnéz, és szinte el tudom képzelni szemei őrült csillogását. Nagyon sajnálom hogy nem tudtam elérni hogy mosolyogjon nekem.. Vagy akárkire.. Akármiért... Egyszer sikerült egy kuncogásszerű hangot kicsikarnom belőle, de nem mosolygott és ez nagy lelkiismeret furdallást okoz nekem. Azt szeretném hogy felhőtlenül boldog legyen, akár mint gyermekkorában. A viselkedése megmaradt, amit nagyon imádok, de szeretném hogy olyan kis mosolygós legyen mint volt.. A szemei mindig mosolyognak, és csillogásukból tudom hogy boldog, de.. Nem teljesen. Próbálok neki mindent megadni, és minden tőlem telhetőt megteszek ennek érdekében.