𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Huszonnegyedik - Lehetetlen!

~Taehyung szemszöge~

"Végig mellettem maradsz, és csakis kizárólag azért nem kell fognod a kezem, hogy a saját tempódban tudj haladni, és hogy megtartsd az egyensúlyod, remélem világos voltam!"

Néz mélyen szemeimbe, miközben a futáshoz készülődve nyújtja végtagjait. Tudom hogy félt, de olyan parancsoló, mintha az alávetettje lennék, vagy mintha a főnököm lenne. Szemeimet lesütöm, majd egy apró bólintás után én is nyújtani kezdenék, ám Jungkook ezt nem így gondolta; ujjaival felemeli állam, majd átható pillantásai miatt lábaim mélyen a földbe gyökereznek, ahogy szemeivel szinte lelkemig hatol. Küld felém egy meleg mosolyt, majd egy finom csókot nyomott számra. Nem szoktunk publikusan csókolózni, így ez most kifejezetten jól esett.

"Csak nem akarom hogy bajod essen. Nagyon féltelek, te vagy az életem"
Válik el ajkaimtól, majd lágyan az arcomra simít, s én szinte menekülőként bújok óvatos érintéseibe. Telefonja zavarja meg az idilt, amikor is füléhez emeli, majd pillanatok alatt vált át tekintete lágyból dühösbe, és lehetetlenül keménybe. Telefonálás közben szépen gesztikulál, kezeit össze-vissza kapkodja a levegőben, s néhányszor combjára is rácsap szabad kezével, s habár nem hallom a csattanásokat, sejtem milyen csípős ütések lehetnek a hévből és végtagja gyorsaságából. Közelebb lépek hozzá, majd ide-oda kalimpáló kezét megfogom, és összekulcsolom az enyémmel, hogy bánthassa tovább saját magát, se az én elég erős képzelőerőmet, ugyanis már lassan én éreztem fizikai fájdalmat szegény combjai helyett. Igazán kár lenne azokért az izmokért.

Miután kinyomta a telefont és erőszakosan a zsebébe mélyesztette azt, lassan hunyta le pilláit, majd összekulcsolt kezünket a szájához emelte, és az én kézfejemre hintett egy elnyújtott csókot. Mindkettőnk számára feszült egy időszak ez a mostani, de én hiszem, együtt mindenre képesek vagyunk, bármit megoldunk közös erővel. Telefonja újra világítani kezd zsebében, s olyan nagy hévvel veszi azt ki onnan, hogy egy szorgalmasan tipegő nénikét fel is borít vele, ki miután a hátára esett, még hintázott egy kicsit, s teljesen úgy nézett ki, mint egy hátára fordult teknős béka, ami a páncéljától képtelen újra lábra állni, valamilyen külső segítség nélkül. Jungkook sűrűn hajolgatva kért többször is elnézést, miközben a túlsúlyos nénikét segítette fel a földről. Szegény, ugye nem esett semmi baja?

Féltésem és ösztöneim gyorsan tovaszálltak, amint a néni mélyen lehúzva dekoltázsát, nézegette hol sérült meg, plusz rátett még egy lapáttal, amikor a halványan pironkodó szerelmemhez közelebb lépett, hogy a látványosan érdeklődő Jungkook is megleshesse a sebet. Jaj ez a nénike, most felakarja szedni az én Koomiemat? Kezdjük ott, hogy az ő dekoltázsa már nemigen ér fel a nála ötven évvel fiatalabbak idomaival szemben, ráadásul könyörgöm, a hátára esett, már hogy a fenébe sérült volna meg a mellkasa?? Végül ahogy leolvatsam a furcsa nénike protkós szájáról, megbocsájt Kooknak ha vele marad amíg megvizsgálják a nem létező halálos sebesüléseit. Jungkook telefonja ezúttal a kezében újra villogni kezdett, s egyszerűen elképzelésem sem lehet, ki zaklatja páromat, és ki akarja mindenféle képpen felforralni a már amúgy is túlfűtött agyvizét? Felveszi a telefonját, s ezúttal nem hadonászik, csak mérges szemekkel mered maga elé, miközben látszólag nyugodtan és kimérten kommunikál a felettébb idegesítő beszélgető partnerével a hívás túlsó végén. Kedvem támadt pofozkodni, most hogy egy nyolcvanas néni elakarja csábítani az én huszonegy éves szexi páromat, aki most meglehetősen dühös, ám fogalmam sincs miért, vagy kire. Telefonját ismételten zsebébe csúsztatja, majd picit lehajol hozzám hogy egy magasságban legyenek szemeink, s szexin hajába túrva kezd el ecsetelni:

"Nem akarom felbolygatni a múltat édesem, de... Amikor először megtámadtak az utcán, nem volt valaki ismerős neked?" néz mélyen szemeimbe, s habár mély sebről van szó, már kezd hegesedni, így nem olyan könnyen, de tudok már beszélni róla. Kook mellett amúgy sincs semmi félni valóm. Most hogy így mondja, dereng is valami...