𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Huszonnyolcadik - Jungkook!

~Jungkook szemszöge~

Fáradtan hunyom le pilláim ahogy kimegy az első páciensem két óra orvoslás után. Minden beteg után van tíz perc szünetem, így ezt kihasználva rá is írok TaeTaere. Múlt hét óta nagyon maga alatt van szegénykém, bár meg is értem, hisz az a mocsok tetű öltáncra kényszerítette! Édesem úgy sírt, remegett, még hányt is, és azóta nem igen jön a közelembe, még azt sem hajlandó elárulni hogy pontosan mi történt, vagy hogy ki volt az a fickó..

A papírokat megszereztem, majd amikor Tae után indultam, két csávó akadályozta az utam. Szemeim forgatva kaptam fel az asztalról két ollót, majd egyiknek a szemébe, másiknak a torkába szúrtam azt. Nehogymár valami megint történjen vele! Kihívtam a rendőrséget a két támadóhoz, majd azonnal TaeTae keresésére szaladtam. Amikor meghallottam hogy szipog Namjoon irodájában, annyira ideges lettem, hogy a saját hajamat téptem dühömben. Amint megérkeztek a rendőrök, betörtem az iroda ajtaját, és a némán zokogó Taehyungot elráncigáltam a parasztcsiga öléből. Sosem fogom elfelejteni azt a fájdalmas hangot..folyamatosan az visszhangzik a fejemben.

Szia TaeTae, hogy vagy?

Válasz sajnos nem érkezett még hosszú percekkel később sem, így fáradt sóhajjal hívom be a következő pácienst. Biztosan csak alszik, elvégre mást nagyon nem csinált az elmúlt hétben, a kaját is úgy tuszkoltam le a torkán szegényemnek. Nagyon távolságtartó lett, és a szívem szakad meg ennek láttán. Lehet hogy haragszik rám amiért nem mentem előbb? Nagy a valószínüsége... Átfogom küldeni Jimin hyungot hogy vigyázzon rá, nem biztos hogy huzamosabb ideig egyedül kéne hagynom...

A hölgy éppen azon gondolkodott hogyan mesélje el az elmúlt időszakot, amikor is valaki hevesen kicsapta az ajtót, ezzel megzavarva minket.

-Mi történt, Nayeon? - nézek asszisztensemre felhúzott szemöldökökkel

-Taehyungot elvitték! - hatalmasra nyitott szeme az enyémmel vetekszik, ugyanis én is meglepődtem

-Miről beszélsz?! - pattanok fel székemből, és sajnos szégyen szemre szarva a páciensemre Nayeon elé álltam.

-Most hívtak, nem... Nem tudom mi történt, be.. Bevittéd a zártosztályra Jungkook! - tépi saját haját, mire én semmivel sem törődve kerülöm meg és azonnal a kocsimba ugrok. Mi a fasz, mostmár komolyan?! Maximálisan nyomva a pedált megyek át az összes piros lámpán. Most nem szarakodhatok, meg kell tudnom mi történt, és ki kell őt hoznom onnan!

Az épület elé érve berontok az ajtón, és rögtön a recepcióshoz rohanok. Ki kapom a kezéből a vonalas telefont melyet lecsapok, majd ráordítok:

-Hol van Kim Taehyung?! Beszéljen már az isten szerelmére! - csapok nagy hévvel tenyeremmel a márványnak tűnő pultra, mely egyébként csak gyenge műanyag.

-N-Nem tudom kiről v-van szó u-uram - néz rám ijedten a nőci. Már épp ordítoznék ismét hogy mi az hogy nem tudja kiről van szó, amikor egy felettébb ismerős hangot hallok meg a jobb oldali folyosó felől. A kurva életbe!

~Taehyung szemszöge~

Nem tudok Jungkook szemébe nézni. Nagyon rosszul érzem magam, s ha még anno büszke is voltam rá hogy én vagyok a bár legkiemelkedőbb, tiszta táncosa, mostmár nem dicsekednék vele, ugyanis aki tudja és rossz ember, az ki is használja. Sosem fogom elfelejteni annak az embernek a mocskos, undorító dolgokról árulkodó tekintetét, s a bőröm még mindig éget ott ahol hozzám ért. Bemocskolt, és Jungkook előtt is megalázott, így nem hagyom hogy a koszos testemhez hozzá érjen. Eszeveszettül hiányzik nekem, megszoktam a minden napi, folytonos érintéseit, a csókjait, s még mindig becézget és türelmes velem, megértő, nem marad ez sokáig így, ezzel én is tökéletesen tisztában vagyok. Elfog múlni ez az önutálat, hisz van aki szeret engem, aki számára fontos vagyok, így nem hagyhatom hogy tönkre menjen a kapcsolatunk. Sok, sőt, rengetek rossz dolog történt velünk mióta együtt vagyunk, de Jungkook mindent megoldott, minden galibából kihúzott, és segített rajtam. Ezeket mind megkell neki hálálnom valahogy, de nem csak egy alkalommal, valami olyan dolog kell ami egy életre kifejezően hat, hogy ahányszor ránéz, tudja hogy tőlem kapta, és hogy mennyire szeretem őt.