-Gyönyörű kisfiú! - Hozta be immár megfürdetett, és bebugyolált gyermekemet a nővér, majd karjaimba adta. Nem tévedett, valóban gyönyörű.
-Anya, anya, had lássam az öcsikémet! - Töri be az ajtót Eunjin, mire megijedve rákapom a szemem, majd a babár...
Nem mondanám hogy bekönnyesedtek a szemeim, és nem akartam mégcsak gondolni sem arra hogy a Joker végét írom...
Nem, én sírtam.
Az utolsó soroknál legfőképp. Egyszerűen nem szeretném hogy vége legyen, borzasztó érzés lesz hogy nem kell vele többet foglalkoznom, maximum akkor amikor kommentekre válaszolok. Átolvasáson megy keresztül, a hibákat kifogom javítani, nem maradnak örökre benne.
Imádtam írni ezt a könyvet, ez volt az első, Taekook párossal, és idő közben annyira a szívemhez nőttek, annyira megszerettem őket, nagyjából minden könyvem ezzel a shippel lesz. Persze lesz más is, csak ritkán.
Komoly tartalma van, de hogy ne legyen egyhangú, Jungkook karakterét az én humorommal spékeltem meg hogy nevetni is lehessen egy jót ha már megnyitod hogy elolvasd. Fontos számomra hogy negtudjalak mosolyogtatni titeket, remélem sikerült..
A hallássérültek is ugyanúgy életnek teljes életet, habár Taehyung karaktere elég sok mindenen ment keresztül ahoz, hogy boldog legyen, ám nem teljesen. Mindig is hiányzott az életéből az a plusz, ami teljessé tette őt.
Rengeteget mosolyogtam, sírtam is írás közben, és most, el sem tudom hinni hogy vége van... Egyszer mindennek vége, de ez annyira elszomorító..
Imádtam minden egyes kommentet, függetlenül attól ki írta, vagy hogy miről szólt. Rengeteg bátorítást kaptam, hogy folytassam, ne hagyjam abba, s habár az utolsó részek ritkábban jöttek, mindig igyekeztem a legjobbat nyújtani nektek!
Köszönöm szépen mindenkinek aki elolvasta, esetleg vote-olt vagy kommentelt is, imádlak titetek!
❤️❤️❤️❤️
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
