𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Negyedik-Mi Van Vele?

-Összehaverkodtam egy sráccal a kávézóban. Tök jófej meg minden. Közös témánk a képregények kielemzése. Mikor meséltem neki a munkámról, még jobban fellelkesedett, így elég jól megismerhettük egymást. -
Meséli Hoseok a kanapémon ülve egy párnával az ölében.

-Ez remek! Hogy hívják? -

-Kim Mingyu. Már Yongsun is találkozott vele. Neki is szimpatikus. Egész jól elvagyunk már vele.-

Szóval, Yongsun, vagyis Solar, Hoseok barátnője már két éve. Nagyon kedves, és nyitott az emberek felé, mégis tenned kell azért, hogy megbízzon benned. Epmélkedésem közben tikkepni kezdett a bal szemem, ugyanis nagyon szemeztem a Hoseok ölében pihenő párnám sarkával, ami nem egészségesen felfelé hajlik. Néha kikészít ez a tisztaság és rend mánia de na. Azé tudjuk már mi hogy merre hány méter.

-Figyelj Guk, a srácokkal arra gondoltunk, hogy valamelyik nap átjönnénk bulizni egy jót. Mit szólsz? -Pörög fel mégjobban barátom.

-Csak nem..? -
Vizslatom a mindenttudó nézésemmel.

-Dehogyisnem! Jövünk Felelsz vagy merszezni, kisapám! -Vigyorog ezer vattos mosolyával, majd nevetve rámugrik. Nem tudom mi ez az ugrálós szokás a baráti körömben, de ez alátámasztja az általam választott becenevet nekik: majomemberek. Ennél kreatívabb már nem is lehetnék.

Egyenlőre senkinek nem szólok arról hogy mától hivatalosan is van egy új páciensem, bár, szerintem egyikőjüket sem ismerik, és nem tudják, pontosan hány páciensem van, de kitudják találni a fejemről, amikor késő estig dolgozok.

Most, hogy gondolkodok, eszembe jut, hogy mégcsak a nevét sem kérdeztem meg, pedig reflexből elárultam neki az enyémet. Csodálatos. Pszichológus volnék, mégsem bízik meg bennem annyira, hogy a nevét megossza velem. Hisz még nem is ismer. Össze kell barátkoznom vele, hogy megnyíljon nekem.

Őszintén szólva, már nagyon izgatott vagyok. Fél óra múlva készülődnöm kell, és el is indulok. Tegnap este Namjoon átküldte a címet, és meglepődötten konstalláltam, hogy kemény tíz percre laknak tőlem. Ezáltal a bár is közel van számukra is, ami azért jó, mert ha mondjuk valaki felismerné a fiút az utcán, és esetleg lenne valamilyen hátsó szándéka, nem tehetne semmit, mert egészen hamar beér. Vagy nem. De gondolkodjunk csak pozitívan.

-Kook? KOOK!? -Lengeti a kezét arcom előtt barátom.

-Mimimimimi? -Rázom meg fejem, ezzel kiűzve gondolataimat.

-Nos akkor, beleeggyezel? -Húzza fel szemöldökét, miközben arcomat vizslatja. Most lehet hogy megölne egy kicsit, ha megkérdezném mit is mondott az előbb? Valószínüleg. De végül is, férfi volnék elméletileg...vagy mi a szösz.

-Bocsi, Hoseok, nem hallottam, mit kérdeztél? -Újabb gondolatfoszlány jelenik meg lelki szemeim előtt. Muszáj valahogyan a fiú felé közelednem. Nagyon szeretnék segíteni rajta, de az úgy nem fog menni ha nem bízik meg bennem.

-Azt kérdeztem, hogy Mingyu is jöhet e a buliba?-Néz rám gyanakvóan.

-Óh! Igen, persze, hogy a viharba ne!? Jöjjön csak legalább megismerem! Viszont, Hobikám, most menned kéne, sajnos vár rám a munka tudod milyen ez. Hehe. -Vakargatom tarkómat, mint valami leprás. Azt hiszem, most temettem el magam a lúzerek temetőjében, Hoseok szemében.

-Hobikám? -Kérdez vissza barátom az előszobából, miközben dzsekijét és cipőit veszi magára.

-Mi? Őh... Jah! Aha! -Vigyorgok rá, magam sem tudom miért. Ha ő a majomemberek klubbjának a tagja, akkor én a pszichológusra szoruló dilidokik klubjának elnöke vagyok. Jelentkeznem kéne egy origámis szakkörre, olyan kreatívnak érzem magam, hogy a tekintetemmel hajtogatni tudnék egy hattyút. Tch, sima ügy.