𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Huszonkilencedik - Választási lehetőség

~Jungkook szemszöge~

Frusztráltan, államat támasztva kapkodom tekintetem az előttem fekvő kis asztalkám és a két fiú tekintete között.

Szóval ez a Yang Jeongin azt állítja hogy ő a szerelmem bátyja. Hozott születési kivonatot meg minden ilyesmit, így kezdek hinni neki. Na most, elvileg ő is meghalt a szüleivel és a hugával, Eunjinnel együtt, gyakorlatilag viszont itt ül velem szemben, és nagyon is él. Amit viszont szégyellek de nem tudok mit csinálni vele, az az, hogy Taehyung mióta meglátta a fickót, a nyakán lóg és nem mászik le róla. Megértem persze, a bátyja, de... Idegesít hogy afenfosmofóbiás de neki szinte az ölébe mászik csak mert elvileg rokonok... És őszinte leszek, bassza a szemem a keze ami fel-le jár az ÉN szerelmem és egyetlenem hátán.

A kis dohányzó asztal közepén fekszik a nagy sárgás boríték, amiben Taehyung diagnózisa van. Meg akarjuk tudni hogy mitől lett beteg, és Jeongin érkezésével illetve felbukkanásával muszáj lesz felnyitnunk végre, mert elmondása szerint ő tökéletesen tisztában van minden szóval ami a papírhalom között van. Fasza.

-Fel kell rá készülnie, megrázó lesz számára minden szó amit az a boríték rejt. Talán túl sok információt zúdítanak rá egyszerre.. Édes istenem, szegény Tae manó - hajtja le szomorúan a fejét Jeongin miközben paskolgatja Tae baba hátát.

Oké hogy rokonok... Elég... Közeli rokonok, de még csak most tűnt fel az életünkbe és bassza a szemem hogy TaeTae ennyire ragaszkodó... De jahj, inkább ez minthogy utálja az egyetlen élő vérszerinti rokonát.

- TaeTae ne húzzuk tovább az időt, felnyitom a borítékot, és felolvasom. Jól figyelj hogy mindent megérts, rendben van? - nézek Szerelmetesemre, aki aggódó tekintettel bólogat, én meg egy bíztató mosolyt küldök felé.

" A páciens hat hónapos korában még magzati fejlődésben szerzett agyi sérülés által részleges siketséggel született, mely valószínüleg begyógyul majd az évek folyamán, ám az is lehet hogy élete végéig hallássérült lesz. Ha az agyállomány be is gyógyul, esetleg segédeszközökkel bírjuk hallásra fülkagylójában, sosem lesz tökéletes a hallása.

A baleset folyamán egy erős rúgás érte a magzat fejét a méhben, amit vérszerinti édes apja, Kang Juwon okozott. Egy veszekedés során édesanyjával, a férfi dühbe gorult, és az állapotos anyuka hasát célozta erős lábával, hogy megölje a kis fejlődésben álló életet a méhben, ám rossz helyen érte a rúgás így nem megölte a magzatot, hanem valószínűleg egy életre, vagy csak egy időre részleges betegséget, hallás károsodást okozott tulajdon nemzett gyermekének.

Még születése előtt édesanyja újra házasodott egy két gyerekes özvegy férfihoz, Yang Jiho-hoz, akivel készülnek felnevelni a kisbabát, két fogadott testvérével együtt...."

Miután végig olvastam csak utána kezdtem emészteni a szavakat, és lassan megérteni mit is olvastam éppen. Úgy tűnik Taehyung azonnal megértette, hisz sokkolt állapotban figyeli számat hogy minden szót tökéletesen megértsen. Testvére - aki ezek szerint nem is vérszerinti -, nyugtatóan simogatja öccse hátát. Taehyung felé nyújtom a papírkát, aki elveszi és ismét végig futja szemeivel. Szerintem még fel sem fogta teljesen hogy mivan, csak lefagyott.

-Taehyung igazi apja Kang Juwon, így Tae vezetékneve is Kang... Aztán átvette az én apám nevét Yang Jiho-ét, így maradt Yang Taehyung
Aztán hogy hogy lett Kim, aztán Jeon.. Azt már csak ti tudjátok... - vakargatja tarkóját Jeongin.

-Kim Namjoon lett először apád után a törvényes gyámja, de ő... Elment így én fogadtam örökbe és Tae ragaszkodott hozzá hogy átvegye a nevem. Na, TaeTae - megyek oda a síró fiúhoz és ölembe véve szorosan magamhoz ölelem. Sok ez neki egyszerre, kis édesem.. A tulajdon apja... És akiket egész életében a szüleinek hitt.. Csak az anyja volt vérszerinti.. Szegény, szegény Életem..

-Na jó.. De.. Oh hát abból a néhány elcsattant csókból arra következtettem hogy egy pár vagytok..

-úgy is van. Csak a gyámja lettem hogy ne dugják otthonba. - simogatom életem hátát hogy tudja, itt vagyok vele, nincs egyedül.

Jeongin elment telefonálni a szoba másik végébe, aztán kissé mintha megszeppent volna. Eltartotta fülétől készülékét, majd lassan lépkedve, sokkosan nyitott bejárati ajtót. Kérdően néztem rá, majd a férfire és a nőre akik belépkedtek a házamba.

-Mr. Jeon? Kang Taehyung édesapja vagyok, ő pedig az asszony, Lee Seoyan - mutat a mellette álló magas nőre.

-Mi a fasz?! - akadok ki szép nyugiban, majd az édesemet magam mellé állítom ölemből letéve, aki megijedt és össze rezzent.

-Maga! - mutatok a férfire - A maga hibája hogy Taehyung szenved, maga undorító féreg! - megyek felé nagy hévvel fogaimat össze szorítva.

-Hé-Hé-Hé! - Ugrik elém Jeongin aki bár vékony de erős ezek szerint.

-Engedj el kölyök, most a falba építem az a nyomorultat! - lökdösöm de csak azért is lefog

-Kúltúráltan üljünk le beszélni! - ajánlja fel.

-Nem, nem ülnek a kanapémra, az én házamban! De állhatnak ott - teszem karba kezeim, kemény, jelentőségteljes pillantásokkal illetve az idegeneket.

- Fiam - Néz az út közben mögém álló édesemre aki karom mögül kukucskál ki.

-Ne merészelje így hívni! - csikorgatom fogaim közül mérgesen.

-Én csináltam, az én fiam! Az én faszom pumpálta a semmire kellő anyjába! - mordul rám ő is mire nekem végleg elborul az agyam.....

~

-Egy ajánlattal jöttünk ide. - teszi keresztbe lábait az asszony velem szemben a kanapémon, miközben a fagyasztott zöldséget férje monokliára nyomja. Kicsit feldagadt a szeme... Kicsit... Örüljön hogy nem törtem el minden végtagját, kis köcsög!

-Nem tudom akarjuk e hallani - morgok rá szinte duzzogva mint egy kisgyerek, de Taehyung szemöldökét rácolva csap egyet karomra hogy hallgassak el, és inkább az asszony felé bólint egyet.

-Taehyung drágám, a sok nehézség, és elmulasztott év után, szeretnénk apáddal ha hozzánk költöznél, hogy mi neveljünk tovább...

Felcsattantam

Hitetlenül felnevettem térdeimet csapkodja - faszt! - komolyodik meg hangom - Én vagyok a hivatalos gyámja, nem fogom engedni hogy az az ember akárcsak a közelében legyen, aki bántotta őt, és aki miatt szenvednie kell, ki tudja mennyi ideig! Velem marad és pont. Figyeljen, maga egy rendes nőnek tűnik, de a férje elme beteg, agybajos, nem adom senkinek! De tudják mit?! Kérdezzük meg őt, elvégre már okos, értelmes fiú aki tud mérlegelni! - fordulok a babám felé

-Taehyung, akarsz menni vagy maradsz velem? - teszek fel egy egyszerű kérdést.

Taehyung tág pillákkal mered rám, majd felpattan a kanapéról, és mögém áll miután én a pároshoz fordultam.

-azt hiszem ezzel végeztünk is. Kérem, menjenek el, és többé ne keressék Taehyungot. Neki már van otthona. - ellentmondást nem tűrően kísértem ki a házaspárt, majd hangosan rájuk csaptam az ajtót.

-Azt hiszem édesem, rád férne egy pihenés. - megyek felé egy halvány mosollyal majd magamhoz ölelem. Olyan régen szorongattam magamhoz! Úgy hiányzott!

Taehyung hirtelen elengedett, majd fejéhez kapott, és össze szorítva szemeit guggolt le.

-Mi van vele?! - érkezik vissza Jeongin aki kikísérte a házaspárt majd Taehyung mellé guggol.

-Azt hiszem megint sípol a füle... - felvettem az ölembe kisbabám és ki száguldottam vele a kocsihoz. Nem értem miért sípol folyton a füle, de ez már egészségtelen. Beviszem a kórházba. Fekete terepjáróm anyós ülésére ültettem, becsatoltam az övét, majd gyorsan beültem a volán mögé, és a gázra tapostam. Szerelmem közelebbi kezét megfogtam fülétől, és azt szorítva fuvaroztam a kórházba.

Semmi baj életem, nem lesz semmi baj.