𝐽𝑜𝑘𝑒𝑟 (𝑇𝑎𝑒𝑘𝑜𝑜𝑘 𝑓𝑓)

Huszonharmadik - Muszáj!

~Taehyung szemszöge~

"Szóval megakartad erőszakolni?" kérdezi Jungkook, kimászva a legfélelmetesebb férfi arcából.

"Jaj dehogy! Ő könyörgött volna hogy dugjam erősebben!" Mondja gúnyos arccal végig a szemeimbe nézve, majd magához ránt. Amint bőrünk összeért kirázott a hideg, s rángatózni kezdtem hogy eresszen el. Szavai hatására gyorsan feltörtek bennem az emlékképek, melyektől szégyen - nemszégyen elsírtam magam, hát még amikor hozzám ért! Borzasztóan undorító érzés, és félelmetes is, mivel tudom hogy gyenge vagyok, ő sokkal nagyobb és erősebb is nálam, akármit megtehetne velem, ellenkezni se nagyon tudnék. Hirtelen elfordít hogy háttal álljak neki, majd egy akkorát a popsimra ver, hogy tuti ott maradt a kéznyoma. Istenem, ha Jungkook meglátja undorodni fog tőlem, és nem fog tudni hozzámnyúlni! Gondolataimra csak mégjobban rákezdtem a bőgésre, s kifejezetten megijedtem látva Kook mérges arcát. Még én is félek tőle jelen pillanatban. A semmiből ránt ki rosszakaróm karjaiból, majd maga mögé ránt, mely miatt rettenetesen hálás vagyok neki, hisz egy fokkal máris nyugodtabb vagyok, ám az igazi balhé csak ez után kezdődött!

Kook két öklös után a férfi bal szeme alá, a földre terítette, majd csípőjére ült és megállás nélkül ütötte, ahol csak érte. Rettenetesen féltem, még sosem láttam őt ilyen dühösnek. Nagyon durván bánt a férfival, szüntelenül remegtem és bőgtem, s szinte eltudtam képzelni milyen hangos lehetek most. Egyszer csak négy rendőr töri be az ajtót, abból kettő Kookhoz, kettő pedig a megbilincselthez szalad hogy szétszedjék őket. Odaszaladnék Jungkookhoz, de két kezet érzek meg vállaimra fonódni, melyek meggátolnak minden nemű mozgásban. Szemeimet automatikusan hunyom le, hogy ne lássam amikor megütnek, ám suhintás helyett csak kihúznak a teremből, s valaki az ölébe kapva visz is el valahová. Pilláimat nem merem felnyitni, bár nem lenne rossz hogy tudjam kivel vagyok és hová visz. Egyszer csak valami puhát érzek fenekemnek nyomódni, vagyis leültettek valahová. Finoman vállamra szorít, mitől lassan kinyitom szemeim, s a kéz tulajdonosára lesek: Jackson főfelügyelő bíztató mosolyt küld felém, majd átnyújt nekem egy zsepit, amit egy bólintás kíséretében el is fogadok hogy letörölgessem könnyeimet. Annyira félek, nem tudom hogy mi lesz most, de be kell vallanom ahogy láttam hogy Kook mennyire erős, és tudom hogy mindig velem jön majd mindenhová, egyáltalán nem félek senkitől, hisz ő úgyis megvéd. Ezzel nyugtatva magam Jackson mutogatni kezd, miszerint kövessem őt. Felálltam a fotelből, mely ahogy körbenézek, abban a szobábab foglal helyet, amiben elszállásoltak egy estére. A főfelügyelőt követve egy nagy sárga, kétszárnyú ajtó előtt állt meg, majd kettőt kopogva ki is nyitották azt. Egy teljesen üres terem egy asztallal és két székkel a közepén. Mi ez? Ki akarnak vallatni? Mi van most?

Jackson mutogatja hogy a nekünk háttal eső széken foglaljak helyet, és várjat itt egy kicsit. Egy bólintás után ki is ment, maga után becsukva az ajtót, az őrökkel együtt. Volt időm jobban körülnézni: a falak cappuchino színűek, sehol egy ablak, ám van itt-ott egy-két repedés, illetve mélyebb gödrök, mintha valami nehezet vágtak volna a a festékhez. Az asztal valamilyen vasból lehet, melyre kezemet ráhelyezem, s érzem is a hideg fém érintését bőrömön. A székek fából vannak, valamivel sötétebb árnyalatban mint a falak, így kakaónak mondanám, s velem szemben Namjoon áll a még asztal alá tölt széke mögött. NAMJOON! Abban a pillanatban realizálódott bennem minden, és a széket hátradöntve pattantam fel az asztaltól, és rohantam is volt nevelőmhöz, kinek karjaiba vetettem magam, ami nem bizonyult jó ötletnek a karom miatt, de most legkevésbé sme tudott érdekelni a gipszem. Gondolom eléggé megszeppent, mivel őt is életemben talán kétszer ha megöleltem , azt is csak egy-két másodpercre. Kis sokkja után vállaimat átkarolva húzott magához szorosabban, s hirtelen sokkal jobban éreztem magam, ahogy gondoskodó valóját annyi idő után újra magam mellett tudhatom. Hirtelen jut eszembe hogy bizony még egyszer sem látogattam meg, pedig már hónapok óta be van zárva. Milyen borzasztó egy gyerek vagyok én!