The Avengers Fanfiction ( szünetel )

HARMADIK FEJEZET

- Bemutatom Jules Parkot, a csapat új vezető tagját.

Fury mellett egy magas, vékony, nő tűnt fel, kinek sötét haja válláig ért, szeme szinte fekete volt, egy halvány mosoly ült arcán, melyet jól ki lehetett venni. Barátságosan nézett a többiekre, azonban a Bosszűállók kérdően mérték őt végig, mintha nem lenne nekik teljesen tiszta, mi is történik pontosan.

Sandy a lányra pillantva úgy gondolta, semmi keresni valója nem lenne vezetőnek a csapatban. Összeszoktak már, lassan Lokit is képesek voltak már elfogadni, voltak annyira jóban, hogy az összedolgozás ne okozzon problémát se rövid, se hosszútávon. A Tigris nem kedvelte, ha megmondják neki mit csináljon, szeretett független lenni és tanácsokat adni, óvatosan vezetgetni a többieket arra az útra, melyet ő kijelölt, és ez a társaknak nem is okozott problémát; ilyen szempontból bölcsnek találták s hallgattak is rá, ha úgy adódott.

Most azonban minden rend feloszlani látszott. Az eddigi kapitányokat, Sandyt és Thort jócskán lecserélték, egy újoncra, kinek tapasztalatai is elég bizonytalan lábakon álltak.

- Fury, nekünk nem kell vezető. – szólt oda Thor a szemkendős férfinak.

- Azt hittem te voltál a vezetőnk. – lepődött meg Peter.

- Nem Parker, én a S.H.I.E.L.D. vezetője vagyok, nem a tiétek. Ti csak azt választottátok, hogy nekünk segítetek. A HYDRA mellé is állhattatok volna, de nem tettétek. – válaszolta Nick.

- Ki is ez a lány? – kérdezte a villámok istene furcsálló arckifejezéssel.

- Jules Park.

- Remek, remek. – tapsolt kicsiket kezével ironikusan Thor.

- Talán nem kéne ennyire elutasítónak lennünk vele. – kapcsolódott bele a beszélgetésbe Wanda. – Belenéztem a fejébe, és nem láttam semmi olyat, amiért így kéne hozzáállnunk.

- Nem nagyon érdekel a fejes dolgod. – tiltakozott a férfi.

- Egyet értek a boszorkánnyal. – jegyezte meg Sam. - Eddig szerintem vezető nélkül is meg tudtuk oldani. De ha Fury azt mondta idejön, akkor idejön.

Az isten lassan mérte végig újra a gyenge testalkatú nőt, ki csak csendben álldogált hallgatva a párbeszédet, melyet egyik fülén beengedett, majd a másikon már el is távoztak a mondatok. Nem voltak neki valami szimpatikusak a hősök, nem igazán érdekelte, miket beszélnek róla, hogy milyen dolgokat állítanak róla anélkül, hogy esélyt sem adnának neki.

Thor nem díjazta az ötletet, miszerint kell nekik még egy felettük álló Furyn kívül. Úgy érezte, mindannyian lejjebb kerültek a ranglétrán és ez borzasztóan bántotta büszkeségét, azonban nem csak neki fájt mindez, Sandy és Bucky is erősen frusztrálnak érezte magát a döntéssel kapcsolatban, főleg úgy, hogy különösebb tájékoztatást és felhívást sem kaptak ez ügyben,  nem mellesleg a változást egyikőjük sem bírta túlzottan, beletörődni meg nem akartak; úgy érezték, tenniük kell valamit.

- Jules Park. Mit is fogsz pontosan csinálni? – kérdezte hosszabb, szőke hajú férfi. - Te majd mit kezdesz magaddal amíg mi dolgozunk?

- Harcolnék, védenék veletek együtt. - válaszolta a fiatal nő. - Aztán kiosztanám a küldetéseket.

- De itt nincs semmilyen „vezető". – ingatta fejét a villámok istene. - A szabadságjog eddig is érvényes volt, most is az lesz, ha nem bánod.

Jules tekintete lángolt. Thorba apró félelem költözött, nem tudta milyen reakcióra számítson, azonban az biztos volt, hogy az újonc türelme most fogyott el, és a nyugalmát is elég nehéz volt megőriznie pillantásából ítélve. Sandy érezte a feszültséget, melyet az utóbbi monológ generált, ő azonban teljesen az isten és a csapat mellett állt, ha kellett, szembe is nézett volna a nővel, ha esetleg végleg elgurul nála a gyógyszer.