The Avengers Fanfiction ( szünetel )

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET

A reggeli nap sugarai nem igen érkezhettek meg a hajó fedélzetére, ugyanis a csapat még elég messze járt bolygójuktól. Sandyt a beépített óra eszeveszett csipogása ébresztette fel, a földről, meleg takarókba bebugyolálva, szinte ülve tért magához, fejével Loki vállát nyomva, ki még bőven az igazak álmát álmodta. Mozdulni nem igen akart, még ébredezett, a hajó ablakán kinézve feketeségen kívül igazán olyan sok mást nem igen látott.

A szomszédos szobából egy magasabb, szőke hajú férfi viharzott ki, ki száján nagy mosollyal intett a már ébren lévő lánynak. Sandy egészen zavarba jött az eseménytől, azonban ez az istent egyáltalán nem zavarta; továbbra is vidáman közelített áldozata felé, ki alighanem két perccel ezelőtt nyitotta fel szemét arra a borzalmas visongásra.

- Újra béke van? - kérdezte Thor megállva a Tigris előtt.

- Igen, de halkabban. - bökött fejével Loki felé a lány. - Alszik.

- Az engem nem érdekel. - legyintett az isten tréfacsinálóan. - Te hogy vagy?

- Köszönöm, jól. - mosolyodott el Sandy. - Majd szeretnék beszélni a csapattal, ha már mindenki felébredt.

- Nem probléma. - kacsintott a férfi, majd vidám léptekkel távozásra kényszerült.

A lány elég megkönnyebbülten érezte magát a tegnap esti rövid beszélgetéstől, pontosan tudta, mit kell majd mondania a csapatnak. Sandy szeretett volna olyan vezető, lenni, aki példát, nem pedig ellenszenvet mutat az emberek felé, még akkor is, ha ezrek, milliók kedvelték őt jobban, mint pár másik hőst. Mindenkit a jóságra akart tanítani és megmutatni nekik, a túlságos igazságérzet sem tesz jót az embernek; a végén csupán a büszkeség hajtja az embert, az pedig semmi jóhoz nem vezet.

Amint mindenki magához tért, Sandy a konyhába menet igencsak mosolyogni kényszerült: mindenki csillogó szemekkel fogadta, s jelen esetben ez volt a legtöbb, melyet kívánhatott volna.

A reggelihez készülődve egy pillanatra minden élet megállt, ugyanis a Tigris látszólag készült rájuk ereszteni mondanivalóját, azonban mindezt gyorsan vissza is vonta, túl korainak tartotta a nap elejét.

Azonban a többiek nem éppen szerették volna megváratni azokat a szavakat. Kíváncsian, érdeklést sugallva meredtek rá, mint a jó társak, kik várják vezetőjük tanácsát. De Sandy nem szeretett vezető. Most már egyenesen gyűlölte ezt a pozíciót.

A lány egy darabig tétovázva nézett végig mindenkit, egyesével olvasta le az arcokról a feltételezett, igaz vidámságot, majd egy nagy levegőt véve belekezdett mondandójába:

- Az utóbbi időben elég sok minden történt velünk...- vett egy mély levegőt Sandy. - És az erre való tekintettel azt szeretném mondani, lehet mégis össze kéne fognunk Julesékkal.

A szobában síri csönd lett. Mindenki arcára más érzelmek ültek ki, volt aki csak furcsállta a helyzetet és volt aki abszolút pozitívan fogadta a helyzetet, ahogy az helyén való lett volna. A Tigris látta a kuszaságot és a zavart, melyet e rövidke mondandója okozott, szeretett volna minél hamarabb pontosítani, tudta, hogy minél gyorsabban kell ezt tennie, mielőtt még konfliktusok alakulnának ki a jelenlévők között.

- Úgy gondolom, mindezt már csak büszkeségből csináljuk, és ez nem tesz jót semelyikőnknek sem. Elvégre egy ellenség ellen küzdünk, nem kéne még ez is. És persze a többieket is jó lenne már látni normális körülmények között. Persze, csak ha benne vagytok.

A teremben lévők most mégtágabb szemekkel néztek a bizonytalan Sandyre, ki leginkább a kiváltott reakcióktól tartott. Loki, aki mindvégig a Tigris mellet ácsorgott, most átfogott a lány túlsó vállára, megmutatva egyetértését a többiek felé.