The Avengers Fanfiction ( szünetel )

HUSZONKETTEDIK FEJEZET

- Loki?

Sandy hirtelen kapta fel fejét a rövid mondat hallatán, szemei felpattantak. A kilincs lassan, óvatosan nyomódott le, az egyre nagyobb résre nyitott ajtóban egy magasabb, izmos alak rajzolódott ki, kíváncsian dugta be fejét a nagyobb helységbe.

- Ó jézus, mi folyik itt?! - hajtotta magára az ajtót Thor visszalépve a keskeny folyosóra.

- Nyugodtan bejöhetsz. - szólt a Tigris hangosabban a kint ácsorgónak. - Ha már felébresztettél, mondd el mit szeretnél.

A lány azonban választ nem kapott. Az isten szótlanul várt, meg volt illetődve, nem tudott mit reagálni a szokatlan látványra. Szinte elképzelni nem tudta, hogyan és miként jöhetett létre az egész szituáció, miszerint pont akkor keresné fel testvérét, mikor az igaz álmát alussza az egyetlen nővel, akit szeret. Ráadásul hiányos ruházattal.

Sandy gyorsan állt fel ágyából, mezítláb vágott neki a kihűlt padlónak, nem zavarta a hideg, egyáltalán nem okozott neki gondot maró hatása. Levetett ruháját óvatosan rúgta arrébb, egyenesen nekipréselve azt a színes falnak, majd az ajtóhoz érve a kilincset megtolva teljes rálátást adott a kint ácsorgó számára.

- Nem jössz? - vonta fel szemöldökét meghökkenve a Tigris.

Thor lassú, ráérős léptekkel kerülte ki társát, igyekezett elkerülni őt tekintetével, szinte céltudatosan Loki felé vándorolt pillantása, azonban az ágy halvány függönye valahogy nem ejtette annyira zavarba, mint testvére és annak barátnője.

- Csak...csak annyit akartam mondani, hogy az időnk fogytában. Peterék telefonáltak az éjszaka folyamán, a sacaari idő szerint estére megérkeznek. - köszörülte meg torkát az isten egyetlen pontba nézve.

- Ennyi? - kérdezte Sandy kíváncsian.

- Még lenne valami. - kezdett bele mondandójába a férfi. - Ebéd után a Nagymester hívat engem is és Héraklészt is, ami azt jelenti lenne időtök keresni a követ. Csak pár órára, de addig is mi lefoglalnánk.

- Köszönjük. - bólogatott a lány csípőre tett kezekkel. - Viszont nem értem, miért zavar ez így téged ennyire, holott ez szinte semmiben sem különbözik a nyári edzőruhámtól.

- Ez igaz, azonban a tudat mar. - fintorgott Thor.

Miután az isten távozott, Sandy és Loki heves készületekbe kezdtek, mivel az órára pillantva konstatálták, hogy hamarosan kezdetét veszi a jól megszokott reggeli a Nagymester étkezőjében. Szabadtálas megoldás volt az egész, annyit ehetett ott az ember amennyit akart és abból, amiből szeretett volna, ez az italokra is érvényes volt. Nyolctól kilencig lehetett látogatni a hosszú asztalos helységet, ahova a tisztek és a vendégek járhattak kedvük szerint falatozgatni.

A reggelizőbe lépve csak a Nagymestert lehetett látni, egy árva lélek nem étkezett rajta kívül. Ruhája szinte semmit sem változott, még mindig a kékes, köntösszerű köpenyét viselte fehéres papuccsal, borzos hajjal. Dereka köré egy aranyozott öv volt tekerve, gazdag érzést keltve abban, aki csak látja őt, hamár a karperecek nem lettek volna úgy egymagukban elegek.

Sandy lassan, hang nélkül vett le a közeli polcról egy ezüstös színű tányért, nem akart a Nagymester szemébe nézni, szólni sem szeretett volna ; nem kedvelte, egyenesen idegesítette szokatlanul közvetlen és fura személyisége. Túl felszabadultnak és gátlástalannak tartotta béna humorérzékkel és naivsággal, azonban ezt szinte senkinek sem említette, nem akart problémát belőle, bár abban sem volt egészen biztos, hogy a felsőbb szék fordítana-e rá figyelmet, elvégre egy nőről van szó, aki egyáltalán nem ebbe a világba tarzozik.