The Avengers Fanfiction ( szünetel )

TIZENNEGYEDIK FEJEZET

-Melyik ruhádat szeretnéd?

- Nekem teljesen mindegy.

Miután Sandy csekély választ adott a kérdésre, May egy piros, hosszú szoknyát akasztott le a szekrény egyik vállfájáról. A lány hirtelen hátrahőkölt, nem szerette a díszes, nagyszabású dolgokat, éppen ezért viszonyult ellenségesen az egész jótékonysági eseményhez.

Jules három nappal ezelőtt mindenkinek meghívást küldött a bázison megtartandó új évi rendezvényre, amely a gyerekeket és a kórházakat is egyaránt segíti. Volt, akinek beszéddel is készülnie kellet, azonban nem mindegyikük kapta ezt a szerepet. Sandy egyenesen gyűlölt nagy közönség előtt mikrofon elé állni, főleg úgy, hogy egy ruhacserét is át kell majd vészelnie, nehogy kiderüljön ki is valójában.

- Nem vagyok benne biztos, hogy pont ezt kéne átöltözősnek vinnem. - jegyezte meg a lány megszeppenve.

- Attól még, hogy Loki is ott lesz, felveheted. - mosolyodott el May.

- Nem az én világom ez az egész. - rázta fejét a Tigris. - Nagyon nem.

- Tudom kicsim. Figyelj. - rakta Sandy vállaira kezeit a nő. - Gyönyörű leszel, nincs mitől tartanod. Tudod, néha kell a kimozdulás. Meg hát, Julesnak biztosan nem lesz ilyen drága szerelése. A színpadra felveheted a fekete ruhádat, ha az megnyugtat.

- Köszönöm. - mosolyodott el a Tigris. - De nem tudom.

- Bízz bennem. - ölelte át May a lányt.

- Kopp, kopp. - lépett be a szobába Thor. - Zavarok?

- Nem, gyere csak. - intett a nagynéni. - Mi kéne?

- Készen állunk a hajazásra. - simított végig fején az isten. - Meg hát, a nyakkendővel eléggé meggyűlt a bajom.

- Menjünk ki a nappaliba. - fordult a férfi felé a nő. - Sandy drágám, te addig vedd fel a fekete ruhádat. Ahogy megbeszéltük.

A Tigris mindig kényelmetlenül érezte magát, ha nyilvános szereplésről és tömegről volt szó. Peter sem volt az a típus, aki kedvelte az ilyet, ő azonban valahogy képes volt a dolog vége felé összeszednie magát, ugyan kicsit dadogva, de elmondta azt, amit kellett. Sandy azonban teljesen leblokkolt. Az órai kiselőadások nem jelentettek neki problémát, a színjátszószakkörre sem görcsölt rá. Azonban most egyetlen rossz szó vagy mozdulat elég lehet ahhoz, hogy lehulljon Naptigrisről titokzatos leple.

- Milyen elegáns valaki. - lépett be a nappaliba Sandy. - Jól áll az öltöny.

- Köszönöm. - mosolyodott el Thor. - Te sem vagy semmi.

- Loki?

- Nem jön. - válaszolta az isten. - Valami családi kóceráj van ott, ahonnan jött, aztán ja. Inkább elment oda, minthogy egész este Jules pofáját kellje néznie.

- May néni, felvehetem az órámat?

Miután Peter száját elhagyta ez a mondat, a Tigris fejébe mintha nyilat szúrtak volna. A fájdalom gyorsan hasított koponyájába, élesen, hidegen kúszott végig az érzés minden porcikáján. Szemeivel óvatosan tekintett végig a helységen és az abban tartózkodókon, de semmi szokatlant nem vélt felfedezni.

Tudta, hogy ez az érzés, nem jön elő csak úgy. Mindennél jobban ismerte, mikor a hűvös lassan öleli át testét, mikor mindennél erősebbnek érzi magát tőle. Hallgatózott, nem figyelt másra, csak a kinti zajok, csörömpölés és zúgás érdekelte, a beszéddel korántsem foglalkozott. Egyhelyben álldogálva érzékelte a levegő változását, a hangok tompulását, az egyre mélyebben ható hideget, valami mással együtt.