The Avengers Fanfiction ( szünetel )

ELSŐ FEJEZET

Brooklyn korántsem a régi stílusában pompázik. Napok óta csata helyszíne, mégsem sikerült a várost teljesen evakuálni. A keskeny utcákat belepi az üveg, a törmelék, a felhőkarcolók fokozottan sérültek. A park fái kidőlve az utakat akadályozzák, minden romokban, az embereket saját lakásaikba szorultak.  A S.H.I.E.L.D. légi mentőhajókkal menekíti folyamatosan a civileket, lakóövet, élelmet és vizet biztosít nekik, sérüléseiket is ellátják. Az utcákon védik a közlekedést, lezárták az utakat, a városba nincs bejárás. A HYDRA nyílt támadást szervezett az elmekő megszerzéséért, a sajtónak ezúttal teret adva vezetik le a hadműveletet, elnöki felszólításra sem vonulnak vissza.

Sandy a hídon átvágva közelítette meg a csatamezőt, melyen már javában folyt a küzdelem. Loki, a csínytevések istene csakugyan velük harcolt, azonban egyik hős bizalmát sem sikerült még elérnie olyannyira, hogy azok száz százalékosan támaszkodjanak a megérzéseire. Nem voltak vele ellenségesek, nem rekesztették ki, azonban valahogyan mégsem sikerült kialakítaniuk egy normális, közeli kapcsolatot, hiszen a múltat egyikőjük sem tudta elengedni, akármennyire is szerették volna elhinni, hogy a férfi most tényleg mellettük áll, akármi is történik.

- A jogar a tied, kérlek, használd is. – szólt mosolyogva Sandy a mellette álló Lokinak, ki éppen arany bevonatú késeit rakosgatta köpenye alá.

- Javaslom, hogy helyezzük biztonságba. – jelentette ki a csínytevések istene.

- Amíg nálad van, nem kell aggódni. – rázta fejét a lány. – Te tudod mire képes, ismered jól.

- Van benne valami. – húzta magához a férfi a Tigrist. – Viszont ha nem akarod, hogy lekaszaboljanak, jobban figyelj.

Sandy túl közelinek érezte ezt a pillanatot. Az első benyomás elrontott mindent, kételyei és félelmei voltak az istennel kapcsolatban, azonban mégis próbált befogadó lenni. Nem kedvelte a változást, sőt, egyenesen gyűlölte azt, éppen ezért is volt hosszú folyamat beletörődnie abba, hogy egy új tag érkezik a csapatba, aki olyasvalaki, akire nem néz jó szemmel.

Egészen kiskorában a new yorki támadást élő egyenesben nézhette végig a tv-n keresztül, s talán ez volt az egyik pillanat amikor véglegesen eldöntötte, hogy szuperhős szeretne lenni. Szeretett volna ott lenni, védeni az embereket, sokáig úgy élt a tudatában a dolog, mint egy régi emlék, azonban Loki érkezésével minden újra értelmet nyert. Valahogyan nem tudott elvonatkoztatni az akkor történtektől, túl erősen égett benne minden. Alapból is elég nehezen szavazott bizalmat az embereknek, azonban most nemigen volt más választása, tartania kellett magát, akármennyire is érezte erősnek elméjét.

Hirtelen hangos motorzúgás érkezett a jobb oldalról, pár centire lehetett érezni a szelet, melyet a mozgás okozott. Egy arcmaszkos, középmagas férfi ült a kormány mögött, kinek haja a szemébe lógott, de nem zavarta. Egyik karján a fény csillogott, ezüstös színt vert vissza, melyről könnyen fel lehetett ismerni az alakot, még messziről is ki lehetett szúrni őt.

- Szép volt Loki. – mondta bele kütyüjébe Barnes, hogy mindenki jól hallhassa a szokatlan dícséretet. – De legközelebb a romantikázást ne itt tegyétek. Persze, ha lehet.

- Köszi Bucky. Ez kedves volt. – beszélt bele fülesébe Sandy lángvörös arccal a férfi felé fordulva.

- Mi ez szarkasztikus hangvétel? – csendült fel élesen Sam hangja a vevőn keresztül.

- Az, hogy Steve neked adta a pajzsát nem azt jelenti, hogy úgy is kell viselkedned, mint ő. – szólt lekezelően a lány.

- Ömmm, srácok! – kapcsolódott be Peter a beszélgetésbe. – Nem akarok zavarni, de gáz van. Kaphatnék egy kis segítséget?