The Avengers Fanfiction ( szünetel )

NEGYEDIK FEJEZET

Loki gyors lépésekkel haladt az üvegépület folyósólyán egyenesen oda, ahol a jogart őrizték. Fényes csizmája a lakozott fa padlón kopogott, köpenye mögötte kényelmesen lobogott. Ideges volt, ismét próbált megnyugodni, azonban ez nehéz volt neki. Tartott attól, hogy későn vették észre a bajt, ám reménykedett abban is, hogy bátyja csak viccelődik vele.

Ám ez nem igazolódott be ; amint beért a terembe, ahol eddig a fegyver volt elhelyezve, pár üvegszilánkon kívül nem látott mást.

Egyszer csak a padlón találta magát, hason fekve, leszögezett karokkal és lábakkal. Mozogni nem tudott, csak fejét forgatta ide-oda. Egy világosszőke hajtincs lógott arcába, azonnal tudta mi is helyzet. Tudta, hogy az idegen az, és még mindig a jogart akarja. Egy gyors, lendületes mozdulattal oldalára fordult, az eddig lefogott lábával elrúgta magától a szőke lányt, akinek a kezében volt már a kékes fegyver. Loki elindult, hogy megszerezze azt, azonban ellenfele hamar fel is tápászkodott, újból lecsapott az istenre. Lábát kirúgva a földre terítette, csak kapálózni tudott, késeit sem volt ideje elővenni. Ezzel ellentétben a lánynál már ott voltak éles harci eszközei, két rövidebb pengével vívott, nem is rosszul. A férfi ismét feltápászkodott, eközben sikerült is kihúznia zsebéből két arany fogatú tőrét, egyiket bal kezébe, másikat jobb kezébe tette csakúgy, mint az ismeretlen. Egymást kerülgetve szúrtak a levegőbe, nem találták el egymást, ügyesen és megfontoltan mozogtak mindketten. A lány hátára volt függesztve a jogar, onnan nehezen lehetett volna előszedni, elvenni is nehézkes lehetett volna ebben a fürge harcban.

Hirtelen azonban valami furcsára lettek figyelmesek. Az eddig kellemesen fújó szél elállt, minden ajtó és ablak egyszerre vágódott be, piros csíkokat húzva jelezték eredeti helyüket. Egy bordó ruhás, barna hajú, magabiztos nő emelkedett fel az egyik bejárat előtt, egy egyszerű mozdulattal leválasztotta a szőke hajú lányt az istentől. Az értékes fegyver azonban még mindig nála volt, így nem kerültek közelebb a győzelemhez.

Hangos csörömpölés és motorzúgás érkezett a jobb oldalról, Bucky, Sandy és Thor törtek be az egyik ablakon keresztül. Sandy egyből nekiesett az ez idő alatt kiszabaduló idegennek, aki egyből a földre is küldte a lányt, de az hamar visszalendült a párbajba. Thor vihartörőjével indult meg a lány felé, aki meg sem érezte a villámok csapását, haszontalannak ígérkezett a különleges fegyver. Egyik pillanatról a másikra tört be már a második ajtó, apró robbanás kísérte azt. Clint érkezett meg nyilaival, Sammel egyetemben. Bucky a sérült motorját elhagyva küzdött a lánnyal, aki a hét hőst is kibírva nem adta a jogart. Kitört közülük, az udvar felé tartott, ahol már Peter is csatlakozott a harcba. Mindannyian megfeledkeztek Julesról, hiszen megszokták a régi felállást, nem tűnt fel nekik semmiféle hiány. Azonban a nő nem hagyta, hogy elhagyják. Pisztolyával és késeivel a már csatamezőre lépett, ütötte, rúgta ellenfelét ahol csak érte, ám az nem is érezte a támadást.

Mindenki egytől egyig szokatlan zúgást érzett maga mellől pár másodperc alatt. Mindössze egy világos foltot lehetett érzékelni, semmi többet. Hirtelen a jogarnak hűlt helye lett, valaki elvette a lány hátáról.

- Na mi van, nem számítottatok rám? – kérdezte vigyorogva a már álldogáló Pietro.

- Kellemes meglepetés. – szólalt meg Clint. – És nem, nem számítottunk rád.

Wanda hirtelen ölelte magához szőke testvérét, ki csakugyan a nő karjaiba omlott, régen látták egymást. Pietro Európában kapott állást, így csak ünnepekre tért haza. A hősködés nem igazán vonzotta, szeretett volna egy állandó munkahelyet, ahol sikeres karriert építhet ki, képessége csak extrának számított. A férfi érezte, hogy ikre szorítása gyengül, így kimászva az ölelésből egy őszinte mosolyra húzta száját.