The Avengers Fanfiction ( szünetel )

TIZENNYOLCADIK FEJEZET

A hajó lámpái óvatosan pislákoltak, ez az egy dolog adott fényt a hideg, sötét világűrben. Otthonuk egyre távolabb került tőlük, szinte csak apró pontként lehetett már látni a Földet elveszve a csillagok sokaságában. A jármű egyenletesen, finoman siklott a térben, körülötte minden tiszta és üres, semmi sem zargatja.

Sandy szinte a dühtől forrva kivörösödve ücsörgött az egyik sarokhelyen, a kipárnázott székek egyikén. Kezével fejét támasztotta, lábával ritmusosan kopogott, haja szemébe lógott, nem foglalkozott vele, sokkal inkább érdekelte a tény, hogy a bizsergő, hűvös érzéssel együtt más is visszatért, ami miatt különösen kellemetlenül nyomta fejét a gondolatok sokasága.

- Zavarok? - kérdezte finoman Loki a lány felé lépve.

- Nagyon is. - motyogta Sandy.

- Sajnálom, hogy szó nélkül távoztam a múlt héten. - közeledett az isten a lány felé.

- Két hete, pontosabban. - javította ki a férfit a Tigris. - És van is mit sajnálnod. Elég erősen.

- Nem akartam, hogy rosszul érezd magad miattam.

- Hát pedig sikerült. - állt fel helyéről a lány. - Ha titkolózol, nem fog működni. Múltkor is ugyan ezt mondtad. És mi történt? Az égvilágon semmit nem csináltam. Hidd el, ha valaki tudja milyen kirekesztettnek lenni, az én vagyok. Direkt figyeltem rá, hogy ne keverjelek kellemetlen helyzetbe, de te sikeresen megcsináltál magadnak mindent, összehoztad, hogy kalandnak legyen elkönyvelve minden. Tudod mit? Vegyük úgy, hogy mindez meg sem történt. A viszonyunk ugyan annyi, mint a vacsoránál, barátok vagyunk, akik bármikor számíthatnak a másikra, rendben? A jótékonysági eseményen történt dolgok nem léteznek, az utána lévő vonzatok sem, nincs park, se semmi, világ életemben erős egyedülálló nő voltam. Megegyeztünk?

Loki rendesen lefagyott. Nem tudta eldönteni mit mondjon ki és mit nem. Tenni akart valamit, azonban félt, hogy minden csak rosszabb lenne, ha már alapból sem valami rózsás a helyzet. Hihetetlenül csalódott volt saját magában, megbánta, hogy elfogadott minden hatalmat és előtérbe helyezte azt a kapcsolatainál. Nem volt büszke arra, amit tett, azonban visszacsinálni sem szerette volna dolgokat, hiszen rengeteg más dolog az utóbbi napokban rázódott helyre ott, ahonnan jött. Nem akarta bajba keverni Sandyt.

- Szerintem az egyáltalán nincs rendben, hogy megbeszélünk valamit, én teljesen támogatok valamit, ami igen ritka nálam, ezt te is tudod. Erre ahelyett, hogy te is bizalmat szavaznál nekem, tovább rendezed a kis dolgaidat csendben, amikről valamiért nem szerezhetek tudomást, pedig valószínűleg megértenék mindent. Esélyt sem adsz rá, hogy megpróbáljak azonosulni. Nem értelek. - rázta fejét a lány. - És nem is foglak, ez a legnagyobb baj. Nem akarok veled többet beszélni, nem akarok veled többet kapcsolatba kerülni, csak akkor, ha a földiekről van szó, vagy esetlegesen úgy döntesz, hogy őszinte leszel velem és a többiekkel is. Mi ennyire titkos és érdekes, hogy ne tudhassunk róla? Felesleges azért nekem, nekünk a népedért ingázni a közeljövőben, ha szinte nulla információt adsz át. Nincs kölcsönösség, nincs megállapodás, nincs oda-vissza ható bizalom és így nehéz elkövetkeztetni a tetteidtől, amik sosem voltak a legtisztábbak. Honnan tudjuk ezek után megállapítani, mikor segítesz nekünk és mikor nem? De ha neked ez kell, tessék. Ahogy mondtam, se bizalom, se semmi. Így várj el dolgokat, Laufeyson.

Sandy gyors léptekkel vette irányát a vezető ülésen ülő Thor felé, aki végig szemfülesen hallgatta az előző párbeszédet. A hajónak szinte minden pontjába kiterjedt az, ahogy beszélgettek, így mindenki érthette miről van szó. A Tigris most már nem titkolta véleményét, nyíltan felvállalva közölte ezt Lokival, ki csak csendben álldogálva figyelte a lányt, miközben háta mögött ujjaival malmozott.