The Avengers Fanfiction ( szünetel )

TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Kellemes, meleg levegő kúszott végig az emberek között, mindent bejárva simogatta az éppen érkezőket. A díszített plafonról csillárok lógtak le, a kristályok halk csörömpölését csak a tömeg zaja nyomta el. Rengeteg kerek asztal sorakozott egymás mellett hófehér terítővel, egyforma volt mind, akárcsak a rájuk elhelyezett kancsók, evőeszközök.

Sandy sokkal kisebb felhajtásra számított, kevesebb résztvevőre, kamerással. Úgy tűnt, eléggé nagy színvonalú estét szerveztek a kórházak és gyermekotthonok számára, olyat, amit még eddig senki sem látott. Az egyik sarokban rengeteg ajándékdoboz, csomag volt lehelyezve, mind a gyerekek számára, szinte mindenki hozott magával egy-egy doboznyi apróságot. Az öltözetek elegánsak voltak, a nők hosszabb szoknyát viseltek, míg a férfiak megoldották a dolgot egy egyszerű öltönnyel. Persze voltak olyanok is, akik unalmas öltözéküket egy-egy tarkább nyakkendővel feldobták, csakhogy kitűnjenek a tömegből.

Közülük igazából senki sem vette túl díszesre a dolgot. Loki Peter egyik régebbi öltönyében feszített, míg Thor, Bucky és Parker teljesen ugyan olyan szettben jelentek meg az ünnepségen. Egyedül Sandy átöltözős, piros ruhája volt kiemelkedően szép, akadt pár hasonló darab a tömegben, így annyira nem is lóghatott ki a sorból.

Miután mindenki a helyére keveredett, a Tigris felkapta félmaszkját, majd cipőjét megigazítva a backstage egyik padjára huppant a többiek mellé. Izgulni nem izgult, azonban tartott tőle, hogy Julesék felfedik kilétét. Bár arról volt szó, hogy ezt nem teszik meg, mégis felkészült a lehető legrosszabbra.

- Mennyire vagy félős? - lépett oda Sandyhez egy magasabb, szőke hajú nő.

- Nem igazán vannak félelmeim. - válaszolta a lány zavarodottan.

- Te leszel az utolsó, aki elmondja a beszédét. Addig is, szeretettel várunk a VIP launchban. Egyébként, Sharon Carter, a kísérőd. - nyújtotta kezét az ügynök.

- Sandy. - bólogatott a Tigris.

- Sokat hallottam rólad. - mosolygott a nő. - Tehetséges vezető vagy. Okos, ravasz, összeszedett. Öröm lehet veled dolgozni.

- Az egyszer biztos.

- Eszméletlen, ahogy követnek téged. Sok mindenki kedvence vagy. Úgy érzem, nem hiába.

- Megbocsátanál egy percre? - pattant fel a lány helyéről, majd az éppen bekanyarodó Thor felé sietett.

- Na mizu? - kérdezte az isten a közeledő Tigristől. - Te is kaptál kísérőt?

- Igen, kaptam. Szerintem rá akarnak minket venni arra, hogy csatlakozzunk. A többiekkel mi a helyzet? - suttogta Sandy.

- Mindenkinek van asszisztense. Elég fura. - kezdte a férfi. - Mellesleg ez az Elisabeth nagyon be akarja nyalni magát.

- Sharon is. - bólogatott a lány. - Folyamatosan dicsérget és áradozik.

- Ugyan ez. Figyelj. Tartsd nyitva a szemed és ne gondold túl a beszédet, okés? A legfontosabb az, hogy légy önmagad és semmi képpen ne engedj a kísértésnek. Nem véletlen, hogy minket is elhívtak.

- Egyetértek.

- Vigyázz magadra és a többiekre is. - igazította meg zakóját Thor. - Ne hagyd el addig az épületet, ameddig mi sem.

Sandy érezte, hogy most nagyon szorul a hurok. Julesék szinte mindent megtettek azért, hogy a legjobban alakuljanak az este dolgai. Külön kíséretet is küldtek nekik VIP belépővel, beszéddel készültek a gyerekek segítéséért, azonban mindez gyanúsan tökéletes volt. Mindenki jó modorú és elegáns volt, a biztonságiak sem voltak erőszakosak azokkal, akik meghívó nélkül akartak belépni. Jól meg voltak szervezve a dolgok, belekötni nagyon semmibe sem lehetett.