The Avengers Fanfiction ( szünetel )

HUSZONEGYEDIK FEJEZET

Sandy sietős léptekkel közeledett a megadott szobához, melyben a két harcost helyezték el a viadal után pihenésre. A lányt sokáig nem engedték ki saját lakosztályáról, Lokival társalgott végig, aggódott a sérült istenek miatt, nem szerette volna, hogy akármelyiknek is komolyabb baja legyen. Meg akart róla bizonyosodni, hogy minden rendben van-e velük, hogy milyen helyen kaptak szállást, hogy milyen körülmények között kell meglenniük.

Miután a Tigris belépett a szobába, vele szemben egy csontból készült ágyat pillantott meg, benne a karamellszínű istennel, fején egy fehéres, hideg borogatással. Szemei nyitva voltak, mosolyogva nézett végig Sandyn, azonban szóra nem nyitotta száját, mintha semmi hozzáfűzni valója nem lett volna. A lány körültekintve mindenhol különböző polcokat látott, egyedül az egyik sarokban állt egy mélyebb medence, melybe zöldes színű víz folyt egy közeli csapból. Thor az ágy közelében elhelyezett asztalnál ácsorgott, melyen finomságok voltak elhelyezve, hasonlóan a páholy kínálatához, minden ezüstös vagy aranyos tányéron volt elhelyezve. Kellemes hangulatú volt minden, egyszerűbb volt minden a többi szobához képest, ezt talán a fehér ágyneműhuzat is igazolta.

A villámok istene amint megpillantotta a Tigris, rohamléptekkel közeledett felé, hogy ölelést adhasson neki. Sandy karjai összefonódtak a férfi körül, örült neki, hogy látszólag minden rendben van, hogy mindketten tudatuknál vannak, hogy biztosítottak nekik mindent, ami kell.

- Minden oké? - kérdezte a lány eleresztve a férfit.

- Több, mint oké. - mosolyodott el Thor. - Hála égnek Héraklész tudatánál van, bár az enyhe agyrázkódás nem fog hamar elmúlni. De, minden rosszban van valami jó, mivel ő sérült, átmenetileg én vagyok az új bajnok, úgyhogy van még időtök bőven. Loki mit szólt?

- Örült neki. - biccentett fejével a másik isten felé Sandy. - És köszönöm.

- Mármint mit? - húzta szélesebbre száját Thor.

- Az egészet. - kezdett bele mondandójába a Tigris. - Hogy ki mertél állni. Megvan hol a kő.

- Micsoda?

- Egy széfben őrzik. Rajta van a rajzokon, amiket kiloptunk a könyvtárból.

Sandy miután elhangzott az utóbbi mondat, a fekvő Héraklészre pillantott. A férfi kedvesen mosolygott, csendben hallgatta őket, tudta mire készülnek pontosan unokatestvéréék, szeretett volna nekik segíteni, azonban állapota nem igen engedte őt. Valamennyire azért mégiscsak hasznukra vált a hős teljes kiütése, mivel így Thor büszkélkedhetett a bajnoki címmel, ami a felépülés végéig erősen kitarthatott időt nyerve a nyomozóknak.

- Nyugi, nem mondom el senkinek. - mosolyodott el Héraklész. - Egyébként sem tartozik rám. Már amennyire.

A Tigris lassú lépteket hallott maga mögött. Olyanokat, melyeket szinte bármikor, bárhol felismerne. Tekintetét a közeledő felé kapva húzta szét száját, szeretett volna közelebb menni hozzá, azonban lábai a földbe gyökereztek, mozdulni nem tudott. Szíve már nyugodtabban vert, gondolatai elcsitultak, feje teljesen kiürült.

A sötétzöld köpenyes alak a küszöböt átlépve a lány mellé siklott, karjaiban új, tiszta kötéseket tartott egy apró jégkockákkal teli tasakkal egyetemben. Egy apró pillanatra Sandyre nézett, melynek hatására lágy mosoly ült arcára, szemei fáradtságot tükröztek, pihenni vágyott. Ruhája bőrből készült, sima volt, a lámpák fénye apró csíkonként játszottak rajta, sötétebb és világosabb részekre tagolva azt. Csizmája egészen vádlija közepééig ért, tetején apró aranyfonal díszítette az egyhangú, sötétzöld anyagot. Köpenye szinte már fekete volt, azonban csillogása miatt egészen hasonlított lábbelijének színére. Sötét haját kibontva hordta, apró tincsenként különültek el a szálak, melyekből pár az isten szemébe lógott, azonban ez egyáltalán nem zavarta őt.