The Avengers Fanfiction ( szünetel )

TIZEDIK FEJEZET

Kellemes, nyugodt a hangulat. Mindenhol égők, díszek sokasága van akasztva, a fenyőfa finom illata átjárja az apró lakás szegleteit. Sandy élete során kevésszer ünnepelte meg igazán a karácsonyt, azonban May néninek köszönhetően az elmúlt két évben náluk tölthette ezeket a csodás napokat. Mindig ajándékok várták őt is, csak úgy, mint Petert, a nő nem tett különbséget a két fiatal között. Egyformán szerette őket, gondoskodott róla, hogy boldogok legyenek.

Sandy néha kényelmetlenül érezte magát, hiszen nem a valódi családjával tölthette a szünidőt, hiányzott neki minden. A jellegzetes illatok, a zenék, anyukája hangja, amint sütés közben énekelget. Mikor ezek eszébe jutnak, igyekszik elhessegetni gondolatait, másra akar koncentrálni, de ez nem mindig megy neki. Wanda óta minden erősebb.

- Jó reggelt! - köszöntötte May a kóválygó Sandyt a nappaliba érve. - Készen is van a reggelid.

- Köszönöm. - huppant le a lány Peter mellé az étkezőasztalhoz.

Egy nagy adag mézeskalács hevert a lány tányérján, mindenféle formában, de nem úgy, mint másoknál. Különböző figurákat ábrázolt, Star Wars, Star Trek, Harry Potter és Bosszúállók karakterek feküdtek előtte vegyesen marcipándíszítéssel borítva. Peter ugyanis egyenesen rajongott ezekért a dolgokért, így ez nem is volt meglepő.

- Ez én vagyok? - emelt fel Sandy egy sárga-fekete ruhás figurát kibontott hajjal maszkkal az arcán.

- Gondoltam idén téged is megcsinállak. - húzott elő a sütőből May egy tepsit. - Tavaly elmaradt.

Miután a fiatalok befejezték reggelijüket, a nagynénit megvárva a fához menetelek, mi alatt rengeteg doboz feküdt kisebbek-nagyobbak egyaránt. Elsőnek Mayt ajándékozták meg, egy új turmixgépet adtak közösen a nőnek, mivel a régi elromlott egy elektronikai hiba következtében.

Peter és Sandy először kiválogatták a nekik járó dobozokat, őszintén kevesebb ajándékra számítottak. A fiú elsőként egy hatalmas legokészletet csomagolt ki, melyből hat féle támadóhajót lehetett kirakni. Parker nagyon örült neki, hogy tovább bővülhetett gyűjteménye, a Tigris azonban csak szemét forgatva húzott elő egy piros báli ruhát tömérdek rózsa közül. Egyből tudták ki adhatta csomagot, elvégre a lánynak nem igen akadtak hódolói kirívó természetét adódóan.

Sandy ugyanis nem kedvelte a felhajtásokat, szerette, ha valami egyszerű és tökéletes. Maximalista, ez nem is kérdés, azonban őszinte is ; ha valami nem tetszik neki, azt kimondja. Méghozzá elég nyersen.

- Peter azt hiszem csörögsz. - jelentette ki May a ruhát nézegetve. - Nem sajnálják rád a pénzt, az már biztos. Nagyon bejöhetsz neki.

- Az biztos. - mérte végig a különleges darabot a lány.

- Miért utasítod vissza? - kérdezte a nagynéni. - Olyan udvarias, jól nevelt, intelligens és aranyos. Mellesleg elég jól néz ki.

- Mindenkit megpróbál megszerezni magának, akit csak tud. - fogta el haját Sandy.

- Rád máshogyan néz.

- És ezt most higgyem is el.

- Figyelj. - kezdte komolyan May. - Sok pasit láttam már életemben, tudom mikor őszinték. Egy próbát megér.

- Nem kockáztatok. - csomagolt ki egy újabb dobozt Sandy. - Egy kétcsöves pisztoly. Ezt tuti Buckytól kaptam.

- Ha már ennyi mindent megtesz érted, beadhatnád a derekadat. Melyik srác fog még két és fél napon keresztül folyamatosan ápolni téged, ha nem ő?