The Avengers Fanfiction ( szünetel )

MÁSODIK FEJEZET

Halványan szűrődött be a nap fénye az étkező sötétkék függönyei mögül. Néhol egy-egy fénynyaláb az arcokat sütötte, de az emberek hamar megunták melegségét. Minden asztal gondosan meg volt terítve, az evőeszközök és a tányérok szimmetrikusan helyezkedtek el. A napsárga bárpulton különböző felvágottak, zöldségek, kenyérfélék és gabonák sorakoztak az italok mellett, szabadon lehetett válogatni az ételek közül. Mindenkinek jutott belőle, bőségesen tálalták őket. A legszélső asztalnál egy kisebb csapat ült egy egész tálca hús társaságában. Járt az eszük, tanakodtak, az előző napot vesézték ki.

- Jó reggelt mindenkinek! - huppant le Sandy egy szabad székre.

- Neked is jó reggelt! - mosolygott Shuri. - Teát?

- Nem kérek, köszönöm. - válaszolt a Tigris. - Nem reggelizem.

- A szervezetnek pedig nem árt egy kora reggeli energiabomba. - mormogta Thor két harapás között, kezében egy szendvicset tartogatva. Egy köntöst viselt papuccsal, rakoncátlan haja arcába lógott, kósza fürtjeit néha arrébb-arrébb dobta, de különösebben nem zavarta; éhségét akarta csillapítani.

- Loki? - tördelte ujjait Sandy.

- Asgardba vitte a jogart. - kezdte csámcsogva az isten. - Gyorsan ki kéne pakolnunk ezt a sok civilt, aztán egy kisebb csapattal indulnánk is érte. Peter még mindig alszik?

- Kik mennének? - kérdezte a lány ignorálva az utóbbi mondatot.

- A tegnapi bunyósok, plusz én Bucky helyett. - jelentette ki büszkén Thor. -Szerintem közülünk csak én jártam Asgardban, nemde? Szóval, az öcsémet elkerülve kéne valahogy a jogar közelébe jutni. Sandy indul a bejárattól balra Parkerrel együtt, Sam és Clint balra megy a folyosón, én addig is megpróbálom az őröket elküldeni valahova máshova. Ha netán nem működik ez az egész vagy mégis összefuttok eggyel, csak akkor puffantsátok le őket, ha nagyon muszáj. Viszont ha Lokival összefutunk, akkor jobb esetben lecsuknak, vagy ránk küldik az egész flottát. És természetesen lehet jobban járunk az öcsémmel való találkánál, ha Sandyvel fut össze, ezért raktam őt meg Parkert a hálók folyosójára. Azért kell ezt az egész hadműveletet csendben, hangtalanul megoldani, mivel tegnap éjjel idegen objektumot észleltek a légkörben. Azt gondolják, hogy az idegen az, így a jogart inkább csak biztonságban akarják tartani a palota legközepében, de ezzel még nagyobb bajt hoznak a fejükre. Nem tudják, mivel állnak szemben.

- Ez őrület. - rázta fejét Peter.

-Az, de van jobb megoldás? - kérdezte teli szájjal a villámok istene.

Miután a gép felemelkedett az utasok leszállítása után, enyhe szél ingatta meg azt. Sam, aki vezetett nem ijedt meg, uralta a helyzetet és figyelmen kívül hagyva az apró löketet folytatták útjukat. A sötétített üvegű járműbe kintről nem lehetett belátni, a fény sem szűrődött be annyira, kellemesen hűs volt minden, kint azonban már egyre hidegebbre fordult az idő. Amint elhagyták a légkört, lassabban haladtak. A Tigris az ablakhoz húzódott, látni akarta milyen is a Föld felülről, a világűrből. Sosem láthatta ilyen magasról a bolygót, a többi utas már mind járt itt, csak ő nem.

Sandy egészen kiskorától kezdve félt attól a sötétséget, melyet a világűr képviselt. Borzalmasnak találta, hogy lehet egyszerre gyönyörű és gyilkos is, hogy hány embert csábít magába, holott a hatalmas hideg és súlytalanság, az oxigénhiány is megölhetné őket egy pillanat alatt. A lány érzékeny volt az ilyen dolgokra, azonban ezt igyekezte elrejteni, nem szerette, ha gyengének találjak, ha sebezhetőnek mutatja magát.

- Hogy tetszik? - kérdezte csendben Peter a lányt.

- Más. Nem ilyenre számítottam. - mondta Sandy a csillagokat nézegetve.