The Avengers Fanfiction ( szünetel )

HUSZADIK FEJEZET

Sandy az éjszaka folyamán nagyon keveset aludt. Gondolatai megállás nélkül gyötörték, nem hagyták nyugodni. Lelkiismerete az idő múlásával sem tisztult ki, szinte fojtogatta őt, valami megmagyarázhatatlan szorította mellkasát. Egyedül arra tudott gondolni, Loki az egyetlen, kire hagyatkozhat, azonban már abszolút nem akart foglalkozni a régi ügyeikkel, a vacsorával egyetemben ; tiszta lappal szeretett volna indulni, esélyt adva az újrakezdéshez.

A Tigris most az aréna bejáratánál állt, ahol a harcosok sorakoztak. Egyedül Thor volt az, ki fegyvert ragadott, a többiek mind katonák és őrök voltak, vigyáztak a biztonságra és a fegyelemre. Sandy egy intéssel hívta fel magára a figyelmet, mire a villámok istene koszos, horpadt páncéljában a rács elé sietett, mely védte a vendégeket az agresszívabb vetélkedőktől.

- Hogy vagy? Minden rendben? Loki? - kérdezte hadarva Thor.

- Megvagyunk mindketten. - kezdte a lány aggódóan végigtekintve az isten ápolatlan ruházatán. - Az öcséd elvileg tudja kivel fogsz ma összecsapni. Azt mondta nem lesz vészes, de azért készülj fel mindenre, jó?

- Rendben. - bólogatott a férfi. - A kővel mi van? Milyen helyed van?

- Csak az ajtók kódjait sikerült megszereznünk. - válaszolta Sandy. - Kéne még egy kis idő. Egyébként nem olyan rossz. Mintha látogatóba lennék.

- Az szuper. - csapott bele a Tigris tenyerébe Thor. - Ha túlélem, kaptok még haladékot, de legyetek óvatosak. Vigyázz magadra. Én jövök.

- Te is vigyázz magadra. - köszönt el a lány. - Néha nézz fel a páholyba.

Miután Sandy sikeresen felért a kijelölt páholyhoz, az ajtó előtt a csínytevések istene várta. Loki gyengéd mosolyra húzta száját, amint megpillantotta a lányt, szemei villogtak, óvatosan karolta át válla fölött a Tigrist, úgy léptek be a tágas, üveges helységbe. Mindenhol színes növények lógtak cserepekbe ültetve, mindegyik különbözött, két egyformát még akkor sem találtak volna, ha mindent alaposan végigmértek. A Nagyester egy zöldes, nagy kanapé szélén ült, mellette egy világoskék, csillogó ruhás vékony férfi állt egy ezüstös tálcát tartva, melyen szőlőfürtök hevertek egymásra rakva. A körülöttük lévőkön különös viselet volt, mindenkin más színek pompáztak, egyforma két emberen nem volt. A kanapé mögött egy kisebb, magas asztal lett elhelyezve, mindenféle étel és ital volt rajta megtalálható aranyos tálakban. Sandy ekkora felhajtást talán még Julesék ünnepségén sem látott, egyáltalán nem tudta kategorizálni az itteni életet, semmihez sem lehetett hasonlítani, még egy normális rendszerbe sem tudta elhelyezni az egészet, annyira kiszámíthatatlan volt.

Lassú, ráérős léptekkel közeledtek a fotel felé, ahova Loki rögtön helyet is foglalt intve a lánynak, hogy kövesse őt. Sandy azonban tartott tőle, hiszen úgy vette észre, itt a nők csak szolgálóként vagy álló vendégként vannak jelen, nem tudta eldönteni mi tévő legyen. Amerre csak tekintett, mindenhol szolgák forogtak kancsókkal, törlőkkel és tálakkal, túl nagy felhajtást keltve az aprónak hitt eseményre.

- Gyermekem, foglalj helyet. - intett a Nagymester a tanácstalan Tigrisnek, mire a lány végre helyet foglalt társa mellett.

Sandy amennyire csak lehetett, oldalra húzódott, Lokit szinte már a kanapé falának préselte, annyira nem akart az idős férfi közelében lenni. Tartott tőle, nem kedvelte, furának és dilisnek gondolta, amiért ennyire közvetlen és nagyravágyó volt egyszerre a maga furcsa módján. Már a hangja is nekiállta felfele tornászni a lány idegeit, bizsergetően hatott rá, szinte instant leblokkolta pár agyrészét, ami meglehetősen kényelmetlen érzést keltett Sandynek.