The Avengers Fanfiction ( szünetel )

KILENCEDIK FEJEZET

- Mi volt az a tegnapi? - kérdezte teli szájjal a villámok istene.

- Az ember könnyen befolyásolható, ha szomorú. - sóhajtotta Sandy reggelijét készítve. - És ha lett is volna valami, baj lett volna?

- Nem. Csak fura. - kezdte Thor. - Tudod, van az a mese, azt hiszem a Rómeó és Júlia.

- Az nem mese, hanem dráma. - forgatta szemeit a Tigris.

- Akkor dráma, de teljesen mindegy. Két fiatal egymásba szeret, de a világ nem engedi a kapcsolatukat, satöbbi satöbbi, a szülők ellenségek meg ilyenek. Nézd meg. Konvertáld át úgy, mintha a ti lelketek lennének az ellenségeskedő felnőttek. Mindketten tudjátok, hogy ez úgy sem jön össze, mégis van. Rómeó volt azt hiszem az, aki jobban hallgatott a szüleire, szóval ez esetben te vagy fiú. A gátak nem engedik át a szeretetet, míg Loki, Júlia minden erejével próbálkozik és küzdd a szerelemért.

- Ez baromság. - szedte elő evőeszközeit a lány. - Mennyi sört ittál?

- A jó hír az, hogy semennyit. - büszkélkedett az isten. - Köszönöm, hogy emlékeztettél rá.

Sandynek hirtelen újból eszébe jutottak a rosszabbnál rosszabb emlékei, el akart rejtőzni előlük. Megállt a lélegzése, meredten állt a pult előtt, úgy érezte szíve majd kettészakad. Tegnap fele ennyire nem érintette meg ez az egész, talán azért, mivel kiderült, nincs egyedül. Most viszont mindennél jobban fájt neki, ahogyan emlékezett. Mindenre.

- Minden oké? - kérdezte Thor.

- Igen. Rendben vagyok. Csak leesett a cukrom egy pillanatra. - válaszolta a Tigris.

- Ha ez vígasztal, négy nap múlva karácsony. Arra gondoltam, eljöhetnél velünk Jane-ékhez. - tette le tálját az asztalra a férfi.

- Peteréknél töltöm az ünnepeket, ha minden igaz. - ült le Sandy az isten mellé. - Mint mindig. Azért köszönöm a meghívást.

- Kár, hogy nem jössz. - dőlt hátra Thor.

- Egyetértek. - érkezett egy hang hátulról.

A Tigris villámgyorsan fordította el fejét a másik irányba az ismerős szavak után. Rögtön tudta, ki szólalt meg, szinte várta már, hogy az illető megérintse. Az előtörő emlékek óvatosan kezdtek ismét visszahúzódni, tudta, hogy Lokinak sokkal rosszabb a sorsa, mint neki. Hazug nevelőszülők, egy büszke féltestvér, aki mellett csak egy alázó gyilkos.

- Hogy aludtál? - mosolygott a csínytevések istene a szótlan lányra. - Jól vagy?

- Persze, csak...- kezdte Sandy mély levegőket véve. - Nem érdekes. Te hogy aludtál?

- Viszonylag jól. - válaszolta a férfi közelebb lépve. - Kényelmesebb lett volna az ágy.

- Készíthetek neked valamit reggelire?

- Nem reggelizem. - rázta fejét Loki. - De azért köszönöm. Bátyám, te hogy aludtál?

- Nagyon kényelmesen. - helyezkedett el Thor. - Kicsit elfeküdtem a nyakam. Amúgy tetszik a pizsid.

- Maytől kaptam. - nézett a villámok istenére a lány kockás hosszú ruhájában.

- Jól áll a piros. - jegyezte meg Loki.

Fura volt Sandy számára, hogy a körülötte lévők róluk beszéltek, pedig nem is alkottak egy párt, külön utakon jártak. Mindenről más volt a véleményük, ütötték egymást, a férfi mégis ragaszkodott hozzá. A lány sosem értette, miért pont őt nézte ki magának, mivel semmi különleges nincs benne, főleg úgy, hogy még az érzéseket is megtagadja.