The Avengers Fanfiction ( szünetel )

HATODIK FEJEZET

- MJ össze-vissza hívogatott. Tiszta ideg a csaj. - rázta fejét Ned.

- Tudom. - sóhajtotta Peter a kocsi ablakán kinézve.

Sandy az autó elülső ablakát bámulva pásztázta szürke utat, melyen a jármű gyorsan haladt. Az első ülésen May ült piros, kötött pulcsijában, mellette pedig az anyósülésen Thor foglalt helyet, ki rendszeresen hátrafordulva ellenőrizte, hogy minden rendben van-e a hátul kuksolókkal. A Tigris Peter és a csínytevések istene között kapott helyet, így eléggé szűkösen fértek el, főleg úgy, hogy osztálytársuk is velük tartott egyenesen az Avengers Buildingbe, mint csapattag. A lány egyszerűen elképzelni sem tudta hogyan s miként jutottak el idáig, egy biztos; meg kellett előzniük Julesékat.

- Engem is hívott. - kapcsolódott be a beszélgetésbe Sandy telefonjára pillantva.

- Téged is? - fordult oda hirtelen Parker, majd egy gyors pillantást vetve társa mobiljára elképedve bólogatott, hagy valóban így van; barátnője komolyan aggódik érte és kapcsolatukért. MJ-nek azonban semmi oka nem volt a félelemre, ugyanis Peter mindennél jobban szerette őt, fejében soha sem fordult meg a gondolat, miszerint csak úgy fogná magát, s otthagyná kedvesét egy életen keresztül. A fiú sohasem érzett hasonlót egy lány iránt, nem igazán érdekelte az ellenkező nem és a párkapcsolatok egészen Michelle felbukkanásáig, így nem is nagyon próbálkozott be másoknál.

- Ki az a jóvágású pasi a háttereden? - szólt közbe Thor az anyósülésen ülve.

Ettől a mondattól még Peter gyomra is görcsbe rándult. Tudta, hogy ez a kérdés, mely Sandy felé hangzott el, nem igazán fog jót tenni társa lelki állapotának, ez volt az egyik téma, amelyet a lehető legtöbbször kerültek, s ha szóba került, azonnal kerestek valami mást, melyről hosszan lehetett tanácskozni. Parker tartott tőle, hogy a Tigris valami olyasmi reakciót fog az isten fejéhez vágni, mellyel igencsak belegázol annak lelkébe, azonban ez nem így volt; a lány ugyanis lényegre törő válaszokkal hamar lezárta a beszélgetést.

- A bátyám. - pillantott fel készülékéről Sandy.

- Neked van bátyád? - kerekedett el Thor szeme. - Nem is tudtam.

- Volt. - vágta rá a Tigris szemöldökét ráncolva.

Az isten érezte, hogy társának hangulata hirtelen változott meg, azonban nem tudta eldönteni, hogy most rákérdezzen-e az adott dologra vagy sem.

- Szeretnél róla beszélni? - törte meg a csendet a villámok istene.

- Nem. - rázta fejét Sandy, majd táskájába vágta a már teljesen lealufóliázott szendvicsét. - Amúgy azt te sem gondoltad komolyan, hogy May elvisz minket az Avengers Buildingbe úgy, hogy négyen nyomorgunk az alapból három személyes hátsó üléseken.

- Így jobban elfértünk, mit szerettél volna? - fordult hátra Thor.

- Elöl ülni. - nézett a férfi kék szemeibe a lány.

- Annak örülj, hogy egyáltalán az öcsém mellett lehetsz. - vigyorgott az isten.

- Nagyon örülök neki. - forgatta szemeit Sandy.

- Én is így gondoltam. - kapta vissza tekintetét Thor az útra. - Nézzétek, kiskacsák!

- De édesek! - fékezett le May előrehajolva, hogy még jobban szemügyre vegye az apró madárkák menetelét. - Úgy tartanék egyet, csak az a helyzet, hogy hogyha felnőnek, undokok lesznek.

- Ismerek én olyat is, aki sosem volt aranyos. - röhögött fel a férfi.

- Na, mindenkinek volt egy olyan korszaka, amikor meg lehetett volna zabálni. - csapott rá az isten kezére a nő.