The Avengers Fanfiction ( szünetel )

TIZENHETEDIK FEJEZET

- Egyéb kérdés, tanács, beleszólás?

Sandy hihetetlenül üresnek és összetörtnek érezte magát. Loki másfél hete nem jelentkezett, egyszerűen csak szó nélkül otthagyta őt azon a bizonyos reggelen. Nem köszönt el, nem jelzett, nem láthatta, ahogyan kilép az ajtón.

A Tigris gondolatmenetét és eszméit még Thor sem tudta megszakítani, annyira erősek voltak. Próbálták őt minden módon vigasztalni, azonban semmi sem használt. A lány ugyanis tovább ücsörgött sápadtan elmélkedve, nyugtalanul meredt előre.

Most azonban a hősök (a csínytevések istenét kivéve), mind hajóra szálltak, hogy elérjenek a Tudástérbe, ahol beszélhetnek a Gyűjtővel, az univerzum és a világmindenség kacathegyei között. Sandy elképzelni nem tudta, milyen lehet ez a hely, azonban ez nem nagyon érdekelte. Magyarázatot akart találni minden létező dologra, ami éppen vele történik, vagy éppen történt az utóbbi időkben. Szeretett volna kicsit foglalkozni saját magával, azonban kezdte bűnnek tartani, hogy megbízott az istenben, hiszen ki tudja, milyen információkat leshetett el fejéből a napok során.

- Akkor indulunk. - kapcsolta fel az űrhajó benti világítását Thor. - Sandy, te mennyire vagy rosszul a gyors járművektől? Nincs hányingered?

- Tudtommal nincs. - motyogta a lány könyökére támaszkodva.

- Figyelj, értem, hogy nehéz. - fordult hátra az isten. - Próbáld meg elfelejteni. Ez sem egyszerű, de hidd el, jobb lesz.

A Tigris azonban nem akart felejteni. Minden egyes apró dologra szeretett volna emlékezni, hogy bosszút tudjon állni. Tudta, hogy valami készülőben van, amiről ők nem tudhatnak. Igazából ez volt az, ami a legjobban aggasztotta, ami igazán kiverte nála a biztosítékot, ezen őrlődött a legtöbbet, hiszen nem tetszett neki ez a folytonos titkolózás, amit az isten csinált. Sandy azt hitte, Loki valódi énje akaszthatja ki a legjobban, azonban tévedett; a férfi bőven hordozott magával rejtélyeket külsején és erején kívül.

Sandy annyi mindent akart mondani, hogy alig bírt levegőt venni két szó között, nehogy egyetlen gondolta is elhagyja száját és mindenki fülébe jutva közérdekellenes információt adjon át, ami csak rá és az érintettekre tartozott, aki jelen esetben kizárólag a csínytevések istenét takarta.

- Mi az? - kérdezte Thor a homlokát ráncolva. - Nem hiszem el, hogy ennyire ki tudott ütni téged. Én a helyedben már kiszenzoroztam volna őt azzal a hatodik érzékeddel vagy mivel és jól megpofoztam volna.

- Bár ilyen egyszerű lenne. - forgatta szemeit Sandy.

- Hát jó. - helyezkedett el székében az isten. - Ha nem akarsz beszélni, nem beszélünk. Három másodperc és indulunk. Ajánlom, hogy mindenki be legyen kötve.

A férfi akármennyire akart tanácsot adni a lánynak, nem tudott. A Tigris ugyanis mindig csak lehurrogta őt, elküldte, nem volt hajlandó a normális a kommunikáció kialakítására senkivel sem, ami azt jelezte, igenis nagy probléma akadt. Nem érdekelte, mi történik körülötte, mi lenne jó és mi lenne rossz, mintha megszűnt volna mindene, ami miatt eddig harcolt, ami miatt az utóbbi hónapokban tűnődött és egy minimális kétséget adott neki a személyes privát terében. Éppen csak egy finomat, amit óvatosan lehetett kezelni, ami nem hatalmasodott el rajta és nem őrlődött rajta éjszakákon át. Most azonban álom is alig húzódott szemére, ami miatt még kimerültebbé és ingerlékenyebbé vált az alapból nem rózsás kedve mellé. Nem akart irányítani, Julesékat is elfogadta úgy ahogy voltak, nem törődött velük. Mintha csak testben élt volna.

- Hoztam nasit. - huppand a merengő lány mellé Peter egy kis csomag aszalt banánkarikával. - Kíváncsi vagyok milyen hely ez a Tudástér. Nem is tudom, olyan elképzelhetetlen. Vagyis éppen ez az, hogy annyi mindent rejthet, hogy nehéz meghatározni milyen is lehet igazából. Mennyi kacat lehet itt, kik élhetnek itt, stb. Egyáltalán él ott még valaki azon a fazonon kívül, akit keresünk? Annyira várom már, hogy odaérjünk. Képzeld, MJ a múltkor a suli könyvtárában látott egy pontosan olyan képregényt, amilyen a tied. Csak egy kicsit vékonyabb volt. Egyből te jutottál eszébe. Szólalj már meg!