DAEMON

14. fejezet

ÉV VÉGI ZÁRÁS A FEJEZET VÉGÉN!

"Az életben sokszor lesznek olyan helyzetek, amikor félni fogsz. A félelem érthető, de ha nem dolgozol azon, hogy legyűrd, nagyszerű dolgokat veszíthetsz el."

Tuti gimi c. film

Darcy

Nem akartam menni. Ó, dehogy. Átkoztam Lizzie-t, hogy képes volt rávenni erre a baromságra, de természetesen, ki tud ellentmondani egy hormonokkal túltengő kismamának, aki arról kezd el üvöltözni neked a konyhában, hogy elfogyott a kovászos uborka, és hogy ez mennyire rohadtul igazságtalanság?

Esküszöm, néha nagyon megijedtem tőle, főleg, amikor pillanatok alatt lehiggadt, leült elém az asztalhoz, és amíg én megpróbáltam nyugodtan megenni a reggelimet, majdnem megfullasztott az ötletével.

És mi is volt az? Ja, hogy készen állt Rob elé állni, és pontosan ma. Pont az edzőmeccsükön, ahol megkérdezi, hogy este átmehetne-e hozzájuk. Ez még nem is lepett meg annyira, mert hát pont én tanácsoltam neki, hogy menjen oda hozzá, és tegye meg, mondja el neki, DE... És itt jön a nagyon nagy DE. Elvárta, hogy én is kísérjem el, mert ha egyedül kell mennie (az elmondása alapján), tuti, hogy el fogja hányni magát.

Tiltakoztam, annyiszor, amennyiszer csak tudtam. Azt mondogattam neki, hogy ezzel arra kényszerít, hogy nézzek szembe valakivel, akivel még nem akartam, de arra csak legyintett, és annyit mondott:

-Ha én szembe tudok nézni a gyerekem apjával, akkor te is a fiúval, akinek be kellett volna húznod.

Hú, hát ezzel megnyugtatott! Köszönöm szépen, Lizzie!

Igen, szembe kellett néznem a múltammal. A nyár alatt, ahogy a könyvet megírtam, sokkal könnyebb lett a lelkem, könnyebben engedtem el mindent a múltamból. Könnyebben fel tudtam dolgozni a családom tragédiáját és a sajátomat. Könnyebben fel tudtam dolgozni az első, igazi szerelmi csalódásomat. De ez nem azt jelentette, hogy hirtelen pálforduláson mentem volna keresztül. Még mindig az a kissé visszafogott lány voltam, csak egy fokkal erősebb, egy fokkal tisztább fejjel.

Azt sem tudtam, mit kezdjek magammal, ha találkozom Daemonnel, és most Lizzie persze arra kényszerít, hogy fogjam magam és jelenjek meg az edző meccsükön. A fenéket!

Gondoltam persze akkor erre, de aztán most itt állok a kilátón, és a körülöttem lévő hangos tömeg zsivaja megfájdítja a fejemet, ahogy szabad helyet próbálok keresni. A középső sorban végül megakadt a szemem két szabad széken, és odakormányoztam Lizzie-t, aki az egyik kezét a hasára szorítva zöttyent le mellém.

-Esküszöm, öt percenként pisilnem kell-sóhajtott fel, mire elmosolyodtam.-Szóval, ne haragudj, ha sokszor fel fogok állni, és eltűnök mellőled, de picúr eléggé megzavarja a kiválasztó szervrendszeremet.

Csak ő tud biológiás poénokat elsütni főleg a terhességről-ráztam meg a fejemet nevetve.

Megmondom őszintén, sosem voltam oda a sportokért, ezért nem is igazán ismerem a sportot, nem is a meccsért jöttem, valószínűleg olvasni fogok vagy éppenséggel bámulni valakit... De Lizzie nagyon szerette a focit, azóta mióta ide kerültünk folyton kijárt a meccsekre, kezdetben azt hittem Jace miatt, de aztán persze kiderült, hogy mégiscsak Rob szédítette meg. Akinek a gyerekét hordta éppen a hasában... Te jó ég! Mik meg történnek alig 1 év alatt.

Amíg várakoztunk, addig Lizzie a telefonjába merült, én pedig a könyvemet olvasgattam, aztán fél szemmel láttam, ahogy a tömeg morajlani kezd, a mellettem ülő barátnőm pedig hirtelen elnevette magát.