DAEMON

Prológus

Sziasztok!😊

Tádááám... Gondolom senki nem várta, hogy a DAEMON történetéhez ilyen hamar felkerül valami, és én sem hittem volna, hogy ilyen hamar publikálok akár egy részt is belőle, de láttam, hogy egyre többen olvasólistájukra helyezték a történetet, és mivel a prológus már rég meg volt írva úgy gondoltam, hogy adok nektek egy kis ízelítőt a történetből. Sok minden nem derül ki belőle, de egy kis kedvcsináló addig, amíg sikerül megírnom legalább az első pár fejezetet. 

Fogadjátok sok szeretettel tőlem ezt a kis ajándékot ilyen késő vasárnap éjjel. 

Puszi, 
Sky❤

_____________

Daemon

Egyetem. Kérdés: mire való? Hogy tanuljál. Igen, legtöbbeknek ez a válasza rá. Nekem lehetőség is. Az egyetemi foci csapatban való játék fellobbantotta a véremet, de közben azt tanulhattam, amit a legjobban szerettem volna: építészetet.

A tanárok közül persze volt egy pár seggfej, de hát megszokhattuk már, hogy iskola nincs nélkülük. A tantárgyak az első félévben elég gyatrák voltak, de sok csak alapozó volt közülük. Lassan viszont jöttek a jobbak.

Már majdnem két éve voltam itt, és minden percét imádtam. A haverjaimmal laktam egy kisebb albérletben, ami inkább volt egy kisebb ház, mint lakás, de elfértünk hárman. Jace és Rob szintén a foci csapatban voltak. Az első évben mindannyian a koliban laktunk, utána határoztunk, hogy tűnés onnan.

Az élet azonban ezen a házon keresztül áramlott az egyetemen. Én és a haverjaim rengeteg bulit szerveztünk itt vagy egyszerűen kisebb összejöveteleket, például meccseket néztünk a haverjainkkal. Nem tartottuk kötelességünknek, hogy mi szervezzük meg ezeket, de egy idő után szokásunkká vált, és hát örültem is neki, ha nemcsak mi voltunk itt. Mondjuk a foci és a gyakorlat a bácsikám cégénél kitöltötte a heteim minden percét, így a hétvégén nem ártott, hogy a házban mindig lazultunk. Ha nem volt meccs a következő héten, akkor szombatonként még mi, a házigazdák is hajlandóak voltunk annyira, hogy iszogattunk. Bár közülünk Jace az egyetlen, aki totál ki szokta ütni magát. Vele ellentétben én és Rob a nőket faltuk, és nem a söröket vagy a whiskyt.

Nem is vártam, hogy ez az élet megváltozzon, így éreztem jól magamat. Imádtam a játékot, imádtam minden egyes percét, hogy szabad voltam, én döntöttem el, mit tanulok, mit akarok csinálni. Állandó pontot csak a foci és a gyakornoki állás jelentettek az életemben. Na meg Jace és Rob, valamint a körülbelül 1 órányira lévő családom.

Nem vágytam barátnőre, korántsem akartam olyan lenni, aki felad dolgokat emberekért, de miután berobbant az életembe semmi sem volt már ugyanaz. Nem tudtam aludni anélkül, hogy nem tudtam biztonságban van-e. Nem tudtam megnyugodni, enni... Beférkőzött a tudatomba, és rettentő nehéz lett volna onnan kipiszkálni. Egy ideig minden szép és jó volt, ő is elfogadta, hogy körülötte vagyok, de aztán elkövettem életem lenagyobb hibáját.

Darcy pedig nem mosolygott többé rám úgy, mint azelőtt.