DAEMON

15. fejezet

Az igazság elhallgatása is hazugság.

Star Trek c. film

Daemon

A konyhában álldogáltam a konyhapult mellett, és a bejárati ajtót bámultam. Annyira szerettem volna kirohanni, és ott várni, de hát nem akartam eszeveszett őrültnek tűnni. Teret kellett adnom neki. Ezért hátraléptem, és inkább Jace-t bámultam, ahogy éppen sörpongot játszott a kosárlabda csapat kapitányával. Úgy tűnt, hogy Jace áll nyerésre, de nem igazán tudott lekötni, amit magam előtt láttam.

És Robot sem.

Előttem járkált fel-alá, nem tudott megnyugodni, miközben körülöttünk mindenki vadul partizott. Az elmúlt nyár alatt, minden ilyentől elment a kedvem. Sokat beszélgettem Tarinnal és a bácsikámmal. Ők ketten rávilágítottak arra, mekkora hibákat követtem el a múltamban, és hogy hogyan tudnék ezért vezekelni. Nekik köszönhettem azt is, hogy végre a saját otthonomban élhettem, hogy lassan a saját munkámat végezhettem apám és bácsikám cégénél, és nekik köszönhettem, hogy még most is tudtam pozitív maradni.

Azonban az idegesség ugyanúgy bennem maradt, itt élt velem együtt, amíg Lizzie-re és Darcyra vártunk.

De Rob extra ideges volt délután óta, amit nem tudtam, hova tenni.

-Mi a frászt mondott neked, Queen?-kérdeztem, miközben újabb kortyot ittam a kólámból. Most először kérdeztem rá, hogy mi történt a folyosón.

-Valami olyasmit, hogy nagyon fontos dologról kell beszélnie velem-vonta meg a vállát idegesen.-De úgy hangzott, mintha valami életbevágóan fontosról lenne szó, nemcsak szimplán nagyon fontosról.

-Túlspilázod, haver-veregette vállba Jace, miután kivonta magát a sörpongból, és ő is megtámasztotta magát mellettem a konyhapultnál.

-Nem-rázta meg a fejét Rob.-Valami nem stimmel.

Valami tényleg nem stimmelt. Mindkét lány határozottan állította a nyár előtti bulin, hogy soha többé nem szeretnének velünk beszélni, amit mindketten valahogy elfogadtunk, de álmunkból sem gondoltuk volna, hogy aznap délután mindketten megjelennek a focimeccsen, majd utána az öltözők előtt. Tekintve, hogy Darcy szóba sem állt azóta velem, és hogy Lizzie milyen dühös volt, már én is úgy éreztem, hogy valami itt nagyon nem stimmelt.

-Ne legyetek már ennyire betojva-röhögött fel Jace a képünkön.-Két csaj, életetek nagy szerelmei újra itt lesznek, és hajlandóak dumálni veletek, ez a legjobb, ami történhetett veletek.

-Könnyen mondod-morgott az orra alatt Rob, majd újra elkezdte előttünk róni a köröket.

-Jaj, istenem-sóhajtott fel Jace.-Mégis mit mondhatna neked Lizzie, ami olyan szörnyű lehet?

Rob erre már nem tudott válaszolni, mert végre megláttuk a két lányt a nappaliban. Mindkettő tekintete körbejárt, aztán az emberek között végül Darcy és az én tekintetem összeforrt. Éreztem, hogy fentebb kúszott a pulzusom, az ő mellkasa pedig hatalmasat emelkedett... Tehát őt is megérintette a találkozás, nem tagadhatta tovább. Ezt jelnek vettem, és Robbal az oldalamon egyszerre indultam el feléjük.

Jace is követett minket, de csak halkan odaköszönt a lányoknak, majd továbbállt, így mi ott maradtunk mellettük.

Darcy csodaszép volt, be kellett vallanom, hogy nem hétköznapi szépség volt, hanem annál szebb. Vagy talán csak azért láttam ennyire gyönyörűnek, mert szerelmes voltam belé. Nem igazán tudhattam, de abban biztos voltam, hogy most másképpen volt szép. Kivirult. A haja most nemcsak egyenesen hullott a vállaira, hanem göndör fürtökben. A szeme tisztábbnak tűnt, mintha végre megnyugodott volna benne a vihar, és ami számomra meglepő volt, hogy olyan ruhát vett fel, ami inkább Lizzie-re volt jellemző. Kihívó volt, nem azon a módon, mint néhány itt lévő lány, de a szűk farmer és a V-kivágású vörös póló alig takarta el az idomait, csak még inkább kiemelte. Amitől pedig elég kényelmetlenné váltak a dolgok számomra odalent.