DAEMON

16. fejezet

Sziasztok!😊

Itt van a kis meglepetés, amit nektek szántam, ha már annyi ideig nem volt új rész. Remélem, ezzel a kis fejezettel megnyugtatok mindenkit a hétvégi rész előtt.😁
És hogy egy kicsit meg tudtalak lepni titeket.

Üdv,
Skyler❤

____________________________

Mindenkinek megvan a saját mumusa, azaz
félelme... de nem minden olyan ijesztő, mint amilyennek elsőre látszik.

Gönczi Erika

Daemon

Emberek rohangáltak fel-alá. A képek összemosódtak. Vidám arcok, akik kifelé igyekeztek, szomorúak, akik velünk együtt várakoztak, és sírósak, megtörtek, akiknek már nem volt remény. Nővérek, orvosok... Mindenki járkált, az idő folyt, de nekünk megállt. Egyetlen szívdobbanás alatt bekövetkezett az, amitől a legjobban féltem életemben... Egyetlen szívdobbanás alatt a Halál újra meglátogatott, és cérnaszálon kezdett lengetni egy életet, és egyetlen szívdobbanás alatt képes volt azt a fonalat, az élet fonalát elvágni.

Mert ő volt a Halál, és előtte meg kellett hajolnia az emberiségnek. Az akarata mindenkire érvényes volt, ő szent volt, és tagadhatatlan, elvette, ami neki járt akkor és amikor ő akarta. Az embereknek nem volt fennhatósága a döntései felett. Ő hagyta meg az életet, ha akarta, ha nem volt itt az ideje, de ha úgy érezte, mindent elvett. Kegyetlenül.

A kórház folyósóján ültem. A szemben lévő falat néztem, és a szívem úgy dobogott a mellkasomban, hogy majd kiszakadt. Az emlékkép, ahogy a vérző sebhelyes Darcyt tartottam a karomban elvette a józan ítélőképességem. Felálltam és az öklömmel a falba vertem.

Miért?

Ezt az átkozott kérdést tettem fel napi szinten. Miért kellett minden szerettünknek nap mint nap meghalni? Miért érzem úgy, hogy Darcyt és engem is ver a sors? Miért kell mindennek annyira bonyolultnak lennie?

Keservesen végigcsúsztam a fal mentén.

Amikor apám meghalt, mérhetetlen fájdalmam volt, de jelenleg ez megkétszereződött. A családom egyben Darcyt is magában rejtette, nem akartam elveszíteni azt az egy nőt, akit valaha szerettem. Nem akartam feladni a harcot a szívért és átkozottul semmi kedvem nem volt elhinni, hogy őt is el fogom veszíteni. Átkozottul szerettem ezt a lányt. A valaha volt legszebb nő volt, de kedves, okos és vicces is, én mindent láttam benne, amit másoknak nem mert kimutatni. Elég volt az a pár együtt töltött hét, hónap, és már többet vettem észre benne, mint valaha más. Szerettem a néha ideges dadogását, szerettem, hogyha elveszítette a fonalat, vagy ideges volt. Bár ritka jelenség volt, hogy ennyire elveszített volna magán az önkontrollt. Szerettem a mosolyát, és ahogy minden egyes Marvel filmet meg akart nézni velem, és még azt is szerettem, ahogy szavak nélkül is megértettük egymást...

Viszont nem tudtam a legnagyobb titkát. Nem ismertem, miért ijedt meg annyira a bolt parkolójában nagyjából egy fél évvel ezelőtt, nem értettem, miért rohant el tőlem egy hónapra és miért jött vissza mégis a félév utolsó napján a bulira. Annyi titka volt, amit nem tudtam, de a legfontosabb, hogy ezek mögött ott állt a legnagyobb titka. Az, amit csak Lizzie tudott, az, amit másnak nem volt hajlandó elmondani. Az, ami miatt ő az volt, aki.

Velem szemben a székeken Rob átkarolta Lizzie vállát. Alig pár perccel ezelőtt jöttek vissza a nőgyógyásztól. Lizzie homlokán egy apró horzsolás éktelenkedett, amelyet vékony sebtapasz fedett el a valóságtól.

-Az én hibám-suttogta maga elé Queen.-Az én hibám az egész.

Rob magához húzta, és a feje felett rám pillantott. Összezavarodott volt, és kellemetlenül érezte magát. Tudtam, hogy még most sem heverte ki Lizzie hallgatását a gyerekéről, de az elmúlt egy órában Lizzie-nek mindennél jobban szüksége volt rá, mint ahogy most is, ezért félrerakta a sérelmeit.

-Nem a tiéd-puszilta meg a homlokát.

-De engem akart megmenteni-sírta el magát újra, és a barátom halk szavakkal próbálta csitítani.

Hallottam, mi történt. Lizzie kisétált egy tolató autó mögé, és mivel terhes volt, Darcy ellökte és ő maga volt az, akit az autó végül elütött. Lizzie-nek nem lett komolyabb baja, egy apró horzsolásokkal megúszta, amikor megtámasztotta magát az aszfalton, de Darcy... Darcyt telibe találta a kocsi hátulja. Az orvosok mostanáig vizsgálták, és tudtuk, hogy jó alaposak voltak, de nagyon féltem tőle, hogy bármi baja esik.

-Nem te vagy a hibás-suttogtam Lizzie-nek, mire rám pillantott.-Baleset volt. Ennyi.

-De...

-Nincs semmi, de-mosolyogtam rá halványan.-Ismered Darcyt, újra megtenné érted, és amint felébred, örülni fog neked és a babának, hogy mindketten jól vagytok.

Lassú léptek zaja ütötte meg a fülemet, és megláttam azt az orvost közeledni felénk, aki Darcyt vizsgálta. Rögtön felpattantunk, és az elébe siettünk.

-Hogy van?-kérdeztem.

-Maguk Darcy Royal rokonai?

Egyszerre mindannyian elnémultunk, mert egyikünk rokona sem volt. Azonban Lizzie feltalálta magát.

-A mostohatestvérem-húzta ki magát.

Az orvos erre felé fordult.

-Nos, a testvére jól van. Nem kellett megműtenünk, és nem volt belső vérzése sem. Egy bordája megrepedt, de az össze fog forrni. Az agyrázkódás gyanúja azonban felmerült, ezért pár napig még felügyelet alatt tartanánk, ezen kívül pár horzsolással megúszta a dolgot. Egy valaki bemehet hozzá. Pár percen belül jön egy nővér és bemehetnek hozzá.

Egyszerre könnyebbültünk meg. Amint az orvos elment, Jace is megjelent két kávéval és egy üveges vízzel a kezében.

-Minden oké?-nyújtotta át nekem a kávét, és Robnak, Lizzie pedig hálásan elvette tőle a vizet.

-Igen, szerencsére-mondtam, majd Queenre néztem.-Te menj be először hozzá. Szerintem téged fog először keresni úgyis. Téged akart megmenteni, és tudni akarja majd, hogy mi történt veled.

Ő bólintott. Elsétált tőlünk a nővérpult felé, ahonnan bekísérték.

Majdnem negyed óráig ücsörögtünk kint teljes csendben, amikor Lizzie megjelent a folyosó végén. Darcy családja továbbra sem volt sehol, de tudtam, hogy úton vannak, én azonban szerettem volna látni a lányt, beszélni akartam vele, hogy a saját szememmel lássam őt.

És Lizzie tekintetéből az sütött, hogy ő is látni akart engem.

-Téged akart-érkezett meg hozzánk Queen a kezét a hasára csúsztatva, átölelte Rob derekát, aki szintén magához ölelte a kissé megtört lányt. El akartam menni mellette, de megragadta a felkaromat. Láttam az arcán, hogy valamit szeretne nekem elmondani, ezért inkább megálltam.-Te még nem tudod, mi is történt vele igazából, Daemon. Azt hiszem, ezután a rémálom után úgy döntött beszélni akar neked róla, de egyet kérek... Ne fuss el tőle! Nehéz lesz hallani, nehéz lesz feldolgozni, de kérlek, ne sajnáld és ne menj el! Tarts ki mellette.

-Nem fogok-ígértem meg határozottan.-Szeretem őt, az életemnél is jobban szeretem.

Queen bólintott, engem pedig útra engedett, hogy meghallgassam Darcy legnagyobb titkát.