DAEMON

22. fejezet

Sziasztok!🥰

Nos, eltelt megint 1 hónap a két rész között, de most egy picit hosszabb résszel jelentkezek. Nos, érezhetően közeledik a vége, és most már tényleg nincs sok hátra. 2 fejezet és egy epilógus és véget ér a DAEMON. 

Egyelőre nem búcsúzok még. Azt majd megteszem az írói utószóban, most egyelőre csak annyit mondok, hogy nehéz lesz elszakadnom ettől a történettől. Most csak jó olvasást kívánok! Jövőhéten jelentkezem a következő fejezettel! 

Puszi, 

Skyler❤

_______________________________

Kulcsom már kezedben.
Ne kérdezd, hogy miért adtam át,
csak repítsen messze, most már tiéd.

Magna Cum Laude

Daemon

Október 15.

Darcy születésnapja. A 20.

Lizzie teljesen bezsongott tekintve, hogy nemcsak, hogy lassan már kiderül a babájuk neme, hanem hogy a legjobb barátnője is betölt egy kerek évet. 1 hete mondogatja neki, hogy eljött a második x. A barátnőm pedig egyszerűen kezd kikészülni a hormonoktól túltengett kismamától.

Ami minket illett, azóta, mióta először szexeltünk, egy ágyban alszunk, és egyszerűen nem bírjuk elvenni egymásról a kezeinket. Azt hiszem, életemben nem volt még ennyire jó a szex. Talán attól ilyen jó érzés, hogy tudtam Darcynak én vagyok az első vagy mert vele minden annyira más volt. Nem tudnám megmondani, mégis, a szívem minden alkalommal dobogott annak a gondolatára, hogy hazamehetek hozzá. A házamba. A házunkba.

Meg sem bírtam hálálni neki azt a mennyiségű szerelmet, amelyet ő adott nekem. Boldog voltam vele.

Szóval, igen, ma volt Darcy szülinapja, és ő bár nem akart nagy felhajtást körülötte. Lizzie igenis nagy bulit akart csapni. A régi házba már nem mehettünk, hozzám azért nem, mert Lizzie meglepetést akart szervezni neki, ezért végül hozzájuk szervezett be mindent Rob legnagyobb bánatára.

Darcy semmit nem sejtett. Rengeteg mindent sikerült eltitkolni előle. Nem tudott a tortáról, nem tudott a meghívott személyekről (bár arról lehet jobb is, ha nem tudott, tekintve mennyi embert hívott meg Lizzie). És nem sejthette a születésnapi ajándékomat sem.

A múlt héten a családjaink nálunk töltötték a szombatot. Darcy és én főztünk, sütöttünk. Az ő szülinapját ünnepeltük egy picit hamarabb. Amíg ő a többiekkel beszélgetett, én félrevontam Tomot, Darcy bácsikáját. Amikor kimentünk a kertbe, én idegesen zsebre vágtam a kezem. Nagyon feszengtem, de beszélni akartam vele valamiről.

-Tudja, én nagyon szeretem az unokahúgát-pillantottam a kacagó Darcyra.-És szeretném őt boldoggá tenni...

-Állj, Daemon-tette fel a kezét, mire megtorpantam.-Ha most arra kérsz engedélyt, hogy megkérd a kezét, akkor had legyek veled annyira őszinte, hogy elmondjam, szerintem ez borzasztóan korai...

-Nem, várjon, hallgasson meg! Igen, tudom, hogy őt fogom megkérni, de tudom, hogy még nem ennyire biztos a kapcsolatunk. A költözésbe is alig akart belemenni, ezért szeretnék még várni ezzel a lépéssel.

Tom egy picit megenyhült, és a kezét a vállamra helyezte.

-Akkor miről lenne szó?

-Igazából több ajándékot is kitaláltam neki-túrtam a hajamba.-De nem tudom, melyik lenne a legjobb.