Ι'm gσηηα rυίη γσυ

EGY

A poros lámpák halvány fénye alatt sétáltunk át az árvaház másik végébe a fürdőhöz. Nagyon hideg volt, a nagy ablakok sosem szigeteltek rendesen, s így ősz vége felé eléggé beszaladt a hideg rajtuk. Lenge hálóingem alá bőven jutott belőle, teljesen libabőrössé változtatva a testem. Rászorítottam a törölközőre és a váltóruhámra, s igyekeztem minnél jobban sietni a fürdő felé.

Ilyen hidegbe fürdeni, micsoda hülyeség! De So néni azt mondta muszály, mert ma este el fog jönni értem. Muszáj hibátlan, puha, illatozó testel várnom őt, szépen kifésült hajjal, makulátlan hálóingben. Így szereti és kötelességem megtenni neki.

Bevallom, kicsit féltem ettől az egésztől. Tudtam, hogy egy napon el fog jönni értem, hiszen ezért részesültem kivételes bánásmódban és nem fagytam halálra, vagy nem haltam éhen, mint az árvaház többi gyermeke.

A számukra rejtett második emeleten nevelkedtem, ahol a nevelők szobái is vannak többek között. Volt lehetőségem fürdőkádban tisztálkodni, szép, tiszta ruhákba öltözni, hajat fésülni, babákkal játszani. Persze emellett szigor is volt, és komoly tanításban részesültem a helyes viselkedésről, valamint arról, hogyan legyek engedelmes és minden ízben nőies.

Mindezt az ő kérésére, mert alkalmasnak  kellett lennem arra, hogy vele éljek. Mert igen, ez az én sorsom. Vele fogok élni és le fogok feküdni vele valahányszor csak ő azt kívánja. Neki fogom adni magam, minden egyes procikámat és lélegzetvételemet. Erre választott ki engem.

-Iseul! - rántott vissza a valóságba So néni éles hangja.
-Igen? - kaptam rá a fejem. A nő már fényévekre járt tőlem a folyosó végén és türelmetlenül dobolt a lábával.
- Siess már! Bármelyik pillanatban itt lehet érted, s még neki sem fogtunk az előkészületeknek! - szidott le.
-Bocsánat! - hajoltam meg, majd szaladni kezdtem felé.

Ám hosszú hálóingem cseppet sem volt alkalmas a futásra. Seperc alatt ráléptem és vetődtem egyet.

-Aisshh!-szisszentem fel.
- Iseul! - jajdult fel So néni és mindent eldobva rohanni kezdett felém.-Te jó ég! Jól vagy? Nem eset bajod? - segített fel.
-Jól vagyok... aishh! - szisszentem újra, mikor jobb lábamra léptem.
-Ó, te szentséges ég! Most mit fogok tenni? - sápadt le So néni.

Lenéztem a lábaimra, a ruha anyagán pedig egy nagyobb vérfolt vöröslött.

-Te jó ég! Biztos egy hatalmas sérülés! Mit fogok most kezdeni! Elrendelte, hogy egy sérülés se csúfítsa a tested! Miért kellett ennek pont ma történnie? - tépte gondos kontyba rendezett haját.
- Semmi baj, So néni! Le kezeljük és majd én elnézést kérek tőle, hiszen az én hibám volt. Ha vigyázok rá, hamar rendbe fog jönni - fogtam meg a karját.
- Gyorsan! Le kell kezelni! - fogta meg erősen a karom és húzni kezdett a megfelelő irányba. Ezúttal én is tanultam a saját butaságomból és szabad kezemmel felfogtam a hosszú anyagot, nehogy megint elessek. Ennyi baj bőven elég volt.

Mielőtt beültem volna a kádba, So néni szépen lemosta a sebről a vért és le is fertőtlenítette. Megvártam, míg a bőröm be issza a fertőtlenítős, csak utána merültem el a habok között. So néni rengeteg olajat, és gyógynövény szirmot rakatott a vízbe, amitől extra illatos és selymes lett a testem. Aztán jöttek a segédei és elkezdték a bőröm. Hajamat gondosan átmosták, bekenték ápoló olajakkal, majd rá helyezték a göndörítőket, hogy egyenletes fürtöket kapjak a fürdő végére, végül pedig a kis sapka szerű fedőt is megkaptam rá. Meggyújtottak nekem pár illatos gyertyát, amit imádtam, aztán elkezdték megmaszírozni a hátam. Mikor eltelt az előírt idő, amit a vízben kellett töltenem, hogy ne is legyek túlságosan kiázva, mégis legyen elég hatása a sok szépítő dolognak, ami benne van, megmosakodtam és kiszáltam. Megkaptam a köntösömet, abban vonultam át a következő szobába, hogy bekenjenek még egy adag olajjal. Megáltam a szokásos helyen és ledobtam magamról a köpenyt. Meztelenül álltam, amíg megérkeztek a nevelők a fürdőből. Előttük már nem voltam szégyenlős, csak hagytam, hogy mindenhol elmaszírozzák az olajat. Kimondottan kihangsúlyozták a nőiességemet és környékét, valamint a fenekemet és a melleimet. Nem kellett magyarázni miért. A szokásos fehér hálóing helyett egy pasztell rózsaszín, csipkés darabot kaptam, alá pedig ugyanilyen színű tiszta csipke alsóneműszettet. Nagyon rossz érzés volt, ugyanis a vékony csipke nem takart sokat, így elég kényelmetlenül éreztem magam, de nem szólhattam, hiszen ha ő így szereti, muszáj volt felvennem. Mikor felöltöztem átsétáltam a fésülködő asztalhoz, ahol megszárították és elrendezték a hajamat. Végül megkaptam a szokásos rózsa illatú testpermetet és készen is voltam. Bele bújtam puha papucsaimba és kiléptem a kint várakozó So nénihez.

- A kocsi hamarosan itt lesz érted, induljunk az aulába! - állt fel.

Engedelmesen követtem őt a kihalt házon át. A gyerekek ilyenkor már rég aludtak, ahogy a dolgozók is. Csak mi voltunk ébren. Az aulában helyet foglaltam a kanapén és próbáltam elrejteni idegességem. Nemsokára megérkezett a két segédem. Egy nagy bőröndöt és két kisebb kézi táskát cipeltek. Megáltak előttem, meghajoltak és ők is várni kezdtek.

-So néni! Ők velem jönnek? - csodálkoztam el.
-Igen-bólintott a nő. - Csak ők tudják lebonyolítani a fürdetésed és egyéb dolgaidat. Muszáj menniük veled. Így neked is könnyebb lesz.
-Meg fogja tűrni őket? És engedni fogja, hogy továbbá is ugyanígy végezzem a rutinomat? - kérdeztem félve.
-Már minden előre le van beszélve. Ne aggódj - csitított el.

Idegesen haraptam be a szám és az ujjaimat kezdtem el vizslatni, hogy elüssem az időt. Nem tudom mennyit várhattunk, míg határozott kopogtatás zavarta meg a csendet. Görcsösen kaptam fel a fejem és azonnal fel is álltam. So néni rohant ajtót nyitni.

Három férfi lépett be az ajtón. Egy nagyon magas, egy közepes és egy alcsony. A nagyon magas ment elől, mögötte a két másik egymás mellett.

- Jó estét, Ling Seokjin vagyok! Mr. Kim engem bízott meg, innentől én leszek felelős a kisasszonyért. Szeretnénk őt leendő otthonába szállítani- biccentett egy aprót nevelőm felé.
-Jó estét, Ling úr! Már vártuk önöket! - köszöntte őt kedvesen So néni. - Minden elő van készítve, a kisasszony útra kész.
- Ezt örömmel hallom. A segédeim kiviszik a csomagokat és kikísérik a kisasszony szobalányait- intett egyet a férfi, mire a másik kettő a két előttem álló lány felé indult. Elvették a csomagokat és utat mutattak nekik.
- Köszönjük - biccentett So néni.
- Nincs mit - nyugtázta Seokjin.
-Nos, remélem tisztában vannak a kisasszony különleges szükségleteivel és nem lesz probléma megoldani őket. Kim úr a szavát adta, hogy nem lesz gond - mondta ellentmondást nem tűrő hangon So néni.
-Természetesen, mindennel tisztában vagyunk és Kim úr már mindent előkészített a kisasszonynak - nyugtatta meg őt Ling úr.
-Köszönöm. Nos, akkor a gondjaira bízom innentől őt - fordult felém. - Iseul! Gyere, ideje menni! - nyújtotta ki felém a kezét.

Bátortalanul közelítettem meg őket, majd egy aprót hajoltam Ling úr felé.
- Nagyon örülök, kisasszony! - hajolt meg ő is felém. - Kérem, vegye ezt a hátára, hideg van kint! - tette rám a kabátját.
- Köszönöm - igazítottam meg magamon.

-Köszönök mindent! Vigyázzon magára! - hajoltam meg a nevelőm felé.
- Te is vigyázz magadra, Iseul! - mosolyodott el halványan.

Visszafolytott könnyekkel indultam el, mikor Seokjin finoman lapockáim alá tette a kezét és ki vezetett az ajtón.

Az udvaron egy fekete, lesötétített ablakú mikrobusz várt ránk. Az első három ülést Seokjin és két embere foglalta, mögöttük ültem én egyedül, mögöttem pedig a lányok ültek.

-Minden rendben? Indulhatunk? - fordult hátra Seokjin.
- Igen-sóhajtottam fel.

Ééés elstartoltunk! 🥳
Köszöntök mindenkit, remélem, izgalmas utazásban lesz részünk együtt Iseullal!😉