Destiny (J-Hope ff.)

5. - Hivatalos...

~ Egy hónappal később ~

- Hé, HyoSonn! - szólít meg, bocsánat, inkább kiált nekem át a folyósó túlfeléről JiWon magához intve. Készségesen indulok el felé elnézést kérve a nővérkétől, ki egyébként a másik részlegünktől jött át segíteni SeoAh és YuNa hiányában. - Te kavarsz azzal a faszival aki mostanában itt lézeng a kórházban? - Kérdésére bennem reked a levegő, hisz' nagyon ritkán van, hogy a férfikollégáim közül az egyik ilyesfajta kérdést tegyen nekem fel.

JiWon-ról tudni kell, hogy nagyon jófej, de egyben szörnyen bunkó is tud lenni. Ugyan nem igyekszik mindenről ismerni valamit, azért szeret képben lenni, csak mert a kedvenc tevékenységeinek egyike, hogy véleményt mond, vagy szimplán kérés nélkül beleszól a dolgokba. Most meg valószínűnek tartom, hogy MinSuh, esetleg JiYun elfülelt valamit a telefonbeszélgetésemből, miszerint ma HoSeokkal megejtjük az első randinkat végre, és továbították JiWon-nak, hogy kérdezzen meg róla.

Az persze nyilvánvaló, hogy kire gondol, mivelhogy csak egy valakiről feltételezheti, hogy "kavarok vele", méghozzá valaki olyanról, akit nem ismer, s csak úgy tudja emlegetni, mint "az a faszi". Gőzöm sincs mikor látott minket együtt, vagy hogy mit tud még - hiszen könnyedén lehet hogy az előbbi pletykás feltételezésem rossznak minősül -, ennek fényében pedig mégis mi a francot válaszoljak?

Hát, majdnem egy hónapja sétáltunk a parkban, de mintha nem is lett volna. Mármint olyan értelemben, hogy azóta többször megtörtént ugyan ez, így... már kezdenek kissé egybefolyni ezek a találkák. Épp ezért is örülök annak, hogy vére egy igazi randira hív végre el. Egy hivatalosra. Közben egyébként semmi nem változott köztünk, na jó, talán mostanában többször jön zavarba, de ezt betudtam annak, hogy mélyebb, komolyabb témáink vannak. Szeretek beszélgetni vele ugyanis nagyon jó társasága van, felszabadulok mikor együtt vagyunk és különösképpen kedvelem amikor keres. Egyetlen üzenettől is percekig tudok mosolyogni, vagy ha a semmiből hív fel. Mi most akkor kavarunk?

Talán valami olyasmi, ám igazából fogalmam sincs, hogy mi a szösz is ez a dolog kettőnk között. Nagyon kedvelem, láthatóan ő is engem, csak épp... Megragadtunk egy olyan állapotban, amikor egyértelműen nem barátok vagyunk, mert ez az egész nem is barátságnak indult, hisz' ahhoz túl sok érzelem van bennünk. Én ezt az egészet soha nem éreztem tipikus barátságnak, ez valahogy... más. Persze jóban vagyunk, de ez egyszerre kevesebb és több ennél a kapcsolati szintnél. Viszont... Együtt sem vagyunk. Mindezek mellett... valahogy közben mégis kedvelem, hogy nem akar mindent egyből elsietni, a biztos útján közlekedik, ahogy az kezdetben kértem tőle. Nem is ez a lényeg... Valami van közöttünk, az tutira-biztos, csak rejtély, hogy mi.

- Elképzelhető... - rántom meg a vállam pont ugyanolyan hangsúllyal válaszolva neki, mint ahogy ő tette fel a kérdését.

A csuklómon pihenő karórámra pillantok, hiszen eléggé úgy érzem, hogy a műszakom a végéhez közeleg. A gyanúm beigazolódik, hiszen fél hatot mutat, így hátat fordítva a nagyokat pislogó JiWon-nak elindulok az irodám felé. Most már csak haza kell rohannom, készülődni, hiszen mivel péntek van a találkozót HoSeokkal este nyolcra beszéltük meg.

Fél perc alatt átveszem a holmimat, felkapom a táskámat és szinte már rohanok is ki. A parkolóba kiérve lazán szállok be az autómba, aztán beindítva a lakásom felé indulok. A forgalomnak köszönhetően kicsit tovább tart elérnem ugyan, de fellélegzem mihelyst már az ajtót csukom be magam mögött a negyvenediken. Ledobom a táskámat a kis szekrényre, a cipőmből kibújok, majd rögvest a fürdőbe megyek. Leveszem a ruháimat, felfogom a hajamat és a zuhanykabinban megnyitom a vizet. A tükörbe nézek az arcomat tanulmányozva, fejben neki kezdve a tervezésnek a sminkem milyenségét illetően. Mivel az általam kigondolt ruha egy lenge, rózsaszín, virág mintás darab, ezért mindenképpen a púderszín árnyalatai mellett döntök, illetve egy kis csillámnál. A hosszas gondolatmenetemet követően végre beállok a zuhany alá és hagyom, hogy a testemet eláztassák a forró vízcseppek. A tenyerembe nyomok a tusfürdőmből, bekenem magamat vele, közben az illata megcsapja az orromat ahogyan belengi a kis fülkét.

Veszek egy nagy levegőt tíz perc tusolás után, aztán ráveszem magamat, hogy végre elhagyjam a zuhanykabint. Elzárom a vizet, kilépek, törölközőbe csavarom a testemet, és tükör elé állva sietősen előpakolom az összes sminkcuccomat. Munka közben nem igen hordok ilyesmit, ennek ellenére nagyon kedvelem. Valamivel szebbnek érzem magam ha rajtam van némi smink.

Előkészítem amire szükségem van, ezzel együtt bő negyed óra alatt alkotok magamnak egy visszafogott, barnás-rózsaszínés-csillogós festést. A számra most sem fektetek túl nagy hangsúlyt, mivel a nővérem szerint nagyobb, mint kellene lennie, így azt csak egy halvány, pirosas rúzzsal emelem ki. Azt hiszem ezzel a felével készen is vagyok. Átsétálok a gardróbként funkcionáló szobámba és kiveszem a vállfán lógó, előbb emlegetett ruhát. Óvatosan belebújok, majd miután kisebb szenvedések árán sikerül felhúzni a hátamon lévő cipzárt, fújok egy kis parfümöt magamra, az ujjaimra húzok némi hozzám illő gyűrűt, s leülök egy kicsit a bent lévő székre szusszanni.

Előveszem a telefonom, ugyanis mindenképpen rá kell nézzek az időre ha nem akarom megvárakoztatni HoSeokot. Nyolc lesz öt perc múlva. Sietnem kell... - mondom magamnak fejben, aztán már fel is pattanok az ültömből és ismét a fürdőbe rohanok, hisz' nem fésülködtem még. Miután kész leszek, elégedetten nézek végig külsőmön. Csinos vagyok, kifejezetten az vagyok! Megigazítom a ruhámat a mell részénél, mivel nem igazán szeretném ha a pánt vékonysága miatt kibukjon a mellem. Az összkép érdekében felkapom a rövid, lenge kabátomat, aztán belebújok a magas sarkú szandálomba. Az előszobában a kiválasztott kisebb táskába átpakolok gyorsan, a vállamra akasztom, majd leoltva a villanyokat, bezárom magam mögött az ajtót és lassan sétálva megyek le, nehogy itt összetörjem magam.

A társasház elé érve már messziről kiszúrom, HoSeok fekete hajkoronáját, majd végigpillantva rajta vigyorogva konstatálom, hogy ő sem fogta vissza magát öltözködés ügyileg. Rajta egy szürke öltöny és fehér ing van csupán, de valami eszeveszettül jól néz ki így az autója oldalának dőlve. Azt még mindenképpen hozzá kell tennem, hogy a szél kissé fúj, emiatt pedig enyhén lebeg a haja.

- Szia - köszönök mihelyst oda érek, és nem tudom nem kiszúrni ahogy nem zavartatva magát végig pillant rajtam. - Sokat vártál? - kérdezem tőle mosolyogva, mire csak hasonlóképp megrázza a fejét.

- Gyönyörű vagy, HyoSonn -  suttogja kettőnk közé, majd a belső zsebéből egy kis dobozkát húz ki. - Mindenképpen hozni szerettem volna neked valamit, azonban a virággal nem tudtál volna sok mindent kezdeni, erre esett a választásom - Mivel fogalmam sincs arról, hogy mit rejthet, így csillogó szemekkel nyitom ki miután átadja, ám rögvest be is csukom.

- Jung HoSeok! Az orrodra kötöttem már sokszor, hogy nekem ne vegyél drága ajándékot! Számtalanszor elmondtam már, hogy nem igénylek ilyesmit, inkább csak érezni szeretném, hogy fontos vagyok. Te is tudod, hogy ajándékot adni költekezés nélkül is lehet! - ütöm meg bőszén magyarázva, hiszen fogalmam sincs mennyit költhetett erre a nyakláncra, de soknak tűnik. Hiába tetszik és teljesen az én stílusom... nem akarom hogy rám pazarolja el azt a pénzt amit ő keresett meg.

- Ne aggódj az árak miatt, egy óra alatt visszajön a pénz - mosolyodik el halványan. - Csak kedveskedni szerettem volna.

- Köszönöm, egyszerűen imádom... de...

- Hagyd abba, HyoSonn, tényleg. Ez semmiség - rázza meg a fejét most már cseppet idegesen. - Ne aggodalmaskodj annyit kérlek. Említetted, hogy nagyon szereted az ilyen kifinomult darabokat, szóval ideje volt adnom valami ékszert. Nagyon jól áll minden ilyesmi, erre már a legutóbb rájöttem - nyitja ki most ő a bársonnyal borított dobozt, majd kiemeli belőle a láncot, s némán biccent hogy forduljak meg.

Csendben tűröm mindezt, közben azért számítok arra, hogy most a nyakamban fog kikötni az ékszer, így a hajamat is felfogom, hogy kényelmesebben felhelyezhesse. Kicsit szöszmötöl, bénázik is, min nem tudok nem felnevetni, ám végül tökéletesen esik le a nyakamba a nyaklánc. Valószínűnek tartom, hogy ezt sokáig fogom hordani, hiszen nem csak tetszik, de HoSeok ajándékozta és nekem.

- Anyukám segített a választásban, mert minap vele ebédeltem - újságolja közben kitárva a kocsi anyósülés felőli ajtaját.

- Mi? Te elmondtad anyukádnak, hogy randizgatsz velem? - lepődök meg sokkoltan.

- Még képet is mutattam rólad - kacsint vigyorogva, min már tényleg leesik az állam. Hihetetlen ez a fiú!