Destiny (J-Hope ff.)

29. - Álomgyár

Délután hat óra fele két fiatal srác csörtet be HoSeok vezetésével a lakásba mindenféle ecsettel, bödönnel, hengerrel. Nagyokat pislogok a kanapén ülve, kezemben a laptoppal szigorúan az egyre csak bővülő halmot nézem. SungJin nemrégiben küldött pár komolyabb adatot, jelentést amihez ugyebár szükség van az én beleegyezésemre, aláírásomra, vagy csak egyszerűen arra, hogy elolvassam. Mivel most tulajdonképpen semmi dolgom nem lesz a nap hátralévő részében, így kénytelen vagyok ezt csinálni.

- Oh! - szólal fel az egyik észrevéve engem. - Te ki...? HoSeok? Ismeretlen nő van a házadban - kiáltja a barátomnak, miből könnyedén leszüröm, hogy csak festeni hívta őket, semmi egyéb részletet nem tudtak meg a munkával kapcsolatban. Őszintén szólva, én is így csinálnám, hiszen ezáltal minden kérdést képes elkerülni, miszerint mióta vagyunk együtt, házasok vagyunk-e már és mindeféle más. Azért ezekre tényleg, mégiscsak jobb úgy válaszolni, hogyha én is mellette állok, vagy hogyha fültanúja vagyok.

- Nem, nincs - érkezik a válasz valamerről, mire az ismeretlen férfi újból felém fordul. - Ő a barátnőm, légyszíves ne! - szól rá HoSeok szinte rögtön meg is jelenve mellettem. - Jagiya, ő itt Dae GukSon, egy egyetemre jártam vele, csak sajnos nem bírta a képzést és az utolsó évben feladta - nevet fel abszolút nem gúnyolódva, inkább úgy hangzik mindhogyha egy poénon kacagna. - A másik fiú pedig az unokatestvére Oh JaeHo.

- Örülök - hajolok meg ültömbe annyira, amennyire csak tudok a pocaktól. - Ahn HyoSonn vagyok - mutatkozom be, mire GukSon eltátja a száját és közelebb merészkedik.

- Te jó ég! Te kezelted a húgomat két éve, amikor mandulagyulladással befektették a kórházba - mutat rám izgatottam, csillogó szemekkel. - Kérlek, randizz velem! - kapkod össze-vissza hevesen engem teljesen megdermesztve a kérésével. Mégis mi az, hogy randizzak vele? Nem is ismerem, s ha így lenne se! HoSeok-ot soha, semmilyen körülmények között nem cserélném le, főleg nem most! Hiszen nemsokára szülök!

- Azt hiszem ez nem fog összejönni - csóválom meg a fejemet ültömből felegyenesedve, s megállapodva HoSeok mellett. A barátom azon nyomban a vállamira fekteti a hatalmas tenyereit, miközben egyébként a fickó tekintete az igencsak nagy pocakomra siklik. Szemei kigúvadnak mihelyst tudatosul benne, hogy bizony én állapotos vagyok, s minthogyha leprás lennék, tesz egy lépést hátra.

- Ühüm... mindent értek és egyébként is vicceltem - teszi fel a kezét védekezésképpen, s a barátomra pillant egyenesen mögém. - Kezdhetünk? - kérdi, azonban a választ meg sem várva eliszkol. Kuncogva fordulok HoSeok felé, ki édes mosollyal az ajkain, kedvesen tündöklő szemekkel méreget. Lassan közeledik, az ajkaimra hajol és édesen összeérinti a párnácskáinkat. Kezei a derekamra kóborolnak, az én karjaim pedig a nyaka körül fonódnak össze. A nyelveink puhán simulnak egymásra, mi csak eléri nála, hogy még intenzívebben kezdjen csókolni. A két vendégünk köhécselésbe kezd, minek hatására miatt nevetve húzódunk el egymástól.

- Szia Jagiya, igyekszünk hamar végezni, addig valahogyan foglald el magadat kérlek - puszil végül a homlokomra, majd már el is halad mellettem, egyenesen a másik két férfihoz.

~

Az új struktúra alapelve; a működő kórházi ágyak csökkentése, a valós igényekhezigazítása, valamint a területi ellátási kötelezettségek előtérbe helyezése. Végső soronmindezekkel cél az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés esélyegyenlőségének javítása,vagyis az egészségi állapotban és az egészségügyi ellátórendszerben tapasztalható területikülönbségek csökkentése. Legfontosabb célkitűzés egy fenntartható, hatékony, minőségi ellátást biztosítórendszer kialakítása. Megvalósításában az új ellátási hierarchia létrehozása, működtetése,illetve a területi kapacitások meghatározása a legfontosabb feladat - olvasom SungJin úgy terveit erre az évre. Most, hogy ő lett a főorvos, neki kell havi egyszer egy orvosi ülésezésre beülni, hol tulajdonképpen a különféle részlegek igyekeznek némi fejlődést eredményezni. Ez a terv pedig itt a munkatársam hivatalos tervének részlete.

Már majdhogynem este kilenc óra van, az őszintét megvallva viszont én elég álmos vagyok. SeoJun szobáját meg sem közelítettem ebben a pár órában, ugyanis van hogy iszonyat nagy hangzavar van odafent, van hogy egy mukkot nem hallani. Szívesen elmennék zuhanyozni, hogy aztán bebújhassak az ágyikóba, csakhogy ez közel sem olyan egyszerű, főleg két idegennel a lakásban. Ráadásul a kisfiam szobájára is eléggé kíváncsi vagyok. Ha jól tudom, HoSeok ma összeszereli a bútorokat a fiúkkal együtt, így holnapra már csak szépíteni kell az egészet. Kicsit bánom, hogy a rendezésben nem segítkezhetek, viszont semmi kétségem afelől, hogy a barátom remek munkát végez.

A telefonom csörgése zavarja meg a nyugalmamat, így megkeresve a készüléket egyből megnézem ki keres. Anya - állapítom meg, azonban ahelyett hogy felvenném, előszöris leteszem az ölemből a gépet, s feltápászkodom a heverőről. Egy nagyobb paplant felkapva magam köré tekerem, majd a papucsomba visszabújva kisétálok az erkélyre. A hó lágyan szállingózik, így a korláthoz lépve végre a fülemhez emelem a mobilt, elhúzva a zöld gombot.

- Kisbogár! - üdvözöl anyu a gyerekkori becenevemet alkalmazva. Elmondása szerint azért kaptam ezt a jelzőt, mert mindig ott tetvészkedtem ahol ő, vagy YunHwa. - Hogy vagy? Mikor jön a picuri? Olyan régen hallottam már a hangodat! - kérdez mindenfélét, a mondat végére pedig ellágyul a hangja. - Mondd kislányom, minden rendben, ugye?

- Szia anya - köszönök neki kisebb mosolyt eresztve az ajkaimra. - Minden a lehető legnagyobb rendben. A kismanó igen sokat mozog odabent, azonban majd csak a jövő hét elején megyek ultrahangra. Akkor valószínűleg mindent elmondanak amolyan szülésfelkészínőképpen. Január elejére vagyok kiiírva, az még hat hét, de már nagyon fáj mindenem. Alig tudok aludni valamit - panaszolom vidáman, hiszen rendben van, szenvedés, azonban a gyerekemért mindent. Inkább ötször megélem ezt, csak legyen boldog és egészséges. - Anyu... - szólok neki a kisebb mesélés után. - Mit kértek apuval az újévre? Olyan válasz nincs, hogy semmit!

- Lehet nyugalmat kérni? - sóhajt panaszosan, ám kérdeznem sem kell, egyből mondani kezdi. - A nővéred egyszerűen rémes - suttogja, miből leszűröm, hogy valószínűleg megintcsak látogatóban vannak YunHwa-ék. - Folyton morog, mert szerinte nem finom az ahogy én főzőm a bibim naengmyeon-t - újságolja lehangoltan. - Szerintem meg csak szimplán megszokta a luxus minőséget, hiszen JukDae folyton-folyvást a legkiválóbb éttermekbe cipeli el - folytatja, mire már én is felsóhajtok.

- Nem akarok tiszteletlen lenni, anya, de a te gyereked. Ti neveltétek ilyenre - szenbesítem vele, hátha megfeledkezett ezekről a tényezőkről. - Nem tudom, tudod-e, viszont múltkor eljött a lakásunkra és olyan jelenetet rendezett, hogy alig volt erőm elküldeni. Egyszerűen a szemembe mondta, hogy utáltok engem, meg SeoJun-t is amiért nem vagyok házas ennek ellenére így hozom őt világra. Nyilván azért hülye nem vagyok, nem hittem el, csak elég rosszul esett pont tőle hallani.

- Jaj, HyoSonn-ah! - harsongja. - Hát miért ne szeretnénk? - teszi fel a kérdést egyszerűen. - Alig várom már az unokám születését, nehogy bármi mást gondolj!

- Tudom anya. Én is szeretlek titeket - közlöm mosolyogva, azonban vele egyidőben meg is fordulok, ugyanis hallom, hogy kinyílik az erkélyajtó. HoSeok közeledik felém egy újabb nagy adag pokróccal, mihelyst pedig elér a hátamra teríti, s átölel hátulról. - Mit szólnál hozzá, hogyha valamelyik nap elmennénk egyet teázni Szöulban? - kérdezem a szülőmtől, ki boldogon igent mondd rá. - Oké, ezt megbeszéltük. Anya, most le kell tennem, valószínűleg kész lett SeoJun szobája.

- Jól van bogaram, menj csak! Majd még beszélünk - búcsúzkodik vidáman, aztán bontjuk a vonalat. Megfordulok HoSeok karjai közt, ki amint érzékeli ezt lecsap az ajkaimra. Kicsit sem finomkodik, könnyedén birtokolja mind a nyelvem, mind a párnácskáimat. Cseppet sem zavartatva magát kap fel az ölébe a fenekemet fogva, mit jó nagy sikítással díjazok.

- És most, irány az ágy - morogja a számba, majd az üvegajtót kinyitva belép velem a meleg helyiségbe.