Destiny (J-Hope ff.)

18. - Biztonságban

- Rendben, akkor meg is volnánk - teszi egymásra a kész dokumentumokat SuBon, HoSeok ismerőse, ki majd a későbbiekben remélhetőleg megszerzi nekünk a távoltartási végzést. A barátom feláll, hogy kezet foghasson az ismerősével, majd végül felém fordul, puszit nyom a hajamba, s kéri, hogy helyezzem magam kényelembe, mindjárt jön csak kikíséri SuBon-t.

A kanapéra fekszem le, majd a felsőmet fel is húzom. A hasamra a kezdem el egy halvány mosollyal simítom, mi ugyan még nem nagy, de annyira csodás érzés, hogy egy picike ember fejlődik bennem, aki napról-napra egyre közelebb áll ahhoz, hogy végre megszülethessen. Iszonyatosan várom, hogy a kezeim között tartsam már ezt a kisbabát. HoSeokkal ő lesz a mi kis közös életünk kincse, a szerelmünk megtestesülője.

- Hát te mit csinálsz? - hallom meg a folyosó felől HoSeok mosolygós hangját, mire egyből felé fordítom a fejemet. Az falnak támaszkodik, közben csillogó szemeit végig rajtam tartja. Rögtön elindul felém mikor a felsőmet lehúznám, csakhogy a kezével meggátolja, hogy bármit is csináljak. Egy apró puszit nyom a gömbölyödő pocakomra, végül a tenyere megállapodik rajta, s felnéz rám. - Szeretlek.

- Szeretlek - válaszolom neki, mire a boldogság méginkább szétterjed rajta, s az ajkamra hajol egy csókért. Szabad kezével a kényelem kedvéért megtámaszkodik a fejem mellett, míg a másikkal kellemesen simogatni kezdi a hasamat. Érintésétől megborzongok, az érzéseim végig terjednek rajtam, aztán hasznosítva a szabad kezeimet a pólójánál fogva még közelebb húzom magamhoz. Nyelveink kellemesen simulnak egymáshoz, a lelkünk pedig szinte egybeolvad.

- Jagiya... gondolkodtál már azon hogy... ideköltözz? - szakad el tőlem percekkel később, ennek ellenére szinte a számra suttog.

- Igen - válaszolok neki halkan, kissé szégyenlősen. - Azt hiszem... némi helyet kell csinálnod nekem ebben a lakásban - harapom be az alsó ajkamat. Mondatomra felcsillannak a szemei, majd mikor tudatosul benne mit is mondtam magához ölel. Nevetve fonom át rajta a karjaimat, mikor pedig az ölébe kap felsikítok.

- Köszönöm... köszönöm neked - motyogja a számra, majd ismételten az ajkamra hajol.

~

Reggel az ablakon beszűrődő fényre kelek, mi kicsit sem tetszik viszont ahogy eszembe jut a mai nap legfonosabb eseménye, rögtön jobban érint a dolog. Oldalra fordítotva a fejem meglátom Hoseok arcát, ki még bőven húzza a lóbört, így kényelmesen visszahelyezkedek az eredeti pozíciómba és ásítok egyet. A pocakomra teszem a kezem, megsimogatom, közben egy halvány mosolyra húzom a számat. HoSeok felé fordulok ismételten, majd a tenyeremmel rásimítok az arcára. Picit megmoccan, ám nem ébred fel. Mit is gondoltam... olyan mélyen tud aludni hogy néha irigyelem.

- Hobi - suttogom a nevének becézését, csakhogy nem reagál semmit rá. Gyengéden megsimogatom a karját, amire már megrezzen a szemhéja, de még most sem ébred fel. Elmosolyodom, majd nézni kezdem, közben erősen gondolkodva. Most van július, ami azt jelenti, hogy esetlegesen egy rövid nyaralást is megejthetnénk még. Szeretnék kikapcsolódni és relaxálni mielőtt kibújik belőlem ez a kis maki, hiszen utána jó pár évig nem feltétlenül lesz nyugtunk.

Kezd enyhén hányingerem lenni, emiatt már nem is fekszem olyan kényelmesen, ígyhát lassan felkelek az ágyból és az ajtó felé veszem az irányt. Az egész lakásban csend uralkodik, szóval elsősorban visszafordulok a mobilomért, másodszor pedig már ténylegesen lemegyek a konyhába. összeütök gyorsan egy kis reggelit - Gaeran tósztot -, mi tulajdonképpen tojásos szendvics. Igazából hét gyors kis lépést végzek csak el, pontosabban az előre felmelegített serpenyőben csaknem egy kisebb kocka vajat felhasználva, kenyér mindkét oldalát közepes lángon pirítom fel. Mikor késznek, elég barnának látom, kiszedem őket egy tálra, s jöhet is a többi lépés.

Egy tálban tojást verek fel, mibe mikor elég "krémes" keverek hozzá káposztát, sárgarépát, illetve fehér hagyma kerül még bele. Megsütöm ezt a tojáskeveréket a maradék vajban, ugyanabban a serpenyőben, egészen addig amíg omlett állagú nem lesz. Két felé osztom, két darab pirítós közé teszem, végül mindegyik tetejét ketchup-ot nyomok. Egy mosollyal az arcomon terítek meg mindent a pultnál, aztán magamnak teát, HoSeok-nak pedig kávét főzök, s a bögrét leteszem az étel mellé.

- Jagiya - jön a hang a bejárat felől, minek meghallása után egyből arra kapom a fejem. - Nagyon finom illatok vannak - jön közelebb a szemét dörzsölgetve egy szál alsónadrágban. Kényelmesen mérem végig az izmos lábaitól kezdve, a feszes mellkasán át egészen a széles válláig. Milyest ide ér hozzám egy hosszas csókban részesít, majd amíg én gyorsan elmosogatom a használt edényeket ő a napi híreket elolvasva reggelizik meg.

A telefonom csörgésére elzárom a csapot, a kezeimet kapkodva törlöm meg a pulton heverő rongyba, végül a tányérom mellől felkapom a készüléket. DaWon nevét meglátva rögtön elkerekednek a szemeim, hiszen amióta számot cseréltünk egy alkalommal beszéltünk csak, az pedig a látogatásunk után történt KakaoTalk-on. A gondolataimat elhessegetve végül a zöld gombot elhúzva a fülemhez emelet a mobilt.

- Unnie! - köszöntöm vidáman, leülve a bárszékre HoSeok mellé. - Baj van, hogy ennyire korán hívsz?

- HyoSonn-shhi! Nem-nem, vagyis, ez talán egy kis problémának tudható be - gondolkodik hangosan, aztán pillanatokkal később folytatja. - Nos, ChaeHoon-nak és nekem a Szöuli központba kellene utaznunk egy kisebb találkozó miatt, viszont IlSong-ot nem tudjuk magunkkal vinni. Arra gondoltam, hogy mivel múltkor annyira jól elvolt veletek így ma nem anyára bíznám, hanem rátok. Természetesen, ha nem okozna ez gondot...

- Igazság szerint, ma mentünk volna a lakásomból elkozni a személyes holmiaimat, ugyanis képzeld, HoSeok-hoz költözöm - újságolom el neki a nagyszerű hírt, minek köszönhetően lelkes visításba kezd. - De nem gond, bedobhatod ha jöttök. Elleszek vele - mosolyodom el a gondolatra, hogy a kisfiú ismét velünk tölt a napot. - Annyi csak, hogy Hobi este egy üzleti vacsorára megy Bucheon-ba. Addig gondolom úgysem marad, ha meg mégis, akkor sincs semmi gond. Mikor érkezik?

- Igazából, már a lakás előtt parkolunk le - közli kissé félve, a hirtelen információ hallatán pedig elkerekednek a szemeim. Finoman HoSeok karjára ütök, ki erre felkapja a fejét, s aggódó tekintettel kezd vizslatni. - Bocsi, hogy csak most szólok - motyogja a telefonba, aztán IlSong kacag a készülékba úgy, hogy DaWon beszédjét teljesen elnyomja. - Yah! Adeul! - kiáltja, mire igazából időm sincs reagálni, mert bontja a vonalat.

- Erre nem voltam felkészülve - sóhajtom a tenyerembe temetve az arcomat.

- Mi a gond? - érkezik a kérdés félve HoSeoktól, kinek a keze felsiklik a hátamra.

- A nővéredék a lakás előtt vannak, ugyanis megnyertük magunknak egy egész napra IlSong-ot - pillantok fel rá, minek köszönhetően az arcán egy kellemetlen grimasz fut végig, ellenben a szemei a kisfiú látogatása hallatán felragognak. A homlokomra lehel egy apró puszit, aztán az üres tányét illetve bögrét belehelyezi a mosogatógépbe.

- Majd én felhozom IlSong-ot, te addig öltözz át - nyom egy csókot a számra, majd már el is száguldozik valamerre.

Kényelmesen látok hozzá a reggelim elfogyasztásának, kezdetben a közösségi médián olvasgatok mindenfélét, végül azonban áttérek a kedvenc ruhamárkám applikációjának görgetésére. Szeretek csak úgy nézegetni mindenfélét rajta, aztán ha megtetszik valami egyszerűen csak megrendelem. Ó, jut eszembe... lakcímet kell változtatnom hivatalosan is, hiszen a kisbébinek eredetileg a költözésem végett ez lesz az ottona. A saját lakásomat meg szeretném kiadni albérletbe, hiszen ha jól emlékszem az egyik munkatársam két évvel ezelőtt érdeklődött iránta, csak akkor nem igazán szerettem volna máshol, vagy együtt élni valakivel.

A szendvicsemet épphogy elfogyasztottam, mikor gyerekkacagás csapja meg a fülemet, végül a kis folyosón kiszalad IlSong. Mosolyogva figyelem a jelenetet, ahogy HoSeok utoléri, majd elkapva a levegőbe dobja a fiút. Kacagva kapkoja a karjait, rugdalja a levegőt, míg a barátom ezen jól szórakozik. A kanapéra helyezi IlSong-ot, aki sunyi módon szabadulna, ám Hoseok sokkal erősebb, így egy kiadós csiklandozásban részesítni. A mi kisgyermekünkre is ez vár hónapok múlva. Már alig várom...