Destiny (J-Hope ff.)

23. - Bababuli

~ Három héttel később ~

- Minden készen áll? - nyitok be a kis helységbe, ahol HoSeok illetve DaWon tartózkodik.

Pár napja sikerült lefoglalnunk egy kis termet az egyik étterem felett, így természetesen a babaváró bulit is megtartjuk. A szervezésben DaWon nagylelkűen segített, mindent körülbelül úgy alakítottak ki a férjével a helyszínen órákkal ezelőtt ahogy azt szerettem volna. Bár ugyan nagyon szívesen csináltam volna inkább én mindezt, DaWon semmi esetre sem hagyta nekem, hogy eljöjjek otthonról, ugyanis néha fura módon begörcsöl a pocakom. Az óta tart ez az állapot, mióta a nővérem látogatást tett hozzánk. Nem vészesek ezek a fájások, inkább akkor jön elő ha nagyon rástresszelek valamire, ennek ellenére HoSeok még aggódósabbá változott.

- Igen, a tortát a hűtőbe tettem - mosolyog rám DaWon felállva a kanapéról, közelebb lépve hozzám. A baba neme egy kwiz kitöltése után fog kiderülni, hisz' az orvos sikeresen megtudta mondani azt, de mi kifejezetten kértük, hogy írja le egy papírra azt, hogy kislány, avagy kisfiú. Ezt odaadtuk egy cukrásznak, ki tortát készít nekünk úgy, hogy az édességek belseje vagy rózsaszín, kék színű piskótával lesz kitöltve. Bevallom, igen nehéz volt ezidáig kibírni, hogy nem lehettünk a kicsikénk nemének tudatában, viszont mind a ketten a szüleinkkel, vagy barátokkal szerettük volna megtudni. Ez pedig úgy velem, a tökéletes alkalom. - Hanyadik hét is ez? - bök a pocakom felé, minek következtében automatikusan rásimítom a tenyerem.

- A huszonnyolcadik - mosolyodom el a babóca megmozdulására. Manapság egyre inkább mozgolódik odabent, mintha ki akarna törni. A jövő héten már hét hónapos terhes leszek, ezáltal a barátomnak tett ígéretem szerint végre nem fogok dolgozni. Nem kell kihangsúlyoznom szerintem, igazán jól fog esni, hogy aludhatok akár délig is. - Fogd csak meg - nyúlok DaWon keze után, majd a hasamra helyezem.

- Jó ég! Hogy mozog - kacag fel jóízűen, mint aki még sosem tapasztalt ilyet. No, pedig IlSong-nak valahogyan mégis meg kellett fogannia. - Határozottan olyan, mint az öcsém - vigyorodik el szélesen a felénk közeledő HoSeok-ra pillantva. - Ő az egész gyerekkorát végigbohóckodta, sosem tudott nyugton maradni. Emlékszem, hiába én voltam az idősebb, mindig elbújtam előle hogy pihenhessek - emlékszik vissza egy felhőtlen mosollyal az ajkán.

Azt az egész mai kis ünnepléshez hozzátenném, hogy a szüleim jelen lesznek, legalábbis anyukám, illetve az ő legjobb barátnője biztosan. Apával hónapok óta egy szót sem váltottam, a makacsságát figyelembe véve pedig nem is fogok még egy darabig. A munkatársaim mindegyike meghívást kapott ide, SungJin pedig már hivatalosan is ugyan abba a pozícióba került mint én. Bár nem ment zökkenőmentesen a folyamat, sikerrel zárult az előléptetése.

HoSeok kezei pillanatokon belül fonódnak a derekam köré, egy kisebb, óvatosabb rántással ráadásnak közelebb is húzódik hozzám. Az állát megtámasztja a vállamon, a nővére pedig csillogó szemekkel mered kettőnkre. DaWon az egyik legfantasztikusabb egyén a barátom családjából. Tudom, tökéletesen rájöttem arra, hogy ChaeHoon a férje miért vette feleségül. Vicces, kedves, bájos, mindemellett rendkívül odaadó is. Sokszor küld biztató üzeneteket, tippeket a trimeszter átvészelésével kapcsolatban, valamint a terhes tornát is előszeretettel ajánlgatja.

- Olyan jó így rátok nézni - hasít át a termen DaWon hangja, kinek a kezében már ott csüng IlSong is. Ennyire mélyen merültem volna el a gondolataimban, hogy ez sem hallottam meg? IlSong elég hangos, pörgős fiú. Biztosra veszem, hogy ez Jung családi szokás, ezért ennyire aktív a kis magzat bennem. - Mondd, HoSeok, nem gondolkodsz komolyabb változáson a kapcsolatotokat illetően? - teszi fel a kérdését DaWon, minek köszönhetően én is kíváncsian kezdek fülelni.