Destiny (J-Hope ff.)

30. - Helló bébi!

~  Egy hét múlva ~

Mosolyogva parkolok le a munkahelyem előtt, bár közel sem olyan célból mint ahogy azt megszoktam. Ma csak az ultrahangra vagyok hivatalos, illetve gondoltam ha már itt vagyok akkor bekukkantok, megnézem mi a helyzet a gyermekkórházban. Boldogan szállok ki az autóból, ugyanis a vizsgálat keretein belül ismét láthatom az én babómat, csak most már jó nagy. Rettegés fog el, ha belegondolok abba, hogy ilyenkor már valakinél beindul a szülés, egyszerűen pusztán félek, hogy mi lesz, mi fog történni a saját vajúdásomnál. Különösebben az érdekel, hogy minden rendben lesz -e.

Az épületbe sétálva, gyorsan szedve a lábaim a már megszokott emeletre sietek, hiszen az óra szerint alig öt percem van beérni a megfelelő időpontra. Megnyugodva fújom ki a levegőmet, aztán az orvosom ajtaján kettőt kopogtatva belépek. Egyből megcsap az a jól ismert levendula szag, mit dr. Kwak Shin-Hye doktornő annyira szeret.

- HyoSonn-sshi, gyere, már vártalak! - mosolyog rám kedvesen, majd int, hogy menjek csak az ágyhoz. Odasétálok, felfekszem rá és természetesen felhúzom a blúzom. A hideg trutyi perceken belül ismét a hasamon landol én pedig kíváncsian kémlelni kezdem a monitort, amin pillanatokon belül a kisfiam körvonala jelenik meg. - Itt is van! Ez, ha minden igaz a 35. hét! Esélyes, hogy hamarosan kibújik - mondja nekem vigyorogva. - A súlya 2552 gramm, a hossza pedig 46 centiméter. A magzat szépen növöget, hízni is kezd majd innentől kezdve, úgyhogy fokozottan ajánlom az, hogy figyeld mit eszel. A növekedéssel arányosan most tovább szűkül a baba mozgástere, az intenzitása ezzel egyre nő. Körülbelül a tíz rúgás, mocorgás észlelése óránként a normális, figyelned kell a változásokra. Fontos, hogy értesítsd a védőnőt vagy engem, ha a magzatmozgások gyengülnek, lényegesen ritkábbá válnak, vagy ha változás áll be a mozgás mintázatában - magyarázza komolyan.

- Értettem! - jelentem ki határozottan, jól elraktározva minden információt.

- Ennek örülök. Kérsz képet? - kérdi mosolyogva, közben folyamatosan a monitoron ügyködve. - 3D-s képeket is készítek ha úgy van - újságolja örömömre, immáron újból csillogó szemekkel meredek a monitorra.

- Hogyne kérnék! - lelkesedek fel a kisfiamon tartva a szememet.

- Azt még hozzátenném közben, hogy itt az ideje a remélhetőleg utolsó vérképnek és vizeletvizsgálatnak is. A leleteket legkésőbb a 37. terhességi hétig kellene beadnod. Illetve... sajnálom, de el kell búcsúznod a nemi élettől is mostmár, ugyanis beindíthatja a szülést, már pedig még jó lenne ha bent maradna a baba - fordul felém egy nagy adag törlővel, jelezve hogy készen vagyunk. - Ha elfogadsz egy kis tanácsot, mint kollégádtól és orvosodtól, akkor az utolsó hónapban különösen fontos, hogy minél több időt szánj a pihenésre és olyan elfoglaltságokra, amelyek feltöltenek, hiszen mostantól kezdve sűrűsödnek kórházi programjaid is. A jövő héttől hetente kell részt venned terhes gondozásban, amikor is minden alkalommal megmérik a vérnyomásod, súlyod, meghallgatják a magzati szívhangot, valamint tájékozódnak a magzatmozgásokról, illetve a végtagi ödémák képződéséről.

- Köszönöm! Jó, hogy ezt elmondja nekem előre. Nem is tudom mi lenne, ha élesben, aznap kellene ezzel szembesülnöm. - hálálkodom a nőnek, ki csak legyint egyet. Fogalmam sincs hányszor kért tőlem ő segítséget, amikor a kislánya beteg lett. Mire kicsit összeszedem magam, ő már el is készül az összes papírral, illetve egy kis borítékkal, kiben a lehető legtöbb képet betette. Annyira jó, hogy minden szögből készít egy képet csak és kizárólag az én kedvemért.

- Akkor rendben is vagyunk! Jövő héten ugyanitt ugyanekkor! - adja a kezembe az adattömböt, majd a búcsúzás követően elhagyom a helyiséget. Most akkor irány a gyermekrészleg!