Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

36.fejezet

Az elmúlt nap eseményei után végül - ahogy eredetileg is terveztem - lefeküdtem aludni.

Amikor felkeltem kissé értetlenül tekintgettem ki az ablakon, ugyanis épp hajnalodott...

De hát... Én tegnap délután feküdtem le...

Basszus... Hogy a faszba aludtam ennyit?

Hah... ennyit a teendőimről...

Felsóhajtva ültem fel az ágyban.

Vajon hány óra lehet?

Körül tekintve a szobában, megpillantottam az éjjeliszekrényen a telefonom, így kezembe véve azt bekapcsoltam.

- Öt óra harminc.. - olvastam le róla hangosan.

Annyira nem is vészes... Viszont az esti rutinom be kéne pótolnom...

...

Miután végeztem, és meg is reggeliztem, vissza feküdtem az ágyába.

Itt mindenhol az ő kellemes illatát érzem...

De... Olyan furán érzem magam.

Hiányzik valaki aki a csesztet, és zaklat...

Ez akkora egy baromság...

Mégis ez az igazság... Nem hittem volna, hogy ennyire nélkülözhetetlen lesz számomra...

Hah.. látni akarom.

Tényleg... Találtam néhány fotóalbumot...

Kíváncsian tápászkodtam fel, kinyitva annak a bizonyos szobának az ajtaját.

Azon nyomban a fiókos szekrényhez siettem, a legfelső fiókot kihúzva, kivettem belőle a benne található albumokat.

Egyenesen Todoroki ágyához cipeltem őket, ahova szépen kiterítettem minden egyes darabot.

Érdeklődve vettem kezembe az egyiket véletlenszerűen.

Lassan kinyitottam, mire elsőként egy családi kép tárult elém.

A kép hat személyt ábrázolt.

Két felnőttet és négy gyereket.

Valószínűsítem, hogy a hosszú fehér hajú nő, Shoto anyja...   volt...

Kezdem megérteni miért vannak ezek az albumok ennyire eltéve...

A másik felnőtt, az apja, Todoroki Enji. Felismerem, bár a kép elég régi.

A négy gyerek Todoroki és a testvérei. Legalábbis ezt találom a legvalószínűbbnek. Mindannyian hasonlítanak egymásra. Egy vörös hajú fiú türkiz szemekkel, egy fehér hajú az anyáéra hajazó szürkékkel. Egy lány, akinek fehér tincsei között megbújt néhány vörös is, és végül Shoto.

Fura ilyen fiatalon látni őt. És nem csak azért, mert akkor még nem borította arcát a bal szeme körül elhelyezkedő égési sérülés... Hanem... Nem tűnt boldognak.