Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

38.fejezet

Nehézkesen nyitogattam pilláim.. ez annyira nosztalgikus... Csak nem valami jó értelemben..

Amint sikerült kinyitnom szemem, nem láttam semmit... Még mindig rajtam van a szemfedő... Ezért inkább az egyéb érzékszerveimre támaszkodva, próbáltam felmérni a helyzetem, miközben utolsó emlékeimre próbáltam visszaemlékezni.

Még mindig csak egy alsó van rajtam, kezeim ugyanúgy össze vannak bilincselve, ahogyan a szám is bekötözve...

Valami kemény anyagon fekszem. Ami gyanítom, hogy valamilyen parketta...

Az utolsó emlékeim pedig... Eladtak és... nem, nem lehet.. vagy csak félre értettem.. de.. tisztán emlékszem, hogy Todorokit mondtak, de akkor nem lennék ilyen állapotban...

Halk léptek zaja törte meg gondolat menetemet, mire megpróbáltam a hang felé fordítottam fejemet, noha semmit sem láttam.

- Szóval felébredtél.. - sóhajtotta... Az eladóm? - Se baj... - fordította el fejemet, majd egy gyengéd szúrást éreztem nyakamnál, ismét, viszont nem hinném, hogy ez altató volt... - Csak a biztonság kedvéért, egy kis drog... Elég rendesen legyengít... - hallottam hangján, hogy mosolyog - Bár enélkül is elég gyengének látszol, az alakod ellenére - ültettet fel, majd lassan levette rólam a szemfedőt, majd a számról is az anyagot.

Ezáltal bebizonyosodott, hogy valóban ő az az illető, aki aukcióra bocsájtott.

Idegesen néztem körbe. Egy teljesen berendezett szobában vagyok. Mindenhol sötét bútorok, amit a fal krém színe, jól hangsúlyoz, kicsit hasonlít is Todoroki házához, ez a szín megosztás..

Lassan tekintetem, az előttem guggoló illetőre vezettem, ki mosolyogva figyelte, minden mozdulatomat. Türkiz szemei még mindig ismerősen csillogtak, míg eddig közelről nem látott tetoválásai, arra utalnak, hogy a Yakuza tagja...

Nem túl szerencsés helyzet.. Valószínű, hogy Todorokinak akar keresztbe tenni.

Egy nagy sóhajtás kíséretében feltettem azt a kérdést, ami már nem hagy nyugodni.

- Ki vagy te, és mit akarsz tőlem? - néztem félre idegesen.

- Azt hittem már némasági fogadalmat tettél... - csatolta le rólam a kezemet szorító bilincset, mire értetlenül, néztem rá - Ha hat a drog, fel állni sem bírsz, nem hogy támadni, vagy bármi hasonló - vigyorgott kajánul - Visszatérve a kérdéseidre... Komolyan nem tudod, hogy ki vagyok? - kelt fel előlem, mire nemlegesen megráztam fejemet - Akkor.. mond neked valamit az a név, hogy Todoroki Touya? - kérdezte mosolyogva, mire hitetlenül pásztáztam.

Nem.. ez teljességgel lehetetlen... Bár tény, hogy megmagyarázná, miért mondták azt, hogy Todorokihoz kell vinniük... és az album.. azért volt ilyen ismerős, a vörös hajú, türkiz szemű báty.. Bár sokat változott, valóban felismerhető..

- Na.. ne nézz rám ilyen fejjel - hajolt le hozzám, végig simítva arcomon, mire undorodva próbáltam elhúzódni tőle... - Hé! - rántott magához közelebb, mire ijedten vezettem rá tekintetem - Ezt még egyszer meg ne lássam... - suttogta baljósan, mire nagyot nyelve, bólintottam - Legalább Todoroki tanított neked egy kis engedelmességet, vagy csak szimplán félsz? - kérdezte elhajolva tőlem mire nem válaszoltam. - Lényegtelen.. - sóhajtott fel - Visszatérve.. ne hívj se Todorokinak se Touyának. Dabi. Rendben? Az ittlétedet illetően pedig, csak a pénz miatt kellettél... - mosolyodott el, leülve az innen pár méterre található ágyra - Elég szép összeget kerestél nekem - vigyorgott kacéran - És, hogy miért hozattalak vissza? Szórakozni... - sötétült el tekintete - Másra már nem igazán vagy használható... Ezt követően pedig csak szimplán megöllek... - jelentette ki nemes egyszerűséggel, mire sokkoltan néztem magam elé - Ne aggódj, gyors legyek és precíz, nem fogsz sokat szenvedni... Legalábbis akkor... A többi már rajtad múlik...

- S-shoto nem fogja hagyni... - suttogtam magam elé.

- Azt hiszed? - kelt fel elmosolyodva - Komolyan azt hiszed, bármit is számítasz neki? Hogy eljön érted és megment? Rohadt nagy tévhitekben élsz drága... Nem egy mese világban élsz, ahol jön a hős megmentő... Ez a valóság! Végig csak kihasznált! Te komolyan azt hiszed, hogy szeret? Csak a szex miatt kellettél neki! Most, hogy nem vagy, keres mást!

- Ez nem igaz! - kiáltottam rá idegesen.

- Most hitegetni akarod saját magad, vagy ennyire hülye vagy? Komolyan ezt hiszed? El se tudod képzelni mennyit kerestem a magad fajtákkal... - mosolyodott el elégedetten - Todoroki gyakran kidobta őket... Aztán egyszer csak előkerült a holttestük, és mindenki azt hitte ő ölte meg őket... Hát nem mesés? Pedig fogalma sem volt mi történt.. Persze rengeteg olyan volt már, mint a te eseted... Ti a különleges kategóriába tartoztok... vagy kétszer annyit zsebelek be veletek.. És képzeld... A te drága Todorokid soha a büdös életbe nem jött el egyikükért se! - nevetett fel ördögien, mire keservesen lesütöttem tekintetem - De ne aggódj... Jól fogunk mi szórakozni, ketten... Ha egy picikét is szereted a fájdalmat... - simított végig arcomon - Akkor nagyon fogod élvezni, a kettőnk játékát...

| - Todoroki, ne idegeskedj már annyit! - sóhajtott fel Midorya, hátra dőlve a székén - Múltkor is elfelejtett hívni... Még se volt semmi baja!
- De most nem hívott vissza másnap! - néztem félre idegesen.
- Türelem.. keresni fog.. Nincs semmi baja, értsd meg...
- És ha mégis?
- Todoroki! - förmedt rám, most már ő is idegesen - Ne viselkedj már ilyen gyerekesen! Felnőtt férfi, tud magára vigyázni!
- Nem az első lenne aki eltűnt.. - sóhajtottam lehajtva fejem.
- Te komolyan nem figyelsz rám?
- Sajnálom... - suttogtam zavartan - Csak ő... Fontos nekem...
- Tudom.. De minden rendben lesz.. - sóhajtott fel, felkelve mellőlem, majd el hagyta a helyiséget. Amint becsukódott az ajtó, újra tárcsáztam a számát... |