Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

5.fejezet

- T-todoroki? - pislogtam meglepetten a fölöttem támaszkodó illetőre, ki kezeimet szorosan leszorította a fejem mellett.

- Mit keresel itt? - morogta kómás tekintettel pásztázva.

- Csak a szobádat jöttem kitakarítani... - sóhajtottam fel, majd vártam, hogy elengedjen és én végre tehessem a dolgomat.

- Nekem ez nem úgy tűnik... - szorított rá az eddiginél is jobban csuklómra. Mire felszisszentem a fájdalomtól.

- Mire gondolsz? - néztem mélyen felemás szemeibe értetlenül.

- Ha takarítani jöttél, miért akartál hozzám érni, mikor egész nap kerültél, hm.. ? Azt hittem, már valaki rám akar támadni... - morogta félre fordítva fejét, idegesen.

- Miért akarna bárki is rád támadni? - néztem továbbra is értetlenül.

- A kérdésemre válaszolj! - szorított rá még jobban csuklómra.

- Elég.. ez fáj.. - sóhajtottam fel, összeszorított szemekkel.

- Túl gyenge vagy... - sziszegte közelebb hajolva hozzám - De még mindig nem hallottam a válaszod..!

- Csak... csak teljesen mozdulatlanul feküdtél, és megakartam nézni a pulzusodat, hogy minden rendbe van e...

- Valami hihetőbb kifogást nem találhattál volna... Hmm?

- Ez az igazság.. Úgyhogy most már igazán elengedhetsz... - morogtam idegesen.

- Nem foglak! - mosolyodott el, kissé perverzen, az eddiginél is közelebb hajolva hozzám. Úgy tűnt, mintha meg akarna csókolni, ezért ezt nem hagyva, oldalra fordítottam fejemet.

- Szólva így játszunk, hm? - mosolygott pimaszul, majd egyenruhám pántját arrébb húzva, gyengéd csókot lehelt kulcscsontomra.

- Fejezd be... - sziszegtem, próbálva felülkerekedni rajta, de sokkal erősebbnek bizonyult nálam.

- Ne erőlködj... Felesleges.. - vigyorgott rám, majd egyik kezével összefogta mindkét kezemet, míg a másikat állam alá vezette, magával szembe fordítva fejem. Ezáltal gyengült szorítása...

Lassan ajkaimra hajolt, viszont ezúttal sikerült kiszabadítanom kezeim szorításából, így lelökve magamról, elviharzottam a szobájából.

Szóval a lényeg, hogy most már rohadtul a ház túlsó végén vagyok. És nem is akarok hozzá ennél közelebb lenni...

Hiszen... majdnem megcsókolt...

Ez az egész már rég szexuális zaklatásnak minősül...

...

Azóta a bizonyos eset óta, eltelt több mint egy hét... Kicsit eltávolodtunk egymástól ennyi idő alatt, aminek nem mondom, hogy nem örülök...
De félek, hogy megunja a mostani helyzetet, és attól tartok annak nagyon nem lesz jó vége... belőle már bármit kinézek...

- Miért hívtál? - hallom meg Todoroki hangját a vékonyka fal mögül, ami elválasztja a konyhát a nappalitól. Kíváncsian a falhoz húzódom, hogy jobban halljam amit mond. Tch.. mintha nem lenne egy közel kétméteres boltív a falban...

Valójában magam se tudom, miért érdekel ennyire, hogy kivel vagy miről beszél... Pontosabban.. de... Örülnék, ha már valamivel többet tudnák róla, mert a perverz szadista énjénél leragadtam...

- T-tessék? - hanglejtése idegességről árulkodott, ami az eddiginél is jobban felkeltette figyelmemet, viszont akármennyire is próbálkoztam, nem hallottam, hogy a másik fél mit mond.