Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

4.fejezet

-Öhm... Todoroki?

Alig mondtam ki előző mondatom.
Valaki neki lökött a falnak, kezeimet leszorítva, számat befogva.

Kétségbeesetten vezettem tekintetem az előttem álló illető arcára. Őszintén szólva, nem mondom, hogy nagyon megnyugodtam amikor Todoroki tekintete találkozott az enyémmel.

- Sh.. Nem vagyunk egyedül... - suttogta, lassan levéve kezét a számról.

- T-tessék?- kérdeztem suttogva, körül tekintve a helyiségben.

-Ne aggódj, mindjárt itt a rendőrség - morogta fülembe. Majd végignyalt említett érzékszervemen.

- Neh most... - sóhajtottam fel vállaiba kapaszkodva, összeszorított szemekkel.

Abban a pillanatban az emeletről ajtó csapódás hallatszott.

- Tch.. ki kéne mennünk innen, lehet, hogy minket keres... - ragadott meg kezemnél fogva, majd elkezdett maga után húzni.

Engedelmesen és csendben követtem. Óvatosan körül nézett a nappaliban, bár a sötét miatt nem láttam jól, de tekintete gondterheltnek tűnt.

- Jól van, gyere! - húzott továbbra is maga után. Pillanatok alatt oda értünk a bejárati ajtóhoz, nekem mégis is óráknak tűnt.

- Várd kint a rendőrséget, én mindjárt jövök!

- Várj! - néztem rá meglepetten, de már becsukta az ajtót előttem. Felsóhajtva sétáltam távolabb a bejárattól.

Nézzük a jó oldalát, ha meghal, akkor nem kell nála dolgoznom...

Nem lesz akkora szerencsém, mi?

 - Hah.. Igazán jöhetnének már a kibaszott rendőrök... - morogtam az utat pásztázva.

Amúgy rohadt jó, hogy az utca közepén egy szál alsóban és egy fehér felsőbe ácsorgok az öt fokban...

Erről jut eszembe... Todoroki mikor öltözött fel? Mert az imént teljes fekete ruházatban volt...

Gondolat menetemet a rendőrautó szirénája szakította félbe. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

Amint megállt a rendőrautó a bejárón, Todoroki lépett ki az ajtón.

- Kicsit elkéstek! Már végeztem! - pillantott az éppen kiszálló rendőrökre szikrákat szóró tekintettel.

Hogy érti azt, hogy végzett?

- Az emeleten jobbra - sóhajtotta, majd elindult felém. - Jól vagy? - vetett rám néhány aggódó pillantást.

- Ezt inkább nekem kéne tőled kérdeznem! Egyedül elintézted? - néhány pillanat erejéig értetlenül pislogott rám, majd mint akinek eszébe jutott valami, kissé fancsalin elvigyorodott.

- Hát rendelkezek egy kisebb harci képesítéssel, az ilyen esetek miatt..- nevetett fel kínosan. Én csak néhány gyanakvó pillantást vetettem rá, de inkább rá hagytam a dolgot.

...

- Szeretném, ha ma mellettem aludnál! - ragadott meg Todoroki a kezemnél fogva ismét, a szobája felé húzva.

- Mi? M-miért? - pislogtam az imént említett illetőre értetlenül.

- Lehet, hogy többen is vannak...

- T-tessék? Akkor a rendőrség nem engedett volna minket vissza a házba! Ez hülyeség! Mit akarsz már megint? - rántottam ki kezem a szorításából.

- Tch.. csak gyere és aludj mellettem! - nézett félre idegesen.

- Aha, hogy amíg alszok, szépen kikötözz és jól megerőszakolj, mi? Azt hiszem egyszer már ezt megbeszéltük! Nem akarok tőled semmit, úgyhogy hagyj békén! - ezzel irányt váltva megindultam a saját szobám felé.

A biztonság kedvéért bezártam az ajtóm.

Őszintén nem is tudom mitől félek jobban, ettől a perverz állattól, vagy az esetleges, nem várt látogatótól..

...

Másnap reggel a szokotthoz híven, reggel hétkor reggeliztünk Todorokival.

Ezek után pedig én nekiálltam takarítani.

- Bakugou... tegnap leejtettem a nappaliba néhány szerződéses papírt, és egyet nem találtam meg. Segítesz megkeresni?

- Öhm.. Persze.. - hagytam abba az asztal törölgetését, felsóhajtva - Hol is ejtetted le őket?

- A lépcső előtt, a kanapénál.

- Itt? - álltam meg az imént említett helyen.

- Igen... lehetséges, hogy beesett a kanapé alá...

- Szóval azt akarod, hogy nézzem meg, ugye? - bólintott, így hát újra felsóhajtva letérdeltem, majd amennyire tudtam benéztem alá - Én itt nem látok semmit...

- Pedig biztosan ott van! - sétált mögém.

- Todoroki, komolyan nem látok itt semmi- Mit csinálsz? - kaptam fel fejem, ugyanis a mögöttem álló illető, felhúzta a szoknyámat - Most komolyan a seggemet stírölöd? - csattantam fel, idegesen - Nincs is ott semmi ugye? Te csak.. Ah... Akkora egy mocsok vagy... - morogtam felállva - Nem értem miért jó neked, hogy állandóan zaklatsz. Egyszerűen nem értem mi a célod vele. Mit akarsz tőlem? Mert ezzel nem érsz el semmit! - löktem arrébb az utamból, majd se szó se beszéd, tova álltam.

Nem fogok ezzel egy légkörben tartózkodni...

Innentől kezdve a napfolyamán végig kerültem Todorokit, ebédnél is külön ettem, amit láttam nem vett jó néven. De nem igazán érdekel...

A délelőtt elkezdett ház kitakarításomat délután is folytattam. Éppen Todoroki szobája jön. Az elmúlt egy órában nem láttam, de tudom, hogy nem ment el, azt észrevettem volna... Attól tartok, hogy itt tartózkodik. De már csak ez a helyiség van hátra, úgyhogy kénytelen leszek bemenni...

Felsóhajtva lassan benyitottam a szobába. Nem tévedtem. Todoroki ott feküdt az ágyon. Alszik?

Lassan oda sétáltam hozzá. Teljesen mozdulatlanul fekszik. Egyáltalán lélegzik? Hát.. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki életben van... De felkelteni se akarom...

Pár pillanat habozás után, kezem óvatosan csuklójára vezettem hogy megnézzem pulzusát. Viszont amint hozzáértem, ő ragadta meg a csuklóm, majd se perc alatt maga alá tepert.

- T-todoroki..?

Na jó, tényleg ráfogok szokni ezekre a befejezésekre... Bocsi! Egyébként mit gondoltok, Bakugou meddig fogja bírni Todoroki mellett?