Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

30.fejezet

Nehézkesen nyitogattam pilláim, míg végül kitisztult előttem a kép.

Az első amit megpillantottam az Tododoki volt, ki szorosan ölelt magához.

Végigtekintve a halkan szuszogó férfin, szívem melegséggel töltötte el. Pár pillanatig még néztem nyugodt arcát, majd hirtelen beugrottak a múlt este eseményei, ezzel egy ütemben  pedig Todoroki is elkezdte nyitogatni felemás szemeit.

- Jó reggelt... - suttogta kómásan, míg én vörös arcom tenyerembe temettem.

Mégis mi a faszt csináltam?

- Hogy vagy? - kérdezte vigyorogva.

-  J-jól.. - néztem rá dadogva - De... Te most komolyan, hagytad hogy... - pislogtam zavartan.

- Hát elég jó volt alul lenni... Bár nem számítottam rá, hogy rám ülsz... - vigyorgott kacéran.

- Tch... nem voltam teljesen magamnál.. - morogtam zavartan.

- Azt mondják az ember részegen a legőszintébb.. - mosolyodott el - Szóval.. tényleg zavar, hogy nem te vagy a domináns? - nézett szemeimbe.

- Csak egy kicsit... - suttogtam zavartan lesütve tekintetem.

- Mondjuk eléggé tetszett ez az éned... Bár most meglepően visszahúzódó vagy... Szégyenled magad a tegnapiért? - nézett rám értetlenül.

- Csak.. - suttogtam magam elé.

- Bakugou... - tette vállamra kezét - Nem csináltál semmi rosszat... - suttogta halványan elmosolyodva, mire gyengéden biccentettem.

- Egyébként... - szólaltam meg néhány másodperc elteltével - Téged nem megkötözve hagytalak? - pislogtam értetlenül, mire egy halvány mosoly jelent meg ajkain.

- Szabadultam már ki rosszabb helyzetből is... - vigyorgott elégedetten - Amúgy... Emlékszel mindenre?

- Nagyjából... - sóhajtottam fel - De.. nem értem.. Miért nem állítottál le?

- Kíváncsi voltam, mit csinálsz... - mosolygott zavartan, mire csak felsóhajtva felkeltem az ágyról.

...

- Mit szeretnél enni? - kérdeztem a konyha pultnak támaszkodó illetőt.

- Téged... - mosolyodott el perverzen.

- Todoroki, komolyan kérdeztem... - sóhajtottam fel idegesen.

- Egyrészt, hívj Shotonak, másrészt pedig teljesen komolyan beszéltem - vigyorgott el, elém lépve, majd két kezét a konyha pultra téve, elzárta az összes menekülési utamat.

- Mit akarsz..? - suttogtam zavartan, mire ő csak vigyorogva ajkaimra hajolt.

Gyengéd csókba hívta párnácskáim, végig egy bizonyos, lassú tempót tartva, amivel egyre jobban ingerelt engem, mivel már most többre vágytam, de ő az istenért se mélyítette volna a csókot... Viszont amint át akartam venni az irányítást, elvált ajkaimtól, mire csak értetlenül néztem rá.

- Mi az? - vigyorgott, végig nyalva ajkain.

- Miért csinálod ezt?

- Micsodát? Csak szimplán megcsókoltalak... - mosolygott közelebb hajolva hozzám, olyannyira, hogy az orrunk összeérjen.