Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

31.fejezet

Miután Todoroki elment, nekiálltam az ebéd készítésének, ha már eddig nem tudtam...

Nem mintha nagyon bánnám...

Mivel nem tudom Todoroki mikor ér haza, vagy, hogy egyáltalán eszik e ott, ezért csak egy kisebb adag sobát csináltam.

Ezt kővetően megterítettem, majd felsétáltam a szobámba, valamit kezdeni azzal a már több mint egy napja méztől ragadó ágyneművel...

Nem kevés időbe telt kiszedni belőle, de végül valahogy csak sikerült...

Bármennyire jó volt az a bizonyos alkalom, legközelebb nem hagyom neki, hogy ilyet csináljon, vagy pedig végső esetben ő takarít utána...

Rá néhány percre, hogy végeztem, Todoroki is megérkezett.

- Ne haragudj, hogy ilyen hirtelen elkellet mennem - sóhajtotta megölelve engem.

- Nem haragszom... - mosolyogtam rá - Ha muszáj menned, akkor muszáj... Egyébként... Csináltam sobát, kérsz? - kérdeztem elhúzódva tőle.

- Kérek! - vigyorgott rám, majd helyet foglalva az asztalnál megvárta, amíg teszek neki és magamnak is egy adagot. Ezt követően helyet foglaltam mellette, majd nekiálltunk enni.

- Egyébként - szólaltam meg pár perc elteltével - Miért kellett elmenned? - néztem rá kíváncsian.

- Néhány szerződést kellett aláírnom... Viszont... Többet nem hinném, hogy mondhatok... - sóhajtott fel, lesütve tekintetét.

- Nem bízol bennem...? - kérdeztem félve, mire meglepetten nézett rám.

- Nem! Szó sincs ilyesmiről... csak... nem szeretném, hogy tudj ilyesmi dolgokról, mivel tudod jól, hogy vannak rossz akaróim.... é-és félek, hogy ha megtudják, hogy tudsz ilyen dolgokról... Elrabolnak és... Addig kínoznak amíg nem beszélsz... - suttogta keserűen.

- T-todoroki... - pislogtam rá meglepetten - Ezt úgy mondtad, mintha...

- Igen... - sóhajtott fel - Velem ez megtörtént... Akkor még apám volt a vezér... Én pedig sokat tudtam az ügyeiről... Onnan van az égési sérülésem... - emelte kezét arcához, ahhoz a bizonyos ponthoz - Nem akarom, hogy te is átéld azt a szörnyűséget... Így is éltél már át elég borzalmat... Nem szeretném, hogy legyen még több ilyen élményed... - suttogta lehajtva fejét, mire keserűen elmosolyodva megöleltem.

- Megértem... - suttogtam, szorosan ölelve őt - Köszönöm, hogy őszinte vagy velem.. - váltam el tőle, gyengéd csókot lehelve ajkaira.

- Én köszönöm, hogy itt vagy nekem... - mosolyodott el - De egyébként ennél más is közre játszott.. kevés rá az esély, hogy te is áldozat legyél, de nem árt az óvatosság... - sóhajtott fel - Megígértem, hogy elmesélem mi történt az anyámmal.. Még mindig érdekel? - nézett szemeimbe, mire kis habozás után bólintottam.

- Ha csak nem bánod.. -tettem hozzá.

- Dehogy... te is őszinte voltál velem, ez a minimum... Szóval... - kezdett bele  - Ez egy elég hosszú történet... De megpróbálom tömören elmondani... - vakarta meg tarkóját kínosan - Az egész ott kezdődött, hogy apám beleszeretett anyámba... Nos ezzel nem lett volna semmi baj, ha viszonozta volna az érzéseit... Végül.. mégis csak összejöttek, anyámat pedig szülei kényszerítették, hogy házasodjon vele össze a vagyona miatt. Ezt követően apám már gyerekeket is akart... Akart magának egy méltó örököst.... Anyámnak ebben nem volt választása. Végül az egy örökösből négy lett... Tudom... Eddig fogalmad sem volt róla, hogy van három testvérem - tért ki meglepett tekintetem láttán - Két fiú és egy lány. Natsuo, Touya és Fuyumi. Nem tartom velük a kapcsolatot ezért nem hallhattál még róluk... Na de.. visszatérve a témára. Végül én lettem az örökös, a legfiatalabb révén... Aminek a testvéreim nem igazán örültek, ezért eléggé megromlott velük a kapcsolatom... Anyám még ez előtt árulta el apámat, bosszút állni akart amiért tönkre tette az életét... Ő nem akart egy gyilkos felesége lenni... elege volt az egészből... Az egyik ellenséges szervezetnek árult el mindent. Annak idején, már a Yakuza a végét járta miatta, mert nem csak a mi klánunkat árulta el, ekkor szivárgott ki az akkori összes vezető neve, emellett közölte velük, hogy mennyivel többet tudok nála, amiatt célponttá váltam... Elraboltak, ahogy említettem... De ezt nem akarom tovább részletezni... A lényeg, hogy ezt követően apám az érzései ellenére, megkerestette és brutális módon megölte anyámat... Apám nem szeretné, hogy elkövessem a hibáját.. ezért nem akarja, hogy együtt legyünk... És hogy tudd ki vagyok...

- Értem... - sóhajtottam fel - Neked sem volt valami egyszerű múltad...

- Hát nem.. áttudom érezni, az érzéseidet... Bár téged szerintem nagyobb trauma ért, én sosem tekintettem anyámra, úgy... - mosolyodott el keserűen - De.. mindegy... Szerintem hanyagoljuk ezt a témát... Egyikünk sem akar rá emlékezni... - sütötte le tekintetét, mire halványan bólintottam.

- Szeretlek... - suttogtam megölelve.

- Én is szeretlek - szorított magához erősen - Nem tudom mi lenne velem nélküled... - mosolyodott el, lassan elengedve.

- Todoroki... - suttogtam halkan szemeibe nézve - Amikor azt mondtad, hogy a jövőben végig mellettem akarsz lenni, azt úgy értetted, hogy örökre?

- Hogy érthettem volna máshogy... - mosolyodott el - Mindent megadnák érted...

- Köszönöm... - suttogtam ajkaira hajolva, majd egy mély és lassú csókot kezdeményeztem.

Amikor elváltunk, kezeimet közre fogva nézett szemeimbe.

- Szeretnél elmenni valahova velem? - mosolygott rám, mire csak meglepetten pislogtam.

- M-most.. valamilyen randira akarsz elhívni? - néztem rá értetlenül.

- Akár... Szóval? Van valami kimondott kívánságod?

- Nem igazán... - gondolkodtam el - Valami egyszerű is megteszi... Valójában csak veled szeretnék lenni...

- De hisz mindig velem vagy - kuncogott halkan.

- Jó, na.. - sütöttem le tekintetem, halvány mosolyra húzva ajkaim - Igazad van... - morogtam halkan.

- Menjünk el egyet sétálni, aztán majd kialakul? - emelte fel fejem.

- Rendben - bólintottam.

- Akkor ma este.. - vigyorodott el, mire értetlenül pásztáztam.

- Este? - kérdeztem vissza.

- Este - vigyorodott el sejtelmesen.