Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

2.fejezet

Elég gyorsan eltelt ez az egy hét. Gyakorlatilag nem történt semmi, csak tettem a dolgom, ahogy annak rendje. Todorokiról semmivel sem tudtam meg többet, ami kissé aggaszt, de majd csak alakulnak valahogy a dolgok.

Szóval ma péntek van. Este nyolc. Todoroki pedig éppen most akarja közölni, hogy megkapom e az állást vagy sem.

- Mit ne mondjak, megvagyok veled elégedve! - mosolyodott el velem szemben helyet foglalva, az irodájában - Nem igazán van negatívum amit mondhatnák, úgyhogy nem akarom feleslegesen jártatni a számat. Megkapod az állás! - tolt elém egy szerződést - Rajta vannak a feltételek, és mindegy egyéb, de neked elég csak itt aláírnod - mutatott a lap aljára.

- Rendben - bólintottam - De ha nem bánod előtte átolvasnám - kaptam kezembe a lapot, pár furcsálló pillantást vetve Todorokira.

Átolvastam a sorokat néhány eddig nem tudott feltételt felolvasva:
- Egyenruha kötelező viselete... - bár ezen megakadt a szemem, nem hinném, hogy gond lenne, viszont van még valami... - Az első öt évben, a munkavállaló nem mondhat fel, és felettese sem rúghatja ki... - kissé meglepetten néztem az előttem ülőre.

- Ha minden rendben van, kérlek írd alá - mosolyodott el fancsalin Todoroki - Az egyenruha miatt majd a méreteidet kérlek írd le ide - tett elém egy újabb lapot - , hogy személyre tudjuk szabni.

Pár perc erejéig gondolkodtam a dolgon, negatívumokat keresve, de végül úgy döntöttem aláírom, sokat nem veszíthetek vele. Todoroki nem tűnik olyan embernek, aki kihasználná ezt...

Gyorsan oda firkantottam nevemet, majd a méreteimet is leírtam a másik lapra.

- Rendben - vette el előlem a lapokat - Nyugodtan haza mehetsz, de készülj össze! Holnap hivatalosan is megkezdődik a munkaidőd, ezáltal ide kell költöznöd! Ha kell küldök költöztető autót, vagy ilyesmit!

- Nem szükséges - ráztam meg fejem nemlegesen.

-Oh, és itt a személyid! - nyomta kezembe - Minden rendben van vele!

Biccentve eltettem, majd enyhén meghajolva felálltam az asztaltól.

...

Másnap reggel két bőrönddel érkeztem Todoroki házához.

A próbahetemen kapott lakáskulcs segítségével kinyitottam az ajtót, majd belépve azon Todorokit pillantottam meg az egyik, ajtóhoz közeli fotelben.

- Jó reggelt! - mosolyodott el az imént említett illető.

- Neked is! - viszonoztam gesztusát, magam mögött becsukva az ajtót.

- A szobádban megtalálod az egyenruhád, amit innentől kezdve mindennap hordanod kell! Öltözz át! Ha kész vagy pedig csinálj nekem egy kávét, kérlek! - bólintottam, majd elindultam a szobám felé.

Belépve a helyiségbe megpillantottam a fogasra akasztott ruhát. Néhányat pislogtam, hogy jól látom e ami ott van.

- Todoroki? - kiáltottam le az illetőnek.

- Valami gond van? - szólt fel, majd meghallottam a lépcsőn való léptei hangját.

- Azt hiszem valami félreértés történt... - sóhajtottam a már mellettem álló illetőnek.

- Mire gondolsz? - nézett rám meglepetten.

Idegesen rámutattam az említett ruhára.

- Mi vele a bajod? - nézett rám teljesen értetlenül.

- Szerinted?

- Nem tudom!

- Az, hogy ez egy cseléd ruha! Hülyének nézel? Nem erre vállalkoztam!

- Dehogyis nem! Végig olvastad a szerződést, benne volt az egyenruha...-mosolyodott el kissé gúnyosan - Öltönyre számítottál, vagy mi? Hm? - lépkedett hozzám egyre közelebb, mire hátrálni kezdtem - Hadd emlékeztesselek, hogy házvezetőnői állásra jelentkeztél... - sötétült el tekintete.
Hátam a falat súrolta, orrunk szinte összeért - Szóval, mi is a problémád? - hajolt hozzám az eddiginél is közelebb, mire meglepetten pislogva, nehezen, de kinyögtem:
-S-semmi.

Todoroki egy elégedett vigyor keretében kisétált a szobából, ott hagyva engem teljesen lesokkoltan. Mégis mi a franc volt ez?

Ahh.. felbasz.. Fel kell vennem ezt a szart, és...  Miért viselkedett így? Ilyet eddig még nem csinált...

Zavartan megráztam a fejem, majd elhessegetve gondolataimat elkezdtem szemezni, azzal a bizonyos "szolgáló lány" ruhával.

Kifogom nyírni... - sziszegtem dühösen.

Nagy nehezen felszenvedtem magamra, ezt a ruhát, hát had ne mondjam milyen véleményen vagyok jelenleg...

Minek van telebaszva ennyi csipkével és mindenféle faszsággal? 

Mellesleg érdekelne, hogy ez a rohadt szoknya miért ilyen rövid... - húzogattam idegesen lejjebb a ruha alját, de sok változást nem értem el vele...

Ahh... Kikészít.. Ez az első hivatalos munkanapom és már most kész vagyok...

Felsóhajtva ballagtam le a lépcsőn. Todoroki az egyik fal melletti fotelban üldögélt.

- Kimondottan jól áll ez a ruha! - vezette rám tekintetét.

- Most komolyan ebben kéne dolgoznom? - álltam meg előtte, csípőre tett kézzel, dühös pillantásokkal illetve őt.

- Még mindig nem értem mi bajod vele! - vigyorodott el gúnyosan, majd lassan felállt a fotelből, néhány centivel előttem megállva.

Mosolyogva, körülöttem kőrbe járva végig mért. Majd mögöttem megállva, lassan átkarolta derekam, ezzel közelebb húzva magához.

- M-mit csinálsz? - fordítottam oldalra fejem, zavartan.

- Mire gondolsz? - kérdezte nyakamba csókolva.

- Hé... - löktem el magamtól - Mégis... - pislogtam rá értetlenül. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel... - N-nekem most... Megyek megcsinálni a kávéd... - sziszegtem a konyha felé iramodva.

Most komolyan rám mozdult?

Kezdek félni attól, hogy mire megy ki ez az egész...

Szóval itt is lenne a második fejezet, remélem tetszett! Nagy szeretettel várom a véleményeket!
:3