Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

39.fejezet

- Ne érj hozzám! - csaptam el kezét idegesen arcomról.

- Ó.. szóval így játszunk? - húzta ajkait egy fancsali mosolyra, majd lekevert két igen fájdalmas pofont - Bírj magaddal! - morogta, majd nyakamat megragadva a falnak nyomott.

Összeszorított szemekkel vezettem kezem övére, megpróbálva enyhíteni a nyakam szorításán, de alig bírtam felemelni a karjaimat, nem hogy erőt kifejteni velük.

- Úgy látszik, elkezdett hatni a drog... - suttogta, elégedetten vigyorogva - Ne feledd... Akár itt és most megfojthatlak, szemrebbenés nélkül... Úgy hogy tudd mit csinálsz... - morogta baljósan, majd lassan elengedett, felállva előlem, mire én kapkodva a levegőt, támaszkodtam meg magam előtt.

- Szopj le! - morogta Dabi, elém lépve.

- T-tessék? - néztem fel rá sokkoltan.

- Azt mondtam szopj le! Nagyot hallasz? - hajolt közelebb hozzám.

- Biztos hogy nem! - förmedtem rá idegesen.

- Azt hiszem ezt az előbb megbeszéltük... - sötétült el tekintete - Nem adtam választási lehetőséget... - morogta idegesen - Úgyhogy csináld!

- Nem! - kiáltottam fel, próbálva tőle elhátrálni, de már így is a fal tövében ültem.

- Ilyet nem játszunk... - suttogta baljósan - De ha ezt szeretnéd rendben... - markolt bele szőke tincseimbe, felrángatva az ágyra, amit én csak összeszorított szemekkel tűrtem.

Alig bírtam megmozdulni, nem hogy ellenkezni...

Kutya pózban támaszkodtam az ágyon, kapkodva a levegőt.

- Azt hiszem, hogy egy kicsit meg kell, hogy neveljelek... - suttogta mögöttem elhelyezkedve, majd lassan lehúzta rólam, az utolsó, bármit is takaró textilt, mire zavartan megpróbáltam, összébb húzni lábaim - Na.. - simított végig combom külső részén - Szégyenlős vagy?

- Hagyj békén.. - sziszegtem, összeszorított szemekkel.

- Jobban teszed, ha befogod a szád.. - morogta, majd ráhúzott egyet fenekemre, mire fájdalmasan felszisszentem - Ezzel szemben.. szeretném, ha jobban hangot adnál a fájdalmadnak.. - csapott rá még egyszer, mire összehúzva magam, préseltem arcom a párnába.

Nem akarom megadni neki azt az élvezetet, hogy láthat szenvedni...

Ezt követően még hármat ráhúzott fenekemre, mit mind ajkaimba harapva tűrtem.

- Fájt? - kérdezte, fülemhez hajolva, mire nem válaszoltam - Nagyon elcsendesedtél... Talán már még sem ellenzed annyira...? Szeretnéd, hogy kényeztesselek, ugye? - simított végig gerincem vonalán.

- Ne próbálj ingerelni... - morogtam alig hallhatóan, mire jóízűen felkacagott.

- Szórakoztató vagy... - kelt fel mögülem, majd az ágy melletti fiókos szekrényhez lépett, kihúzva legfelső fiókját - Lássuk csak... mivel kezdjünk? - hangján hallottam, hogy vigyorog, mire én értetlenül rásandítottam - Bilincsel szeretnéd, vagy kötéllel? - fordult felém, mindkét eszközzel a kezében.

Én csak nagyot nyelve, összekuporodtam az ágyon.

Nem akarom...

Haza akarok menni Todorokihoz... Vele tölteni minden pillanatom... Csak is vele..

- Akkor legyen mindkettő... - sóhajtott fel, mikor már bebizonyosodott, hogy nem fogok válaszolni.

Lassan felém mászott, majd hátamra fordított.

Én csak lesütött tekintettel, feküdtem alatta. Alig bírtam megmozdulni, teljesen kivagyok szolgáltatva számára... És ez annyira... szörnyű... Mint egy partra vetett bálna... semmi esélyem ellene..

- Ne nézz ilyen reményvesztetten... - suttogta, végig simítva felső testemen - Élvezni fogod...

| - Haza megyek! - keltem fel idegesen a székemről, pár perc néma csend után.
- Na azt már nem! - állt fel Midorya is - Ezt a pár napot bírd ki! - csapott az asztalra idegesen.
- De nem tudom! Megőrjít a tudat, hogy valami történhetett vele!
- És ha igen? Ez a pár nap már nem oszt, nem szoroz! - tárta szét karjait.
- Neked nagyon jól kéne tudnod, hogy ez nem igaz. Minden perc számít.. Mi van ha már késő lesz..? Ha..
- Todoroki.. - szakított félbe, mielőtt kiejtettem volna azt a szót, amitől összeszorult a szívem - Ne gondolj egyből a legrosszabbra... De most, hogy egy picit tereljem erről a szót.. Muszáj ezt megemlítenem, mert már nem hagy nyugodni... bár szerintem te is tisztában vagy vele.. de... Rossz hatással van rád... - sóhajtott fel, leülve - A tegnapi megbeszélésen se tudtál rendesen koncentrálni... Állandó rajta jár az agyad.. És nem csak most... Mindig... Figyelj... Nem akarlak megbántani,  de te is tisztában vagy vele, hogy hiba volt beleszeretni... És belekeverni ebbe az egészbe... Ne feledd, ha most bármi történt vele... Bármennyire is nehéz elfogadnod... A te hibád..
- Tudom... - suttogtam lesütve tekintetem - Viszont- 
- Pont ezért akarsz azonnal cselekedni... - fejezte be helyettem, mire félre nézve bólintottam - Nem akarok semmit se tanácsolni, vagy bármi hasonló.. de a jövőben ez nem mehet így tovább, ezt te is tudod... De nem szólok bele... - sóhajtott fel, a jelenlegi szobám ajtaja félé véve az irányt - De gondolkozz el rajta, hogy mi lesz a jövőben, és most, hogy, hogy cselekszel. Ne ész nélkül vágj bele dolgokba. Oh.. és egyedül nem mész el! Azonnal szólsz ha úgy döntesz, és megyek én is, ahogyan Shinsou is.. Mert ha netán gond van, képes vagy csak az érzelmeid szerint cselekedni... Nehogy ez okozza a veszted.. - sóhajtott fel. 
- Kösz, hogy segítesz... - morogtam félre vezetve tekintetem.
- Semmiség... |

- Neh.. - sóhajtottam fel, amikor lassan belém vezette első ujját.

- Kuss.. - csitított el, miközben felsőtestem, lejjebb nyomta, míg fenekem egy picit megemelte.

Szégyenembe, arcom belefúrtam a párnába, miközben próbáltam elterelni gondolataim, arról amit épp csinál... de ez ilyen helyzetben.. nem könnyen kivitelezhető.

Kezeimet egy bilincs szorította az ágytámlához. Míg testem kötelek tömkelege borította, miktől aligha bírtam mozdulni.

Dabi lassan csatlakoztatta második ujját is tágításomhoz, amire egyébként nem tudom miért van szükség... Mármint... Ezzel most ő nem segíteni akar...? Vagy-

- Rohadt szűk vagy... - morogta, félbe szakítva gondolat menetemet, miközben kihúzta belőlem ujjait - Todoroki nem végzett valami szép munkát... - morogta, felkelve mögülem, majd ismét a szekrény felső fiókjában kezdett el kutakodni - Őt hibáztasd, ha ez kurvára fog fájni... - emelt ki a fiókból egy elég méretes vibrátort, mire sokkoltan néztem rá.

Ő azt most...?