Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

Prológus

Már egy ideje a tükör előtt igazgattam szőke tincseimet, mikor észbe kapva ránéztem a karórámra.

Reggel háromnegyed hét.

- Elfogok késni arról a rohadt állásinterjúról! - morogtam hangosan, majd felkaptam az adataimat és az önéletrajzomat tartalmazó táskát, és egyenesen rohantam egy taxit keresni.

Mikor végre leintettem egyet, felsóhajtva dobtam le magam a hátsó ülésre. Gyorsan lediktáltam a címet a taxi sofőrjének, mire végre elindultunk. Útközben leellenőriztem, hogy nem hagytam e valamit otthon. Hála Isten, nálam van minden.

Nem lesz még egy ilyen esélyem, úgyhogy ezt nem cseszhetem el. Így is az egyik barátom ajánlásával kaptam lehetőséget. Úgyhogy remélem, hogy minden simán fog menni.

Tudtommal nagyon befolyásos az illető. Név szerint Todoroki Shoto. Kimondottan remélem, hogy szimpatizálni fog velem. Valójában csak ennek érdekében van rajtam öltöny. Pedig utálom hordani, remélem nem fogja el várni, hogy ebben dolgozzak.

Az állásról... Hát valójában egy "házvezetőnői" állás... esetemben férfi...

Mivel a házi munka sosem jelentett gondot. Bár tény hogy egy kis albérletben lakok... és van egy olyan érzésem, hogy az ő háza nem lesz valami kicsi... Ettől függetlenül nem hinném, hogy meggyűlne vele a bajom.

Meg persze nagyon remélem, hogy nem jelent majd gondot, hogy nincs végzettségem...

Mikor végre megérkeztünk, gyorsan kifizettem az utat, majd rohantam is az ajtóhoz.

Megigazítva nyakkendőmet bekopogtam az ajtón.

Pár pillanat múlva ki is nyílt. Az ajtóban Todoroki állt. Egyértelmű. Nincs még egy ilyen kinézetű ember: Félig vörös, félig fehér hajkorona, heterokrómiás szemek, és az égési sérülés a bal szeme alatt. Őszintén, hány ilyen kinézetű ember van?

- Oh, te bizonyára Bakugou vagy! - bólintottam, mire kezet rázott velem. - Gyere beljebb! - tárta ki előttem teljesen a bejárati ajtót, így elém tárult a ház belseje. Nem tévedtem, hatalmas, bár ez már kintről is látszott.

Elvezetett a dolgozó szobájáig, ahol vele szemben helyet foglaltam.

- Szóval az állás iránt érdeklődsz, jól tudom? - mért végig.
- Igen - bólintottam.
- Itt vannak az adataid?
- Természetesen! - vettem elő őket, majd átnyújtottam neki.

Az önéletrajzomat félre téve, a személyi igazolványomat vette kézbe, majd pár pillanat erejéig tanulmányozta. Ezután ezt megtette a lakcím kártyámmal is.

- Lesz egy próba heted - nézett fel rám. - Ha megfelelően végzed a munkát, megkapod az állást, és már a próba heted is fizetve lesz - mosolyodott el - Holnap kezdesz! Úgy készülj, hogy itt alszol! Oh, és ez - mutatott a lakcím kártyámra - ha tiéd az állás, akkor megfog változni. Ugyanis ide kell költöznöd! Remélem nem gond! - nézett rám, mire nemlegesen megráztam a fejem.
- A személyidet pedig leellenőriztetem, már nem azért mert valami gond van vele! Hanem elég sok rossz akarom van, ezért fő a biztonság! - bólintva jeleztem, hogy nem gond.
- Rendben! Akkor most csak ennyit akartam! A többit holnap megbeszéljük! Reggel nyolcra gyere! - kelt fel székéből - Örülök, hogy megismertelek! - rázott ismét velem kezet.

Az önéletrajzomat visszaadta azzal a címszóval, hogy erre nincs szüksége, nem számít mi van mögöttem, ha jól végzem a munkámat. Úgyhogy elraktam.

Majd egészen az ajtóig kísért, ahol "elbúcsúzva" tőlem, magamra hagyott.

Felsóhajtva ballagtam le a lépcsőn. Remélhetőleg megfelelően teljesítek ezen a héten...

Visszahívtam a taxit, ami alig tízperce hozott ide. Mit ne mondjak, nagyon örült nekem...

Amint hazaértem nekiálltam bepakolni a ruháimat és mindenféle szükséges eszközt erre a hétre. Röpke egy óra alatt végeztem, így a nap többi részét pihenéssel töltöttem, amíg még megtehetem.

Szóval... várom a véleményeket! Remélem tetszett!
Igyekszem a következővel!