Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

17.fejezet

Az elmúlt pár napban szokásomhoz híven, szinte hozzá se szóltam Todorokihoz, ezúttal pedig ő sem erőltette, amit kicsit furcsállok...

Lehet, hogy tervez valamit?

Nem tudom... Mindenesetre van egy olyan érzésem, hogy ez hamarosan ki fog derülni..

Todoroki éppen az egyik fotelban üldögélt - szokásához híven -, amikor éppen mentem le, azzal a céllal, hogy sütök valami süteményt, mert már régen ettem, a szervezetemnek meg szüksége van már egy kiadós adagnyi cukorra.

Éppen léptem volna már be a konyhába, amikor hirtelen Todoroki megszólított:
- Bakugou! Gyere ide, kérlek! - vissza nézve rá, felsóhajtva elé sétáltam.

- Mit szeretnél? - kérdeztem nyugodtságot színlelve, de nem éppen a legjobbkor zavart meg...

Todoroki lassan kezeit az enyémekre vezette, majd egy hirtelen mozdulattal az ölébe rántott.

- M-mit csinálsz? - kérdeztem tekintetem lesütve, idegesen megszorítva a vállait.

- Beszélni szeretnék veled... - suttogta átölelve derekam.

- És ezt miért nem tudod normális körülmények között megtenni? - próbáltam felállni, de nem hagyta - Engedj el! - morogtam idegesen.

- Bocsánatot szeretnék kérni.. - suttogta egyik kezét derekamról, állam alá vezetve, amivel óvatosan megemelte fejemet, hogy egyenesen a szemeibe nézzek.

Bevallom kicsit meglepett mondata. Jelenleg értetlenül állok a helyzet előtt, de nem hagytam, hogy ez látszódjon rajtam.

- Azt hiszed, hogy ezzel bármit is elérsz? - csaptam el kezét, dühösen.

- Hallgass végig! Kérlek! - hajolt hozzám közelebb - Tényleg sajnálom! Mindent! Hogy szexuálisan zaklattalak és terrorban tartottalak...
Hogy nem mondtam el ki is vagyok, mikor jogodban állt tudni.. Sajnálom, nagyon.. Teljesen jogosan utálsz.. de mivel egy háztartásban élünk, muszáj lesz elviselni a másikat...

- Tch.. ha azt gondolod, hogy meg is bocsájtok, vagy valami ilyesmi, szólok, hogy rohadt nagy tévhitekben élsz.. Ahhoz előbb kellet volna gondolkodnod, mint cselekednek..

- Nem is vártam más választ.. - suttogta fülembe, egy sóhajtás kíséretében - Csak szeretném, hogy tudd, szeretlek, bármennyire is mutatom ki rosszul, valóban így érzek... És nagyon fontos vagy a számomra... - ölelt magához, mire meglepetten vezettem kezeim hátára.

Nehéz elképzelni róla, hogy egy bűnszervezet vezére, ki már sok ember életét kioltotta...

- Lenne még valami.. - szólalt meg pár perc múlva.

- Micsoda? - engedtem el, hogy felemás szemeibe tudjak nézni.

- Pár nap múlva meg kell jelenem egy üzleti bálon, és valakit vinnem kell magammal, szeretném ha ez a személy te lennél...

- Miért pont én? Miért nem viszel magaddal valami szép lányt? - kérdeztem lesütve tekintetem.

- Bakugou, nem érdekel az ellentétes nem, de erre szerintem már magadtól is rájöttél.. - sóhajtott fel - Eddig heteronak hitted magad, igaz? - mosolygott rám halványan.

- Mert az is vagyok! - csattantam fel idegesen.

- A történtek után is így gondolod? - nézett rám érdeklődve, de választ nem kapott. Csak lesütve tekintetem, ültem ott, mire felsóhajtva folytatta:
- Visszatérve a bálra, kérlek gyere el velem... - nézett rám kérlelően.

- És nekem abból milyen előnyöm származik?

- Az este után békén hagylak, ameddig csak szeretnéd! - mondta végig szemkontaktust tartva, amiből megtudtam állapítani, hogy valóban komolyan gondolja.

De ez neki miért éri meg?

- Legyen.. - sóhajtottam fel, pár pillanatnyi habozás után.

- Oh.. és.. Tudsz keringőzni? - mosolyodott el Todoroki kínosan.

- T-tessék? - néztem rá meglepetten.

- Hát, ugye ez egy bál.. és táncolnunk is kell.. szóval?

- Nem tudok.. - pislogtam zavartan.

- Ne aggódj, akkor megtanítalak! - mosolyodott el biztatóan - Milyet szeretnél táncolni?

- Rád bízom... Nem igazán értek hozzá..

- Akkor legyen Angol keringő, mit szólsz hozzá? - mosolygott rám.

- Nekem tökéletes... - viszonoztam mosolyát - Most viszont... Mehetek? Valami sütit szeretnék sütni.. - vigyorogtam zavartan.

- Persze, mehetsz!

...

- Hm... Ez borzasztóan finom lett... - mosolygott rám Todoroki, a még meleg csokis muffinomat majszolva.

- Kösz.. - morogtam a konyha pultnak dőlve, elvéve egy darabot az imént említett édességből, az ott található tálcáról.

- Hol tanultál meg ilyen jól főzni? - kérdezte kíváncsian.

- Anyukám tanított... - sóhajtottam fel.

Szerintem látta rajtam, hogy nem szívesen beszélek erről, úgyhogy inkább témát váltott.

- Szombaton lesz a bál. Este kilencre kell ott lennünk... Van esetleg fehér öltönyöd vagy vegyek neked?

- Van, de azért köszönöm. - erőltettem magamra egy halvány mosolyt.

- Bakugou... - suttogta eddigi hangszínétől eltérően.

- I-igen? - néztem rá meglepetten.

- Nagyon haragszol rám? - kérdezte félve, mire az eddiginél is meglepettebben pislogtam rá.

- Nem.. - sóhajtottam fel néhány perc múlva - Csak örülnék ha figyelembe vennéd a tűrőképességemet, és hogy mi, mit vált ki belőlem... Nekem fura ez az egész... Én nekem... Még sohasem volt senkim... És én.. nem érzek úgy irántad... - suttogtam zavartan - Remélem megérted... És tiszteletben tartod ezt...

Boldog Újévet!
Köszönöm, hogy a múlt évben ennyit támogattatok és biztattatok, ami tényleg nagyon jól esett és rengeteget segített! Remélem ez idén se változik :)

Köszönöm nektek ezt a csodálatos évet :3