Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

19.fejezet

- Olyan hülye vagyok, hogy ezt elvállaltam - morogtam idegesen a nyakkendőmmel babrálva - Faszom ebbe a szarba! - csattantam fel hangosan.

Mivel nem sikerült megkötnöm ezt a kibaszott nyakkendőt, így hát anélkül mentem le.

Az előre megbeszélt fehér öltöny volt rajtam, hozzá hasonló nadrággal, meg persze még az a bizonyos nyakkendő is az öltözékem része lenne...

Amint a lépcsőhöz értem, megpillantottam Todorokit az ajtóban, rám várva.

Fekete öltönyben volt, ehhez illő szövet nadrágban, lakk cipőben.

Halványan elmosolyodva mért végig.

- Hol hagytad a nyakkendőd? Hah? - sétált felém vigyorogva.

- Hülyén nézett ki, meg amúgy is felesleges! - morogtam kerülve tekintetét.

- Ha nem tudod megkötni, akkor miért nem mondod azt? Szívesen segítek! - mosolyodott el biztatóan, mire csak cicegve lesütöttem tekintetem - Na gyere! - ragadta meg csuklómat, majd a lépcsőn felráncigálva, a szobám felé indult. Én csak csendben vánszorogtam utána.

Mikor beért, elengedte kezemet, majd az ágyamról felkapta az oda ledobott nyakkendőt.

- Gyere ide! - kérte, mire felsóhajtva elé sétáltam.

- Azért ne nézz le... - morogtam a padlót pásztázva.

- Miért néznélek le? - pislogott rám értetlenül.

- Cs-csak... - suttogtam magam elé, keresve a szavakat.

- Aranyos vagy... - mosolyodott el Todoroki, nyakkendőmet átdobva nyakam mögött, majd egy hirtelen mozdulattal, közelebb rántott magához, olyannyira, hogy orrunk súrolta egymást.

Megszeppenve pislogtam rá, mire ő csak kedvesen rám mosolygott.

- M-mit csinálsz? - hebegtem zavartan.

- Megkötöm a nyakkendődet... - suttogta ajkaimra, kuncogva, majd lehajtva fejét, az imént említett dologra fókuszált.

Gondosan megkötötte, ügyelve, hogy ne legyen se túl szoros, se túl laza.

- Kész! - mosolygott szélesen - Mehetünk! - igazította meg öltönyöm, majd újra megragadta csuklómat, maga után húzva engem.

- Tudok magamtól is menni... - morogtam kirántva kezem szorításából. Todoroki csak felsóhajtva folytatta útját.

Az ajtóig sétáltam mögötte, ott bevárt, majd pedig kinyitotta nekem az ajtót.

- Hölgyeké az elsőbbség! - mosolygott rám gúnyosan. 

Most legszívesebben elküldtem volna egy melegebb éghajlatra, de türtőztetve magam, csak egy "Tch" szaladt ki a számon, miközben nekimentem vállának, mikor mellette haladtam el.

- Igazán megvárhatnál... - morogta mellém sétálva, ugyanis eléggé előre mentem, de jelen pillanatban inkább a rám törő pillanatnyi sokk foglalt el.

- Ez komolyan egy limuzin? - néztem rá értetlenül.

- Miért, mit vártál? - mosolygott rám - Na gyere! - nyitotta ki előttem, az autó ajtaját.

Kissé meglepetten beszálltam, majd ő is követte példámat.

- Külön sofőröd is van? - néztem rá zavartan, véletlenszerűen leülve az egyik helyre.

- Csak egyszeri alkalom - sóhajtotta, szorosan mellém ülve, ami csak fokozta a bennem felgyülemlett feszültséget.

- Mire számítsak? - kérdeztem pár perc elteltével idegesen, magam elé bámulva.

- Izgulsz? - mosolygott rám Todoroki.

- Félek... - suttogtam lesütve tekintetem.

- Ne aggódj! Nem lesz semmi baj! - szorította meg kezem biztatóan.

- D-de.. ők mind-

-Sh.. - szakított félbe, majd lassan maga felé fordította fejemet.

- Hidd el, hogy nem lesz semmi! Végig itt leszek melletted! Az ottani biztonságra pedig nagyon oda van figyelve, hogy senki ne zavarjon meg minket! Teljesen feleslegesen aggódsz! Csak enged el magad és próbáld meg élvezni, jó? - halványan bólintottam, bár még mindig rohadt ideges vagyok...

Rövid percek elteltével megérkeztünk a bál helyszínére.

Todoroki úri módon, kifele menet is kinyitotta nekem az ajtót. Amikor kiszálltunk, intett a sofőrnek, majd pedig, elindultunk befelé.

Egy nagyobb csarnok szerűség volt maga a bál helyszíne. Hatalmasnak tűnik kívülről... Ennyi ember lesz itt?

Rövidke gondolat menetemből, Todoroki keze szakított ki, ahogy hideg ujjai enyémekhez értek, megborzongtam. Lassan összekulcsolta ujjaink, mire értetlenül néztem rá, miközben próbáltam kiszabadítani kezem, az övéből.

- M-mit csinálsz? - súgtam oda zavartan, mert már néhány ember volt körülöttünk.

- Egy párként jöttünk ide, úgyhogy is kell viselkednünk... - mosolyodott el halványan, végig előre nézve.

- Nem fogják furcsállni, hogy egy veled egyneművel vagy? - kérdeztem halkan.

- Itt mindenki tudja, hogy meleg vagyok, fura lenne ha mással látnának... - súgta, közben biccentve a kapu őrnek, ki kérdés nélkül beengedett minket.

Borzasztóan frusztrált voltam és zavart. Nem ismerek itt senkit, mellékesen persze mind bűnözők és... Egyáltalán mit fogunk mi itt csinálni? jelenleg helyzetben pedig az sem segített, hogy Todoroki szorosan fogta kezemet, ezzel tudatva, hogy az övé vagyok, már pedig ez nem így van...
Ettől függetlenül örülök, hogy egy olyan ember van mellettem, akitől a többség tisztel, vagy éppen tartózkodik... Legalábbis remélem...

Bent egy hatalmas tér volt a táncolni kívánó emberek számára, ezzel szembe egy alacsony színpad, ahol egy zenekar szerűség játszott, könnyű zenét.

Két oldalon hófehér terítővel leterített asztalok foglaltak helyet, természetesen székekkel társítva. Az asztalokon szépen megvolt terítve, emellett temérdek pia helyezkedett el rajtuk.

Mellettünk még volt egy bárpult szerűség, ahol két pultos szorgoskodott.

- Ha minden igaz, bal oldalon a kettes asztal a miénk és Midoryáéké - kereste az imént említett helyet tekintetével, majd mikor megtalálta, magával húzva engem, elfoglaltuk helyünket.

- Kicsit koraiak vagyunk, még csak az emberek egynegyede van itt - fordult felém - A szervező majd tart egy rövidke beszédet, majd pedig hivatalosan is megkezdődik a bál. Addig itt várunk, aztán majd alakulnak a dolgok! - mosolygott rám.